Új videóklippel jelentkezett a nemzetközi felállású melodic death metal zenekar, a Til The End: október 28-án debütált az Awakening című dalhoz készült videó. A friss megjelenés remek alkalmat kínál arra, hogy egy kicsit közelebbről is megismerjük a csapatot, amely szeptember 11-én adta ki tízdalos, azonos című bemutatkozó nagylemezét a Lifeforce Records gondozásában.
Az Awakeninghez készült videóklipet az Artist Factory Studiosban forgatták, ahol a zenekar tagjait zenélés közben láthatjuk. A végeredményt most ti is megnézhetitek, és ha közben valakinek különösen megtetszik a dobszerkó vagy az, ahogyan Veress Márton bánik vele, annak a következő hírünk is érdekes lehet!
A Til The End dobosa ugyanis november 21-én, 18 órától dupla lábgépes dobolásból tart egyórás mesterkurzust az Artist Factory Studiosban. A foglalkozás kezdőknek és haladóknak egyaránt szól, a jelentkezés még nyitva áll, így aki szeretne ellesni néhány technikát, annak érdemes időben lecsapnia a lehetőségre! Részletek és jelentkezés itt.
A friss klippremier és a közelgő mesterkurzus mellett a zenekar szeptemberben megjelent bemutatkozó nagylemezéről is érdemes beszélni. A budapesti lemezbemutató után a tagokkal beszélgettünk a dalok születéséről, a különleges hangzásról, a közös munkáról, a földrajzi távolságok jelentette kihívásokról és persze a jövőbeli tervekről.
A Til The End tagjai: Antony Hämäläinen – ének, Kostas Sotos – szólógitár, Nic Svensson – ritmusgitár, Veress Márton – dob.
Sűrűn indult számotokra az ősz: megjelent a nagylemez, bemutató koncerteket adtatok Budapesten és Nyitrán, új videóklipen dolgoztok, és közben a zenekari merchandise-termékek is készülnek. Van tehát miről beszélgetnünk, de kezdjük mindjárt a lemezmegjelenéssel! Szeptember 11-ét jelöltétek meg hivatalos megjelenési dátumként. Ekkor jelent meg ténylegesen az album, vagy ez csupán a Spotifyra és a többi streamingfelületre való felkerülés időpontja?
Márton: Nem volt speciális oka ennek a dátumnak, a kiadónk, a Lifeforce Records időzítette így. Mi már hamarabb is kihoztuk volna a lemezt, hiszen a felvételek már egy ideje készen voltak, de amikor leszerződtünk velük, már tele volt a naptárjuk az általuk képviselt egyéb zenekarok lemezmegjelenéseivel, ezért a miénk csak most szeptemberben került fel a streamingoldalakra.
A fizikai kiadványok kedvelőinek sem mellékes kérdés, hogyan lehet hozzájutni a lemezhez. Kizárólag a zenekar és a kiadó oldalán lesz megrendelhető, vagy idővel a lemezboltok kínálatában is találkozhatunk vele?
Márton: A lemezt hivatalosan a Lifeforce Records kiadó oldalán tudjátok megrendelni, illetve koncerteken tőlünk is beszerezhetitek személyesen. A ‘Til The End’ album a Lifeforce Records Bandcamp-oldalán is elérhető.
A budapesti koncert után volt alkalmunk néhány szót váltani, és kézbe vehettem az új CD-t is. A kihajtható, papírtokos kiadvány kifejezetten igényes darab, mind az anyaghasználat, mind a grafikai megvalósítás tekintetében. Ha jól tudom, a nagylemez és a tavaly megjelent EP borítóját ugyanaz a grafikus készítette. Ki ő, és honnan merített ihletet? Konkrét elképzelésekkel kerestétek meg, vagy teljesen szabad kezet kapott a borító megalkotásához?
Antony: Igen, a grafikát Gustavo Sazes készítette. Elég régóta ismerem, több bandámnak is csinált már grafikákat korábban. Pontosan ugyanúgy dolgozunk vele, mint 2007 óta mindig: elküldöm neki a dalokat és a dalszövegeket, ő pedig megalkotja azt, amit végül láthattok.
