fbpx

Sodom

A Sodom nem ma kezdte a szakmát. A Tom „Angelripper” Such vezette horda az 1982-es indulása óta sok mindent megélt és túlélt. Annak ellenére, hogy karrierjük során elég hullámzó teljesítményt nyújtottak, kétségtelenül beírták magukat a teuton thrash metal történelemkönyvébe, elsősorban a hivatkozási alapnak számító ’Persecution Mania’ és ’Agent Orange’ lemezeknek köszönhetően. Sosem a technikai tudásukról voltak híresek, mindig is zsigerből tolták a brutalitást. Két éve nagy meglepetést okozott, hogy a főnök szélnek eresztette a trió kétharmadát, köztük Bernd „Bernemann” Kost gitárost is, aki valamivel több mint két évtizedet húzott le mellette. Helyette – a régi rajongók nagy örömére – visszatért a zenekarba Frank „Blackfire” Gosdzik, aki a fent említett két klasszikus lemez idején erősítette a csapatot. Csatlakozott még Stefan „Husky” Hüskens dobos és Yorck Segatz gitáros, így négytagúra bővült a banda. Husky nem bírta túl sokáig a kiképzést, így a Sodom tizenhatodik, ’Genesis XIX’ című nagylemeze már Toni Merkel dobos közreműködésével készült.

Az ilyen jövés-menés ritkán sül el jól, de Blackfire neve bizakodásra adott okot az anyag minőségét illetően. A dolgok a vártnak megfelelőn alakultak, amelyet már előrevetített az elmúlt időszakban megjelent két kislemez is (‘Out of the Frontline Trench’ és ‘A Handful of Bullets’). Zeneileg mondhatni klasszikus Sodomot kaptunk, az új lemez teljes mértékig „vissza a gyökerekhez” felfogásban készült. Az csak a rajongók hozzáállásától függ, hogy jó-e ez az irány, vagy hiba volt meglépni. Számomra a legfontosabb egy thrashmetal-lemezzel kapcsolatban az, hogy a brutális zajkeltés mögött érezzem az elkötelezettséget és az őszinteséget, valamint hogy mindez élvezetes és fogós dalokba legyen csomagolva, mert azok nélkül csak egy zajmassza lesz az egész. Úgy érzem, ezt az elkötelezettséget és élvezetességet nagyjából meg is kapom a ’Genesis XIX’-től. Persze nem vártam eget rengető nagy dolgokat a Sodomtól, mert Tom Angelripper mindig is tudta, hogy mit akar csinálni, és foggal-körömmel ragaszkodott is az elképzeléseihez. Akinek pedig ez nem tetszett, mehetett isten hírével. Az sokkal meglepőbb lett volna, ha kilépnek a komfortzónájukból és valami mást kezdenek csinálni, mint amit eddig.

A korong a Blind Superstition bevezetéssel indul, majd következik a Sodom & Gomorrah, amely már ismerős az ’A Handful of Bullets’ kislemezről, de persze újrajátszották az albumra. Elég erős kezdés, valószínűleg jó sokáig bebetonozott tagja lesz a koncertprogramnak. A címadó refrénjében erős ’Diabolus in Musica’-korszakos Slayer-hatást érzek, amely többször is visszatér az anyag hallgatása közben, néha-néha még Tom Araya orgánumát is megidézve. A Nicht mehr mein Land a lemez jobb dalai közé sorolható a The Harpooneerrel egyetemben, amely egy igazi energiabomba a bólogatós verze részével. A korong utolsó harmadába is sikerült még néhány egészen jó dalt beszúrni, ilyen például az Occult Perpetrator vagy a Friendly Fire, amely meglehetősen erős zárásnak bizonyul. Az album igazán agresszív és kíméletlen dalcsokrot tartalmaz bő ötven percben és pont a hossza a legnagyobb hibája. Néhány dal túl hosszúra sikeredett és sajnos csak az menti meg az összképet, hogy a végére kerültek a jobb nóták, mert a közepe kicsit ellaposodik, de ennek tudatában sem nevezném rossznak az anyag egészét.

Összegzés:

Meglátásom szerint jót tett a Sodomnak a vérfrissítés, mert az előző két lemezhez mérten a ’Genesis XIX’ erősebb lett. Persze nincs semmi világmegváltó, csak a megszokott harcba hívó thrash metal, néhol punkos, néhol pedig szinte black metalos hatásokkal. Egy-két tölteléktől eltekintve kifejezetten jó dalokat pakoltak a lemezre, amely a zenekar rajongóinak fog néhány kellemes percet okozni.

Pontszám: 7


A legfrissebb Hard Rock-hírekért kattints ide!


 

Megjelenés: 2020
Kiadó: Steamhammer
Stílus: thrash metal
Származás: Németország

Zenészek:

Tom Angelripper – ének, basszusgitár
Frank „Blackfire” Gosdzik – gitár
Yorck Segatz – gitár
Toni Merkel – dobok

Dalcímek:

01. Blind Superstition
02. Sodom & Gomorrah
03. Euthanasia
04. Genesis XIX
05. Nicht mehr mein Land
06. Glock ‘n’ Roll
07. The Harpooneer
08. Dehumanized
09. Occult Perpetrator
10. Waldo & Pigpen
11. Indoctrination
12. Friendly Fire

Megosztás