Boldog befejezés: Nagy Feró életműkoncert / Beatrice 40 – Budapest Sportaréna, 2018. 04. 07.

Bár a koncert apropójának a 40 éve formálódott híres-hírhedt botrányrockzenekar jubileumát nevezték ki, olyan volt az egész, mint egy zenei thai masszázs Nagy Feró test-amentumán, boldog befejezéssel. Kezdve a '70-es évek punk-rockjával, az ős-Bikini szürreális punkján át, az 'István a király'-ban énekelt és a Pokolgépnek írt dalokon keresztül a Nagyferó és a Beatrice legújabb daláig, a még le-meztelen Lúzerig, hogy a ráadásban aztán jöjjenek Azok a boldog, szép napok. Bár én már az elején „elélveztem”, mikor Miklóska Lajos 'Apu' bejött, és eljátszott egy Bécsi A-t. Áááááááá!

A '70-es évek végén, tizenéves csöves kölyökként szakadt farmerban és baboskendőben Beatrice-koncertre járni egy életérzés volt. Negyven év után újra átéltem ezt ezen a szombat estén. Pedig akkor még el sem énekelték, hogy „Néha segít a lejmolás: Tegyél jót! Nekünk fizess egy kört!” Év elejétől bevezették az Arénában a készpénzmentes fizetést. Akkor reklámozták is ezerrel, de a januári Mobilmánia óta nem jártam itt. És ha az egyszeri nézőnek lemerül az egyik kártyája, a másikat meg otthon hagyta, akkor a pultosok lesajnáló pillantásai közepette kénytelen törölni a sörrendelését, és kínjában feltalálja a XXI. századi lejmolást: „Hívj meg egy sörre, megadom kápében!”

Az előzenekar a Xenon volt. A csapatot 1985-ben alapító testvérpárhoz, Varga Gábor gitároshoz és Varga Zoltán doboshoz Bulissa Rezső basszusgitáros csatlakozott 2017-ben, illetve Radovics László Kyru pár hónappal a koncert előtt. Már csak a Sáfár-féle ős-P. Box énekese miatt is érdemes volt megnézni a koncertjüket.

A „gázmetál” zenekar játéka annyira nem volt gáz. Igaz, inkább ódivatú, őszinte, kőkemény rockzenének hangzott, mint metalnak, de ez talán a második gitáros távozása és/vagy Kyru érkezése miatt volt így. De amíg a Beatricébe belenőttem, így a Nagyvárosi farkas szövegét álmomból fölkeltve is üvöltöm, addig egy számomra eddig ismeretlen csapat szájából furcsa volt a XXI. században ilyen szövegeket hallani, mint „erre a Földre szültek”, meg „a farkastörvény könyörtelen”. Mindenesetre a 78-as Ricse-nóták felvezetésének tökéletes volt. Főleg a bőrbikinis sztripperek dobták fel a hangulatot az utolsó nótában, ők viszont ledobták a melltartót is a dal végén.

Már a Xenon is eleve negyedórás késéssel kezdett, amire a Beatrice rátett még öt percet, az átszerelés alatt is a Beatrice ment playbackről, és gyanús volt, hogy már másodszor hallom az Angyalföldet. Csak nem kimarad a műsorból? (De.) Viszont a kivetítőről Feró kétpercenként ránk szólt, hogy ne bámuljuk az üres színpadot, mikor kint vár a Ricse-shop. Mert a biznisz az biznisz, már nem 78-at írunk.

20:20-kor azonban megható pillanatnak lehettünk tanúi: bejött Miklóska Lajos, az 1978-as Beatrice legtöbb nótájának zeneszerzője és ünnepi beszéddel, majd ünnepi áldással köszöntötte a megjelent közönséget. Előzetesen 7500 nézőt rebesgettek, szerintem voltunk majdnem annyian, mint a januári Mobilmánián. Beszédének végén behoztak Lajosnak egy basszusgitárt, amin 'Apu' – a közönség ovációja közepette – eljátszotta a Bécsi A-t.

A felvezető videóban Feró egy szobában ülve, egy üveg bor és egy szódás szifon társaságában énekelte – akusztikus gitáron kísérve önmagát – a Kisszeplőst. De mielőtt túlzottan elérzékenyültünk volna, egy hatalmas robbanás, lángcsóvák, „Támadás, egy-kettő-három!” és már Jerikóban voltunk. Az első órában a 40 évvel ezelőtti emlékek elevenedtek meg. Feró újra ujjatlan bőrmellényt és bőrgatyát húzott, a Nemzet Celebjéből visszavedlett a Nemzet Csótányává.

