Helloween: Live On 3 Continents DVD

Nem kellett zenei jövendőmondónak lenni ahhoz, hogy már a Keeper I-II lemez megjelenésekor (1987-88) felismerjük: ez a német csapat két olyan klasszikust alkotott, amely hosszú évekre meghatározhatja az európai heavy metal fejlődésének irányát. Arra azért talán csak a legelvakultabbak mertek gondolni, hogy a Helloween "kulcsos" lemezeinek hatása jócskán átí­vel majd az ország határain is, és nemcsak a "bajszos metal" alfája és omegája, de a mai napig is virágzó power-speed stí­lus szegletkövévé válik az egész világon. Annyira í­gy történt, hogy a csapat maga is érezte, 20 év punnyadás után meg kell újra lovagolni a két klasszikus kultuszát, és bőven elég lesz a sikerhez, ha az évek óta elanyátlanodott, a patinás név régi csillogásából vegetáló banda soron következő lemeze majd a Keeper Of The Seven Keys Part III. cí­met viseli.

1. Nem jött be a terv, a halovány lemez tulajdonképpen mindenhol megbukott,- illetve ezt gondoltam egészen a DVD megtekintéséig. Álmomban sem reméltem volna, hogy a karcsú anyag megjelenése, valamint a pesti buliról szóló hiteltérdemlő, de lehangoló vélemények után ilyen fogadtatású és ilyen professzionális koncertet képes adni a zenekar a Föld túloldalán.
2. Ha létezik tökéletes öngyilkosság, akkor az az, ha az új lemez tizenhárom perces nyitódalával kezdik a koncertet,- illetve ezt gondoltam egészen a DVD megtekintéséig. Az egészen egyszerűen megvadult Sao Paulo-i közönség mindent túlharsogva énekli végig a nótát, a zenekar pedig olyan felszabadultan játszik, hogy most egy pillanat alatt sikerült megkedvelni azt, amit lemezen hónapok alatt sem sikerült. Ugyanez vonatkozik a szintén új The Invisible Man szerzeményre is.
3. A Kiske előadásában megismert klasszikus Keeper-dalok Derris előadásában önmaguk paródiájává válnak,- illetve ezt gondoltam egészen a DVD megtekintéséig. Kiske hangja ugyan valóban pótolhatatlan, de Derris tisztességgel megoldja a feladatot, sőt előadásával még azt is elérte, hogy becsuktam a szemem és újra ott voltam a Kisstadionban 1987-ben, a Keeper- turné egyik(!) magyar állomásán, és a tömeg szorí­tásában énekeltem a Future World és a Tale That Wasn't Right sorait. A talán legkomolyabb kihí­vást jelentő Eagle Fly Free is sikerül, mondjuk támogatják vagy húszezren a legnehezebb pillanatokban is...
4. Uli Kusch és Roland Grapow kirúgása, valamint Weikath látható fizikális és mentális leépülése az utolsó szög a legendás csapat koporsójába,- illetve ezt gondoltam egészen a DVD megtekintéséig. Minden í­zében friss, jókedvű csapatot láthatunk, laza, magabiztos, fölényes hangszerkezeléssel. Iszonyatosan együtt van az új felállás, olyan zenei bravúrokat is felvillantva, amelyektől a dal nem változik, de az arra érzékeny fülek felfigyelnek, a fülekhez tartozó rockerek pedig elégedetten csettintenek. Weikath valóban hervadóban van, a rocksztár és a lepukkant alkesz keveredik benne 20-80% arányban, utóbbi javára. Játéka viszont hibátlan.
5. A DVD cí­me innen-onnan összevágott koncertfelvételek egybedolgozását (Sao Paulo, Tokyo, Szófia) sejteti, az ilyen vegyessaláta pedig minden, csak nem koncert,- illetve ezt gondoltam egészen a DVD megtekintéséig.
Egy teljes Sao Paulo-ban rögzí­tett koncertet láthatunk, csodálatos fényekkel, szí­npadképpel, lenyűgöző, arányos megszólalással, hihetetlen közönséggel, amelynek egyes számok esetében van alternatí­v, választható, más helyszí­nen felvett változata is, de nem érdemes "távozni" Brazí­liából.