Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

At Night I Fly: Mirror Maze

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Két frontcsaj, két teljesen külön világ: Delain, Arkona – Barba Negra, 2019. 11. 24.


Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.

Hozzászólások

  • At Night I Fly: Mirror Maze (3)
  • Herflizett a Mikulás: Deep Purple, Monster Truck – Papp László Budapest Sportaréna, 2019. 12. 09. (4)
  • The Neal Morse Band – Márciusban jelenik meg a Brnóban felvett koncertfilm (2)
  • Black Swan – Felrázza a világot a Frontiers új hard rock csapata (8)
  • Black Veil Brides – Jövő nyáron a Budapest Parkban lépnek fel (x) (1)
  • AC/DC – Dee Snider szerint jövőre jön az új album és a turné (3)
  • Roxette – Elhunyt Marie Fredriksson (1)
  • Marillion: With Friends From The Orchestra (1)
  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019) (6)
  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (4)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó és 51 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Bigfoot
  • ezat87
  • kiskoko
  • foofighter93

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Hartmann: Shadows & Silhouettes

CsiGabiGa, 2016, október 16 - 17:46
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
SONIC11 Records / Pride & Joy Music
Weblap: 
www.oliverhartmann.com
Stí­lus: 
rock
Származás: 
Németország
Zenészek: 

Oliver Hartmann – ének, gitár
Mario Reck – gitár
Armin Donderer – basszusgitár
Markus Kullmann – dob

Jimmy Kresic – billentyűs hangszerek
Miro Rodenberg – billentyűs hangszerek
Irena Morisáková – cselló
Adéla Pecková – hegedű

Dalcí­mek: 

01. Irresistible
02. High On You
03. Glow
04. When Your Mama Was A Hippie
05. Jaded Heart
06. Amazing
07. Still The Same
08. I Would Murder For You
09. The Letting Go
10. Too Good To Be True
11. Shadow In My Eyes
12. Last Goodbye

Értékelés: 

Oliver Hartmann megváltozott. A korral megkomolyodott, lehiggadt. Én a 'Heart Of Steel' énekeseként ismertem meg az At Vance-ben. Már ott beleszerettem a hangjába. Olaf Lenk mellett persze nem volt lehetősége gitározni, így azt nem is tudtam még róla, hogy milyen jó gitáros. Nem sokkal később azonban távozott a metalcsapatból, és létrehozta saját zenekarát Hartmann néven. A bemutatkozó hard rock anyag, a 2005-ös 'Out In The Cold' olyan jól sikerült, hogy nem kisebb név, mint a Toto hívta meg előzenekarként a 2006-os turnéjára. A metal éneklést az Avantasia tagjaként folytatta, az első három lemezen még igénybe vették a hangját, később azonban inkább már csak gitárosi tehetségét kamatoztatták. Ugyanígy járt a ’Genius’ rockoperával is, ahol az első lemezen még szólót énekelhetett, a másik kettőn már "csak" az összes vokált énekelte fel.

Második hard rock lemeze után egy hatalmas pálfordulással akusztikus DVD-t készített 'Handmade' címmel (melyet egyébként most, az új lemezzel egy időben adtak ki újra deluxe DVD + CD formában), majd jött még két szólóalbum, melyeken egyre inkább elmozdult az AOR/soft rock irányába. Közben az Avantasia-féle metal és a Rock Meets Classic-féle hard rock muzsikálás mellett egyre több időt töltött Pink Floyd tribute zenekarával, az Echoes-zal. Talán túl sokat is...

Az új lemez egy letisztult, laza, hangulatos muzsika. A hangsúly a "hangulatos"-on van. Mert ehhez bizony hangulat kell. Ahogy egyre többször hallgatom, a kezdeti csalódás után (hogy nem olyan hard rock lemez, mint az első kettő) kezd kikristályosodni, hogy ez inkább olyan intelligens rock, mint a Mike & The Mechanics vagy a Bowes & Morley. Mélabús hangulatok és vidámabb percek váltakoznak rajta, miközben keresi a különbséget a fénnyel kötelezően együtt járó árnyak és a fény irányítottsága által létrehozott sziluettek között. Kicsit olyan, mint a sors és a végzet. Az egyiket irányíthatod, a másikat nem.

