Blackberry Smoke: Like An Arrow
Charlie Starr – gitár, ének
Paul Jackson – gitár
Richard Turner – basszusgitár
Brandon Still – billentyűs hangszerek
Brit Turner – dobok
01. Waiting For The Thunder
02. Let It Burn
03. The Good Life
04. What Comes Naturally
05. Running Through Time
06. Like An Arrow
07. Ought To Know
08. Sunrise In Texas
09. Ain't Gonna Wait
10. Workin’ For A Workin' Man
11. Believe You Me
12. Free On The Wing (feat. Gregg Allman)
Nem sokat gondolkozott a Blackberry Smoke a tavalyi ’Holding All The Roses’ folytatását illetően, hiszen röpke másfél év, és már itt is van az új album ’Like An Arrow’ címmel. Soha nem telt még el ilyen rövid idő két stúdiólemez között a georgiai redneckek karrierjében. Az előző korong bár kicsit vegyesre sikeredett, mégis került rá jó pár kiemelkedő dal, és kellemesen megtalálta az egyensúlyt a southern rock és a country között.
Az első híreket kicsit kétkedve fogadtam a folytatást illetően, mert ilyenkor gyakran fennáll annak a veszélye, hogy a mennyiség a minőség rovására megy, és bár az első kislemeznek szánt dal, a Waiting For A Thunder meggyőző volt, nem lehetett tudni mi várható a ’Like An Arrow’-t illetően. Összességében az utóbbi lemezek receptjein sokat nem változtattak a georgai southern rockerek. Tulajdonképpen – hasonlóan az előző albumhoz – két részre bonthatók a számok stílusukat tekintve, mert elég vegyes az összkép. Vannak itt hangulatos country dalok, mint a The Good Life, vagy az Ain't Gonna Wait, de kapunk táncolható rock and roll számot is a Let It Burn képében jó sok billentyűvel és zakatoló ritmusokkal felturbózva.
Előkerülnek a mocsárszagú kocsmai hangulatot árasztó számok is, aminek kiváló példája a What Comes Naturally. Hallottunk már hasonlót a ’The Whippoorwill’ lemezen, azonban kellemes hallgatni ezt is. A déli bulik hangulata tetten érhető több dalban, ahogy a poros sivatagot átszelő országutak életérzése a Sunrise in Texas című Michael Tolcher-feldolgozásában.
A nóták másik fele igazi southern rock, csak valahogy elveszett az előző lemezeken tapasztalt slágeresség. Ahhoz kétség sem fér, hogy van egy húzása a számoknak, viszont a nagy részük elég lassúra sikerült, mindezek ellenére az egyik legjobb tétel az Ought To Know, ami nagyon jó refrént és gitárszólót kapott. A címadó igazi súlyos lassú dal – ami eddig nem nagyon volt jellemző rájuk –, és úgy hömpölyög előre, akár a Mississippi, ráadásul mindezt megfejelték egy fülbemászó refrénnel. Legalább elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a manapság annyira népszerű rádiós country-popot nagy ívben elkerülték, helyette a régi bevált déli kliséket alkalmazzák.
A másik legjobb példa erre a nagy példakép, a korai Lynyrd Skynyrd nyomdokain haladó Workin' For A Workin' Man, ami egy hibátlan déli szám lett. Az albumot záró Believe You Me funkys témáival viszont az átlag southern rocker nem fog tudni mit kezdeni, ami inkább csak érdekességnek jó. Megmutatták, hogy tudnak ilyet is, de őszintén szólva, ez eléggé kilóg a sorból.