Ha már a dalszövegeknél tartunk: milyen témák, gondolatok és üzenetek húzódnak meg a dalok mögött? Van olyan visszatérő motívum, amely különösen fontos számotokra?
Antony: A szövegek néha kicsit elvontak, ezért mint mindig, most is a hallgatóra bízzuk, hogy úgy értelmezze a szövegeket, ahogyan szeretné. Mindenkinek mást jelenthetnek a sorok, ezért is olyan izgalmas az egész.
Külön szeretném kiemelni az album hangzását. A keverés remekül sikerült: minden hangszer tisztán és harmonikusan illeszkedik a többihez, miközben az összhatás végig rendkívül súlyos marad. Hogyan született meg ez a hangzás? Ki felelt a hangmérnöki munkáért? Teljesen rábíztátok magatokat a szakemberre, vagy végig kézben tartottátok a folyamatot?
Nic: A zenekar teljes hanganyagának elkészítését én végzem az otthoni projektstúdiómban, amelyet „Swede Studiosnak” neveztem el. A zenekar minden tagja felveszi a saját sávjait, majd elküldi nekem azokat. Az összes gitársávot újraerősítem, aztán elvégzem a keverést és a maszterelést is. Mindent házon belül készítünk, így a végleges hanganyag felett teljes kontrollunk van.
A tíz dal közül kettő, a Cemetery Trees és a Higher And Beyond már a korábbi EP-n is szerepelt. Változtattatok rajtuk valamit az új kiadáshoz, vagy csupán újramasztereltétek őket? És ha már a felvételeknél járunk, hol készült maga az album?
Nic: Igen, úgy döntöttünk, hogy az EP két legnépszerűbb dalát is felvesszük erre az albumra. Elővettem az EP felvételei során rögzített eredeti többsávos anyagokat, és az új dalokkal együtt újrakevertem, illetve újramasztereltem őket, hogy az egész album hangzása a lehető legegységesebb legyen.
Márton: Mivel eléggé szét vagyunk szóródva szerte a világban, ezért a felvételek is teljesen külön történnek – a dobokat Budapesten, az Artist Factory Stúdióban, a gitárokat Nic és Kostas otthoni stúdiójában, az énekfelvételeket pedig szintén Antony rögzíti otthon.
A Cemetery Trees refrénje különösen erőteljes és azonnal fülbemászó. Szinte kínálja magát egy nagy, közösen énekelhető, visszatérő refréntémára, ti mégsem ezt a kézenfekvő megoldást választottátok. Ki dönt az ilyen zenei kérdésekben? Van valaki, aki kimondja az utolsó szót, vagy minden ötletet közösen formáltok véglegessé?
Nic: Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb dalunk Kostastól indul. Ő rakja össze a dal alapvető szerkezetét programozott dobokkal, majd Antony elkezdi megírni a szöveget. A folyamat során mindenki hozzáteszi a saját ötleteit. Amikor elkészül egy jól működő demó, eltávolítjuk belőle a programozott dobokat, és elküldjük Mártonnak, hogy ő maga találja ki és dolgozza ki a dobtémákat. Miután Márton felveszi a dobsávokat, újra felvesszük a gitárokat és a basszust, hogy mindent a lehető legpontosabbra csiszoljunk a végleges demóhoz.
Több dalotokban is kifejezetten szép, fülbemászó dallamok bújnak meg a súlyos gitártémák között. A These Little Voices és az Until The End jó példa erre, de már a nyitótétel, a From The Beginning is gyönyörű dallamokkal indít. A zenétek alapját mégis a kemény riffek és az energia adják. Honnan születnek ezek a dallamok? Általában valamelyikőtök gitárján formálódnak meg először, vagy egészen más módon indul a dalszerzés?
Kostas: A zenénk középpontjában a gitárok és a riffek állnak, de mindig dallamközpontúak is vagyunk. Mindannyian szeretünk agresszívan játszani, és ezt mindig dallamokkal ötvözzük. Amikor dalt írok, mindig szem előtt tartom, hogy mi az, amit mindannyian szeretünk játszani és hallgatni. Nincsenek bevált receptek. Ha úgy érzem, hogy például egy zongoratéma vagy egy akusztikus rész jól illene a dalba, akkor belevágok, ahogy az említett Until The End vagy a From The Beginning esetében történt. Nem gondolom túl a dolgot. Ha jól hangzik, akkor jó.