Még a videofalon vetített háttérfilmeken is csótányok rohangáltak. Amikor meg nem, akkor korabeli fotókon láthattuk a zenekart, így legalább képeken itt volt Lugosi Lacika. Mert hiába jó a két fiatal tehetség, Tari Botond és Kékkői Zalán, nekem nagyon hiányzott az a balkezes gitáros onnan a színpad bal széléről.

A koncertre vendégeket is hívtak, elsőként Pásztor Anna érkezett (itt azért már kikandikált a celeb a csótányból), szokásos módon extravagáns kinézettel. Állítólag Pásztor Samu is ott volt az Anna and the Barbiesból, de én le nem tudtam venni a szemem a Xenomorphra (’Alien’) emlékeztető Annáról. A 78-as Ricse-dalt (Nem kell) gyúrták össze az 'István a király' betétdalával.

A Minek él az olyanban már két vokalistával is bővült a csapat, ez már előrevetítette a későbbi korszakokat. Ők aztán egész koncert alatt ki-bejártak, nem voltak állandó háttérszereplők. Viszont a 78-as korszaknak volt még két ikonikus alakja Miklóskán és az elhunyt Lugosin kívül: Donászy Tibi dobos éa Gidófalvy Attila billentyűs. Amikor ők bejöttek, megint visszacsöppentünk a hetvenes évek illúziójába. A Motorizált nemzedék és a Nagyvárosi farkas egyébként is ikonikus dalok, az ő előadásukban meg pláne külön öröm volt hallgatni. A végén Gidó – akinek külön ezért betoltak egy Hammondot – nyomott egy olyan szólót, hogy egy pillanatig azt hittem, Paks, az atomváros lesz belőle. (Csak az ős-Ricsések tudják, hogy azt a dalt Gidó eredetileg a Ricsének írta, de csak a Karthagóval tudta lemezre venni.)

Egy rezesbanda bevonulása vetett véget a Beatrice muzsikájának. A Katonanóta a XX. századból már egy egészen másfajta zenei világot vezetett be. Éles váltás volt a Beatrice punk-rockja és a Bikini (ma már ős-Bikiniként hivatkozunk erre az időszakra) szürreális punkja között, melyben a folytonosságot csak Feró szövegei jelentették. A Bikininek már megjelenhetett lemeze, de a dalszövegek jelentését félre kellett magyarázni, így a lemezen szereplő dalcímek nem sokban kötődnek a tartalomhoz. Így lett a Nem félekből Jáiáó, eládió, a Széparcú Quasimodóból A zenekar üzenete, a Punk szerelmi lírából pedig Maradj már!

Arra már régen rájöttem, hogy Nagy Feró is hallgatta annak idején a Kanadába szakadt magyar zenész, BB Gabor lemezeit, mert a Nem leszek sohasem (a játékszered)be nem sok saját ötletet tolt bele. A szöveg ugye Kovács Kati 66-os slágere, melyet Hajnal István írt, a zene meg BB Gabor Soviet Jewellery (alias Nyet Nyet Soviet) című 1980-as lázadó dalából merített ihletett. De pont ezért imádom, mert azt is imádtam annak idején.

Érdekes színfolt volt, és a Bikini szürreális hangulatába nagyon passzolt az A.E. Bizottság legnagyobb (egyetlen?) slágere: „Már megint itt van a szerelem. Már megint izzad a tenyerem.”, melyet Wahorn András mutatott be a Beatrice-tagok közreműködésével, majd a Jó szelet kívánok dallamaival elbúcsúztunk az ős-Bikini korszakától.

Rövid bejátszás a videofalon a 'Ford Fairlane kalandjai'-ból (ez is emlékezetes állomása Feró karrierjének), mikor azt mondja az énekesnek: „Eszem-faszom megáll, ez neked rock and roll?” És aztán belekezdtek a Vidámság és rock and rollba. Nekem is pont ugyanez jutott eszembe: „Eszem-faszom megáll, ez neked rock and roll?” Hiszen ez színtiszta ska zene! De ettől még szereSSük! Ahogy a Fagyit is, akár a Bikini, akár a Beatrice, akár Mező Misi adja elő.

Szeretjük a Ronda lányokat is, legalábbis azt tapasztaltam, hogy a többezres tömegben egyként énekelték fiúk-lányok egyaránt. Én mondjuk a Hé! című dalt a 'Vakaroma' lemezről indokolatlannak tartottam, „dánom-danárom, tillárom-tillárom”. Főleg, hogy az Angyalföld meg kimaradt közben. A Túl késő már balladáját viszont Feró Varga Miklósra bízta, ami nem lett volna rossz választás, ha egy jó mikrofont nyomnak a kezébe, mert így viszont roppant erőtlenül hangzott.

