A Scorpions balladaválogatása után nem gondoltam, hogy lesz még egyszer hasonló a kezemben. Bár köztudottan a rockzenekarok írják a legszebb lírai dalokat, hosszú távon azért agyzsibbasztó tud lenni a dolog. A Whitesnake-nél ez a válogatás nem annyira egysíkú, köszönhetően annak, hogy David Coverdale-nek szinte minden dala a szerelemről szól, így a ‘Love Songs’ című válogatásba gyakorlatilag bármelyik dalt berakhatta volna, akár az előző lemezen szereplő Give Me All Your Love-ot is, hogy az azon se szereplő Guilty Of Love-ról ne is beszéljünk! Vagy akár a Forevermore-t, mellyel a rockalbum zárult („For you will be my love, and I will feel your heartbeat forevermore.”) Kifogásoltam is akkor, hogy a dögös-rockos válogatásnak miért kellett ezt a balladát a végére tenni.
Nos, a Forevermore ellensúlyozására most itt van rögtön kezdésnek a Love Will Set You Free éppen a ‘Forevermore’ albumról, ami mindennek mondható, csak balladának nem! Ezzel David Coverdale mindjárt az elején deklarálja, hogy a szerelembe minden belefér, nemcsak a lassúzás. Aztán rögtön folytatódik a The Deeper The Love-val, ami a Whitesnake egyik legnagyobb sikere volt a nyolcvanas évek végén, az MTV egyik legtöbbet pörgött klipje, mégsem az a tipikus ballada, egy középtempós nóta, amit Coverdale baritonja tesz bugyinedvesítő szerelmes dallá. Ám amit az MTV-verzióban nem hallhattunk, Steve Vai néhány vadonatúj futammal dobta fel az amúgy sem rossz nótát, Derek Sherinian pedig lágy Hammond-szőnyeget terített alá. Adrian Vandenberg, a szerző pedig akusztikus gitárjátékával finomította a hangzást. Szóval érdemes jobban odafigyelni rá!
Amit az egyik kéz adott, a másik elvette. Vandenberg gyönyörű Too Many Tears című dalának, mely a ‘Restless Heart’ egyik nagy slágere volt, és állítom, ha nem 1997-ben kerül a piacra, legalább akkora durranás lett volna, mint a The Deeper The Love, az ‘Into The Light’-verzióját tették a lemezre. Nekem sokkal jobban tetszik az Adrian bluesos sorvégi színesítéseivel díszitett eredeti verzió, inkább azt turbósították volna fel Joel Hoekstra gitárriffjeivel és Sherinian Hammond-szólamával, mint az előző lemezre a Restless Heartot! Vagy ahogy erre a Can’t Go Ont és a Your Precious Love-ot.
A legnagyobb bajom ezzel a lemezzel az, hogy a 2000-es szólólemezével nagyon erőszakosan, és a súlyát meghazudtoló mértékben nyomakodott bele a Whitesnake-válogatásba. De talán ezzel akarta kifejezni, hogy – bár a zenekar éveken át szünetelt – ezeket a szerzeményeket is a Whitesnake-életmű részének tekinti. Mindenesetre nekem sok, hogy a 15 dalból 6 (három kiadott ás három kiadatlan) az ehhez a lemezhez írt – állítólag dupla albumnyi – anyagból került ki, miközben olyan balladák, mint a Sailing Ships (a szerelmesdal-tematikára hivatkozva) lemaradtak.
A tematika tehát más, a kivitelezés ugyanaz, mint a ‘Red, White & Blues’ trilógia első részében. Michael McIntyre producer és Chris Collier hangmérnök segítségével felturbózott 21. századi hangzás, némi rájátszásokkal gazdagítva (melyek közül legjelentősebb most is Derek Sherinian Hammondjának hozzáadása a dalokhoz). Az előző részhez hasonlóan ez is a digipackhoz hasonlító, de műanyag betétet nem tartalmazó ecolpack csomagolásban jelent meg, a bookletben Mr. Coverdale jegyzeteivel, melyekből többek közt azt is megtudhatjuk, hogy az Is This Love-ot eredetileg Tina Turnernek írta, és csak a kiadók csatározása miatt nem adhatta át neki, így végül kényszerűségből megcsinálták saját számnak. Néha a háborúkból is kikerülhet valami jó dolog!
Válogatáslemezként továbbra sem pontozom, de amit ki lehetett hozni a ballada műfajból, azt szerintem kimaxolták. Most már várom, hogy a korai blues-rock éveket is elővegyék a harmadik részben.
Összegzés:
A ‘Red, White & Blues’ trilógia második részét a kőszivet is meglágyító vörös rózsákkal megint csak jól összerakták. Érdekes, hogy a Whitesnake-nél a szerelmes dalok nem korlátozódnak a balladákra, így nem is alszik be rajta az emberfia. Az egyetlen kifogásom, hogy a 2000-es ‘Into The Light’ szólóalbumával kicsit erőszakosan belenyomakodik ebbe a világba David Coverdale. De ez az ő bandája, az ő válogatása.
Pontszám: nincs
Megjelenés: 2020
Kiadó: Rhino Entertainment
Stílus: hard rock
Származás: Anglia
Zenészek:
David Coverdale – ének
Joel Hoekstra – gitár
Reb Beach – gitár
Adrian Vandenberg – gitár
John Sykes – gitár
Doug Aldrich – gitár
Steve Vai – gitár
Doug Bossi – gitár, vokál
Earl Slick – gitár
Danny Saber – gitár, basszusgitár
Michael Devin – basszusgitár
Neil Murray – basszusgitár
Uriah Duffy – basszusgitár
Rudy Sarzo – basszusgitár
Guy Pratt – basszusgitár
Marco Mendoza – basszusgitár
Michele Luppi – billentyűs hangszerek, vokál
Derek Sherinian – billentyűs hangszerek
Timothy Drury – billentyűs hangszerek
Bill Cuomo – billentyűs hangszerek
Brett Tuggle – billentyűs hangszerek
Claude Gaudette – billentyűs hangszerek
David Rosenthal – billentyűs hangszerek
Don Airey – billentyűs hangszerek
John X. Volaitis – billentyűs hangszerek
Tommy Aldridge – dob
Aynsley Dunbar – dob
Chris Frazier – dob
Brian Tichy – dob
Denny Carmassi – dob
Beth Andersen – vokál
Maxine Waters – vokál
Tommy Funderburk – vokál
Chris Collier – vokál
Dalcímek:
- Love Will Set You Free
- The Deeper The Love
- All I Want, All I Need
- Too Many Tears
- Can’t Go On
- Is This Love?
- With All Of My Heart
- Summer Rain
- Your Precious Love
- Now You’re Gone
- Don’t You Cry
- Midnight Blue
- Easier Said Than Done
- Yours For The Asking
- Let’s Talk It Over
Legutóbbi hozzászólások