A Journey klasszikusából, a Separate Waysből készített feldolgozásotok komoly figyelmet kapott az interneten, és szerintem fantasztikusan szól ebben a súlyosabb köntösben is. Miért éppen erre a dalra esett a választásotok? És ha már ilyen jól sikerült a kísérlet, terveztek további feldolgozásokat is?
Kostas: Először is, ez egy fantasztikus dal. Mindannyian szeretjük, úgyhogy egyszerűen csak feltettük magunknak a kérdést: miért ne? Nagyon jól sikerült, ráadásul kellően súlyos is lett, ezért úgy döntöttünk, hogy hivatalosan is megjelentetjük. A ‘Falling Apart’ című kislemezen kapott helyet. Talán a jövőben feldolgozunk még egy dalt, ki tudja?
A videófelvételeken feltűnt, hogy Antony basszusgitárt is ragad. Bevallom, abban reménykedtem, hogy a budapesti koncerten is hallhatunk élő basszusgitárt, de végül maradt a két gitár, dob és ének felállás. Az albumon viszont egyértelműen hallani a basszust. Ki játszotta fel ezeket a sávokat, és van rá esély, hogy a jövőben egy állandó basszusgitárossal bővüljön a csapat?
Nic: Az Until The End eredetileg instrumentális dalnak készült, ezért támadt az az ötletünk, hogy Antony tanuljon meg basszusgitározni, így a videóban mindenki szerepelhetett. Később Antony előállt egy énekötlettel, és nagyon megtetszett nekünk, ahogyan végül összeállt a dal. Mivel azonban a szám jelentős része továbbra is ének nélküli, úgy döntöttünk, hogy megtartjuk az eredeti videókoncepciót, amelyben Antony basszusgitározik, és az énekes részekhez egyszerűen további felvételeket készítünk. Az albumon én és Kostas játsszuk fel a basszust, élőben pedig előre rögzített hangsávokról szól. Tervezzük, hogy hamarosan egy élő basszusgitárossal bővítjük a zenekart, de szeretnénk biztosra menni abban, hogy a megfelelő embert találjuk meg.
(További Til The End-videók az alábbi videóra kattintva a lejátszási listán!)
A budapesti koncertről hazafelé menet egy kérdés különösen foglalkoztatott: mik a hosszú távú terveitek a Til The Enddel? Azért is érdekel, mert nálatok már az sem kis vállalkozás, hogy négyen összeálljatok egyetlen koncert erejéig. Nem éppen arról van szó, hogy mindenki átugrik a szomszédba egy próbára. A különböző országokban élő zenészek utaztatása, a közös fellépések megszervezése önmagában is komoly logisztikai és anyagi kihívás. A szeptember 25-i Dürer kertes koncertről korábban már írtunk, és az ott látottak csak megerősítették bennem, hogy egy rendkívül felkészült, profi zenekarról van szó. Bár egyelőre nem a legnagyobb közönség előtt játszotok, véleményem szerint bőven megérdemelnétek a nagyobb színpadokat és a népesebb nézőtereket. A mai feltörekvő zenekarok számára talán éppen az egyik legnehezebb feladat eljutni arra a kritikus ismertségi szintre, ahonnan már könnyebben felgyorsulhatnak az események, és egyre szélesebb közönséget érhetnek el. Nektek, több évtizedes zenészi tapasztalattal a hátatok mögött, van erre valamilyen bevált módszeretek vagy tudatos stratégiátok? Hogyan képzelitek el a zenekar jövőjét?
Márton: Nincsenek bevált receptjeink, de az mindenképpen előny, hogy mindannyian több évtizedes zenekari tapasztalattal rendelkezünk, így elég gyorsan tudtunk alkalmazkodni egymáshoz, és a közös munka is gördülékeny. Szívből csináljuk, amit szeretünk, és reméljük, hogy minél több ember tud majd azonosulni a zenénkkel.
Köszönjük a beszélgetést! Sok sikert kívánunk az új lemezhez és a folytatáshoz, reméljük, hamarosan ismét találkozunk valamelyik hazai koncerteteken!
Legutóbbi hozzászólások