Whitesnake - Love Songs

A Scorpions balladaválogatása után nem gondoltam, hogy lesz még egyszer hasonló a kezemben. Bár köztudottan a rockzenekarok írják a legszebb lírai dalokat, hosszú távon azért agyzsibbasztó tud lenni a dolog. A Whitesnake-nél ez a válogatás nem annyira egysíkú, köszönhetően annak, hogy David Coverdale-nek szinte minden dala a szerelemről szól, így a ‘Love Songs’ című válogatásba gyakorlatilag bármelyik dalt berakhatta volna, akár az előző lemezen szereplő Give Me All Your Love-ot is, hogy az azon se szereplő Guilty Of Love-ról ne is beszéljünk! Vagy akár a Forevermore-t, mellyel a rockalbum zárult („For you will be my love, and I will feel your heartbeat forevermore.”) Kifogásoltam is akkor, hogy a dögös-rockos válogatásnak miért kellett ezt a balladát a végére tenni.

Nos, a Forevermore ellensúlyozására most itt van rögtön kezdésnek a Love Will Set You Free éppen a ‘Forevermore’ albumról, ami mindennek mondható, csak balladának nem! Ezzel David Coverdale mindjárt az elején deklarálja, hogy a szerelembe minden belefér, nemcsak a lassúzás. Aztán rögtön folytatódik a The Deeper The Love-val, ami a Whitesnake egyik legnagyobb sikere volt a nyolcvanas évek végén, az MTV egyik legtöbbet pörgött klipje, mégsem az a tipikus ballada, egy középtempós nóta, amit Coverdale baritonja tesz bugyinedvesítő szerelmes dallá. Ám amit az MTV-verzióban nem hallhattunk, Steve Vai néhány vadonatúj futammal dobta fel az amúgy sem rossz nótát, Derek Sherinian pedig lágy Hammond-szőnyeget terített alá. Adrian Vandenberg, a szerző pedig akusztikus gitárjátékával finomította a hangzást. Szóval érdemes jobban odafigyelni rá!

 

 

Amit az egyik kéz adott, a másik elvette. Vandenberg gyönyörű Too Many Tears című dalának, mely a ‘Restless Heart’ egyik nagy slágere volt, és állítom, ha nem 1997-ben kerül a piacra, legalább akkora durranás lett volna, mint a The Deeper The Love, az ‘Into The Light’-verzióját tették a lemezre. Nekem sokkal jobban tetszik az Adrian bluesos sorvégi színesítéseivel díszitett eredeti verzió, inkább azt turbósították volna fel Joel Hoekstra gitárriffjeivel és Sherinian Hammond-szólamával, mint az előző lemezre a Restless Heartot! Vagy ahogy erre a Can’t Go Ont és a Your Precious Love-ot.

A legnagyobb bajom ezzel a lemezzel az, hogy a 2000-es szólólemezével nagyon erőszakosan, és a súlyát meghazudtoló mértékben nyomakodott bele a Whitesnake-válogatásba. De talán ezzel akarta kifejezni, hogy – bár a zenekar éveken át szünetelt – ezeket a szerzeményeket is a Whitesnake-életmű részének tekinti. Mindenesetre nekem sok, hogy a 15 dalból 6 (három kiadott ás három kiadatlan) az ehhez a lemezhez írt – állítólag dupla albumnyi – anyagból került ki, miközben olyan balladák, mint a Sailing Ships (a szerelmesdal-tematikára hivatkozva) lemaradtak.

A tematika tehát más, a kivitelezés ugyanaz, mint a ‘Red, White & Blues’ trilógia első részében. Michael McIntyre producer és Chris Collier hangmérnök segítségével felturbózott 21. századi hangzás, némi rájátszásokkal gazdagítva (melyek közül legjelentősebb most is Derek Sherinian Hammondjának hozzáadása a dalokhoz). Az előző részhez hasonlóan ez is a digipackhoz hasonlító, de műanyag betétet nem tartalmazó ecolpack csomagolásban jelent meg, a bookletben Mr. Coverdale jegyzeteivel, melyekből többek közt azt is megtudhatjuk, hogy az Is This Love-ot eredetileg Tina Turnernek írta, és csak a kiadók csatározása miatt nem adhatta át neki, így végül kényszerűségből megcsinálták saját számnak. Néha a háborúkból is kikerülhet valami jó dolog!

Válogatáslemezként továbbra sem pontozom, de amit ki lehetett hozni a ballada műfajból, azt szerintem kimaxolták. Most már várom, hogy a korai blues-rock éveket is elővegyék a harmadik részben.

Összegzés:

A ‘Red, White & Blues’ trilógia második részét a kőszivet is meglágyító vörös rózsákkal megint csak jól összerakták. Érdekes, hogy a Whitesnake-nél a szerelmes dalok nem korlátozódnak a balladákra, így nem is alszik be rajta az emberfia. Az egyetlen kifogásom, hogy a 2000-es ‘Into The Light’ szólóalbumával kicsit erőszakosan belenyomakodik ebbe a világba David Coverdale. De ez az ő bandája, az ő válogatása.

Pontszám: nincs

Megjelenés: 2020
Kiadó: Rhino Entertainment
Stílus: hard rock
Származás: Anglia

Zenészek:

David Coverdale – ének
Joel Hoekstra
– gitár
Reb Beach
– gitár
Adrian Vandenberg
– gitár
John Sykes
– gitár
Doug Aldrich
– gitár
Steve Vai
– gitár
Doug Bossi
– gitár, vokál
Earl Slick
– gitár
Danny Saber
– gitár, basszusgitár
Michael Devin
– basszusgitár
Neil Murray
– basszusgitár
Uriah Duffy
– basszusgitár
Rudy Sarzo
– basszusgitár
Guy Pratt
– basszusgitár
Marco Mendoza
– basszusgitár
Michele Luppi
– billentyűs hangszerek, vokál
Derek Sherinian
– billentyűs hangszerek
Timothy Drury
– billentyűs hangszerek
Bill Cuomo
– billentyűs hangszerek
Brett Tuggle
– billentyűs hangszerek
Claude Gaudette
– billentyűs hangszerek
David Rosenthal
– billentyűs hangszerek
Don Airey
– billentyűs hangszerek
John X. Volaitis
– billentyűs hangszerek
Tommy Aldridge
– dob
Aynsley Dunbar
– dob
Chris Frazier
– dob
Brian Tichy
– dob
Denny Carmassi
– dob
Beth Andersen – vokál
Maxine Waters – vokál
Tommy Funderburk – vokál
Chris Collier – vokál

Dalcímek:

  1. Love Will Set You Free
  2. The Deeper The Love
  3. All I Want, All I Need
  4. Too Many Tears
  5. Can’t Go On
  6. Is This Love?
  7. With All Of My Heart
  8. Summer Rain
  9. Your Precious Love
  10. Now You’re Gone
  11. Don’t You Cry
  12. Midnight Blue
  13. Easier Said Than Done
  14. Yours For The Asking
  15. Let’s Talk It Over
Megosztás