Részben folytatja az album azt, ami már a ’The Whippoorwill’ és a ’Holding All The Roses’ countrydalainál elkezdődött. A One Horse Town és az Everybody Know She's Mine közé bepréselhetnénk a The Good Life és a What Comes Naturally című dalokat, de a Sunrise In Texas is gond nélkül folytathatná a sort. Ami mindenképpen pozitív, hogy annak ellenére, hogy nagyon hasonlók ezek a szerzemények a korábbi lemezeken szereplő számokhoz, mégsem esnek az önismétlés hibájába. Másrészről viszont sajnos negatívum, hogy egy olyan banda, mint a Blackberry Smoke, akik nem kevés déli himnuszt írtak (például a hibátlan ’Little Piece Of Dixie’ lemezen található Up In Smoke, a Good On Comin' On, vagy az első lemezük slágeres Muscadine tétele, esetleg a ’The Whippoorwill’ Six Ways To Sunday című remekműve), most ezt az oldalukat nem igazán akarják megmutatni. Az itt korábban tárgyalt southern dalok hoznak ugyan egy elvárható szintet, de az a plusz hiányzik belőlük, ami korábban igencsak kiemelte őket az átlag mezőnyből. Természetesen rengeteg erre a stílusra jellemző megoldás bukkan fel a ’Like An Arrow’-n, de egy ilyen név esetében ez már nem is elvárható, hanem szinte kötelező, ahogy az is, hogy a hangzás és a keverés megüssön egy mércét (amit persze meg is üt).
Így sajnos időnként előfordul, hogy átcsap a lemez egyfajta háttérdöngicsélésbe, persze próbál azért kitörni, több-kevesebb sikerrel. Bónuszként szerepel az albumon a Free On The Wing Gregg Allmann vendégeskedésével, ami tényleg jól sikerült, de ahhoz kevés, hogy a szél erősebben szaggassa a konföderációs zászlót a hallgatása közben.
Úgy tűnik, hogy a Blackberry Smoke ráállt arra a vonalra, amit a ’The Whippoorwill’ lemezen kezdődő nyugisabb, inkább countryba hajló nóták képviselnek, és amik a ’Holding All The Roses’-on is tovább folytatódtak. Ott viszont ellensúlyozásképpen kaptunk 5-6 olyan dalt, ami gond nélkül hozta a korábbi szintet. A keményebb számok sajnos lemezről lemezre egyre inkább háttérbe szorultak, amiért mindenképp kár.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1430 olvasás
4 hozzászólás "Blackberry Smoke: Like An Arrow"
1. Tényleg nem annyira ütős
Tényleg nem annyira ütős lemez, van rajta 3-4 szám, ami igazán tetszik, sajnos nekem hiányzik a "pörgés". Mivel rajongónak érzem magam, ezért még párszor meghallgatom, ha minden jól megy tavasszal valahol nyugatabbra meglesem őket újra, aztán reménykedem, hogy a következő lemez kicsit tempósabb lesz. De azért nem mondok le róluk :)
2. Vacilláltam én is a 6 és a 7
Vacilláltam én is a 6 és a 7 pont között de győzött nálam is rajongói mivoltom. Meg hát a tavalyi koncertjük örök emlék lesz
3. Most country vagy southern rock?
Majd ha végighallgatom akkor kiderül.Vajon mi ez a nagy country mizéria?
4. Elkaptad a lenyeget!
Orulok neki ,hogy masnal is lejott az amit en is erzek.En anno amikor meg odakint se nagyon ismertek oket nem igy ismertem meg a zenekart.Laza beleszaros huzos humoros szovegu southern rockot toltak.Azonnal szerelmes lettem belejuk.Azota is tart de most kezd oda kozmalni valami a konyhaba a szerelmemnel...........:-( Szoval abszlolult jol lattod itt bizony jelentus seggrecsucs van.Andalito dalok tomege amiben mondjuk piszok jok de regen azert megvolt a balance de most amikor hallgatom kezd idegesiteni...Mint tudjuk nekem a country-val semmi de semmi bajom de szerintem itt inkabb olyan hippie feeling jon amit csak jo adag marihonaljaval lehet birni....A multkori lemezuk kicsit csalodas vot de ez egyertelmuen.Talan kevesebb turne es tobb ido lemezirasra jobb lenne.Na mindegy ettol meg azert nagy KIRALYOK!!!
Adok ra egy 6-ost