A sok akusztikus gitár néha country-rockba fordul, mint a nyitódalban, de amikor már Steven Tyler is country-rock lemezt készít, akkor ezen nem is lepődöm meg. A németeknek ugyan nincsenek olyan country hagyományaik, mint amerikai zenésztársaiknak, talán ezért is fordulhat elő, hogy a countryba kelta elemek vegyülnek. A videoklipes When Your Mama Was A Hippie című dal leginkább a Queen '39 című slágerére emlékeztet, de a Hartmann csak '69-ig megy vissza az időben. Ráadásul ez a basszusgitáros, Armin Donderer szerzeménye, ezáltal kicsit el is üt a lemez többi dalától. A korábbi AOR elemeket idéző High On You is egyértelműen a vidám sziluettek közül való, sőt a lemez első fele – talán a Jaded Heart kivételével – ezt tükrözi. De a slágeresebb soft rock dalok leperegtek rólam, mint viaszosvászonról az esőcseppek. Egyszerűen nem elég jók. Viszont a személyesebb dalok, ha úgy tetszik, az Árnyak jobban megragadtak. Vegyük példának okáért ezt a Jaded Heartot. Már a Procol Harumot idéző orgona is zseniális, de Hartmann Coverdale-t idéző hangja és hajlításai egyenesen tanítani valóak. (Nem véletlen, tanítja is az éneket, és persze a gitározást.) A Too Good To Be True is olyan, mint egy Coverdale-cover song, szinte vele éneklem az elején, hogy „I should have known better Than to let you go alone”, csak a refrént már nem sikerült olyan jól eltalálni, mint az Is This Love-é volt.

A Still The Same egyenesen Chris Reát varázsolja a fülembe, mintha csak stílusgyakorlatot tartana. A The Letting Go akár egy Steve Howe által eljátszott Bernie Paul-sláger (Oh No No), a Shadow In My Eyes az akusztikus gitárhoz kapcsolódó hegedűvel mintha – divatos kifejezéssel élve – a Whitesnake Sailing Shipsének és a Kansas Dust In The Windjének mashupja lenne. A záró Last Goodbye-on viszont már a zongora első leütésétől kezdve érezhető, hogy ez valóban az, amit a címe sugall: egy végső búcsú valakitől. Szomorú és nyomasztó, ugyanakkor felemelő befejezés. Ilyen dalokat szoktam keresni a macskáim temetésére.

A csapat gerince állandó, valahogy a dobos cserélődik lemezről lemezre. Ezúttal a Voodoo Circle-t is megjárt Markus Kullmann veri a bőröket, egész jól, bár nem kell megerőltetnie magát a hat lassú dalt tartalmazó lemezen. Oliver Hartmann viszont alig-alig villan meg gitárosként. Énekesként ellenben roppant változatosan szerepel, éppen csak az a metal hiányzik a palettáról, amiben megszerettem őt. Talán a meghívott vendégek tesznek hozzá legtöbbet a zenéhez, gondolok itt elsősorban a két billentyűsre, de a két vonós hölgy is feldobja a dalt, amiben szerepet vállaltak.

Összegzés: 

Hangulata van a lemeznek. Egy bizonyos hangulata. Olyan, mint Roger Taylor 'Happiness?' című lemeze, amit éjszakába nyúló munkáim során előszeretettel hallgatok. Ha éppen borongós kedved van, vagy fáradtnak érzed magad a hosszú nap után, és beteszed ezt a lemezt, nagyon fogod élvezni. De gyanítom, hogy az emberek többségének nem lesz ideje kivárni, míg elkapja ezt a pillanatot. A fölvezető When Your Mama Was A Hippie videó meg pont nem olyan, mint a lemez többi része. Szóval azt hiszem, megmarad ez a lemez a gyűjtők kedvencének, a többieknek meg maradjon meg Oliver Hartmann úgy, ahogy a Heart Of Steelt énekli.

Dátum: 
2016. október 15
Pontszám: 
7
Szerző: 
CsiGabiGa
8.5
Értékelés: Nincs Átlag: 8.5 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1378 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.