A még lemezen meg nem jelent, csak YouTube-on bemutatott Lúzer után a nemrég Ausztriába „disszidált” – ahogy Feró konferálta, „nyugatra szakadt hazánkfia” – Magasvári Viktor jött be, western kalapjával is ráerősítve az imidzsre, hogy eljátssza egyik saját szerzeményét: Csodálkozol, hogy iszom? Nem én!

A '80-as évek dagonyáját és A kétezredik év felét aktualizálták, így a '90-es, kétezres évek dagonyájáról is hallottunk, illetve a kétezredik év utáni állapotokat jellemezte Feró ugyanazzal: „Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop. Hazudni, csalni csúnya dolog.” Ha nem a választás előtt egy nappal énekelte volna, még azt mondanám, célozni akart valamire. De 2018. április 7-én csak a harminc éve megírt dalszöveget énekeltük vele. Az Én is egy kicsitben jött egy dobszóló, melyben Nagy Hunor Attila bebizonyította, hogy bár családi alapon került a zenekarba, de nem érdemtelenül. Laczik Fecó is kedvet kapott egy rövidke szólózáshoz.

Aztán viszont úgy jártam, ahogy a paraszt bácsi a viccben: Nagy Feró énekelte meg a „megátkozott nemzedék”-et (Erre számítottam.). Az Ítélet helyett utolsó refrénjébe már bekapcsolódott Kalapács Józsi is. (Erre is számítottam.) De amire nem számítottam, hogy egy Beatrice-koncerten Pokolgép-nótákra lesz a legnagyobb beindulás.

De aztán jött egy olyan pokoli egyveleg, amire az addig ülők is felpattantak. Pokoli színjáték egybegyúrva A jellel, majd Mindhalálig rock and roll. Végül Bivi a Pokolgép-indulót átírva köszönt el: „Az a jó, az a jó, akinek a Nagyferó…” Folytatás június 8-án!

Előkerültek a komolyabb, komorabb nóták is, Lenin, Hitler, Sztálin képe elevenedett meg a kivetítőn, hogy emlékezzünk, ki miatt utáltuk a XX. századot. Majd Dsida Jenő Psalmus Hungaricusának megzenésített verziója következett, melynek végén az énekes baboskendőket osztogatott, hogy legyen mibe törölni könnyeinket. Majd a 8 óra munkához Feró felállította az ülőhelyeseket (érdekes, a Pokolgép-daloknál nem volt szükség vezényszóra!)

A ráadásban aztán még egy Bikinitől visszavett dal, a Mielőtt elmegyek ment át össznépi éneklésbe, hogy aztán beinduljon a diszkógömb, a konfettieső és végre főszerepet kapjon a két vokalista lány is a Gyere kislány, gyere című dalban. Ha a punk-rock korszakot ős-Beatricének hívjuk, akkor ez mi? Ős-ős-Beatrice? Mindegy. Tizenegy órakor már ez is lecsúszott. A Börtön ablakából akkordsorára megírt Azok a boldog, szép napok meg – részeg baráti tivornyák alapnótája – kihagyhatatlan.

Közel háromórás koncert volt, a 72 éves énekes teljes erőbedobással nyomta végig, minden elismerésem neki! Jól is volt összerakva a műsor, talán egyedül a 'Hamlet' maradt ki Feró életművéből. Meg az Angyalföld. De az nagyon fájt.

Bécsi A / (Kisszeplős) / Jerikó / Üzenetek / Katicabogárka / Térden állva / Minek él az olyan? / Nem kell - Nem kell olyan Isten / Meditáció / Motorizált nemzedék / Nagyvárosi farkas / Katonanóta a XX. századból / Jáiáó, eládió / Medvetánc / Lángosképű... / Maradj már! / Nem leszek sohasem / A zenekar üzenete / Itt is, ott is… - Balhé és blöff / Szerelem, szerelem / Jó szelet kívánok / Vidámság és rock and roll / Fagyi / Ronda lány / Hé! / Túl késő már / Lúzer / Csodálkozol, hogy iszom? / A 80-as évek dagonyája / Én is egy kicsit / A kétezredik év felé / Ítélet helyett / Pokoli színjáték - A jel / Mindhalálig rock and roll / XX. század / Psalmus Hungaricus / 8 óra munka /// Mielőtt elmegyek / Gyere kislány, gyere / Azok a boldog, szép napok /// Adja az Isten

Szerző: CsiGabiGa
Fotó: Nagy János és Xenon zenekar
Köszönet a lehetőségért a Beatrice zenekarnak!