Carlos Santanának eszébe jutott a huszonkét évvel ezelőtti sikeres együttműködése Rob Thomasszal. Ugye, emlékszünk rá, hogy akkoriban a csapból is ők ketten folytak a Smooth sláger révén? Carlos az új lemezre többek közt őt is meghívta és még sok más zenészt, akik különböző műfajokból érkeztek. Ennek következményeként meglehetősen eklektikus albumot hozott össze Santana 2021-re.

Pedig úgy kezdődik, mintha visszatértek volna a gyökereikhez. A misztikus bevezető, a Ghost Of Future Pull / New Light után az önmagáért beszélő Santana Celebration sodró instrumentális témája akár a hetvenes évek bármelyik klasszikus albumán elfért volna. A Rumbalero, melyben Santana fia, Salvador énekel, kicsit visszafogottabb, de a latin ritmusok itt sem maradnak el. Azonban a Joy már vidám reggae zene, jól felvezeti a Rob Thomas által énekelt Move-ot, amit már korábban megismerhettünk. Ki tudja, talán ebből is ugyanolyan nagy sláger lesz, mint a Smooth volt, mindenesetre a stream oldalakon már most az egekben van a hallgatottsága. A lemez általam kikiáltott csúcspontja a Procol Harum időtlen örökzöldje, a Whiter Shade Of Pale „ellatinosított” feldolgozása, ehhez Santana egy régi cimboráját, Steve Winwoodot hívta meg énekelni. És igazán most döbbentem azon meg, hogy Winwood hangja semmit nem változott az elmúlt több mint öt évtizedben. Ha visszagondolunk, ugyanilyen színvonalon, ugyanilyen energiával adta elő a Spencer Davis Group Gimme Some Lovin’-ját. Break – hangzik a következő nóta címe, és e kis lírai szösszenet alatt tényleg kifújhatjuk magunkat az előző felvételek pörgős ritmusai után, tegyük hozzá, elég felejthetően szól a dal. A She’s Fire az a típusú kreálmány, amitől személy szerint hideglelést kapok. Tudjátok, ez a tipikus mai modern pop dal számítógépes kopogással, és érkezett is egy rapper, G-Eazy, hogy feldanolja a nótát a maga három hang terjedelmű fahangján. Ez tök ugyanaz, mint amikor Post Malone belekontárkodott Ozzy ’Ordinary Man’ albumába a Take What You Want rettenettel.

Aztán Santana bekeményít: a Peace Power egy húzós gitáralapú hard rock, melyre Corey Glover, a Living Colour énekese pakol oda egy dinamikus énektémát. És ezt még fokozzák! Jön egy kis metál, bár a kezdet egy kemény blues-rock nótát sugall: a nem éppen optimista című America For Sale-ben Marc Osegueda, a Death Angel frontembere inkább üvölt, mint énekel, és hogy teljes legyen a metal-feeling, Santana Kirk Hammett-tel vív egy gyilkos gitárpárbajt. A Breathing Underwater lírájának halk muzsikájába a latin gitármágus Stella lánya száll be szép énekhangjával. A Mother Yes egyértelműen Jimi Hendrix szellemét idézi a vágtató dobolással, Santana megdöbbentő hűséggel hozza néhai legendás pályatársa pengetését. A Song For Cindy érzelmes instrumentális gitártémája ki máshoz szólna, mint feleségéhez, akivel 2010 óta házasok. A vége felé jut egy kis jazz is a lemezre, mert az Angel Choir / All Together ikerszerzeményében először Gayle Moran hangja csendül fel, utána pedig néhai férjét, Chick Coreát halljuk billentyűzni. És a kezdéshez hasonlóan, ugyanolyan címmel (Ghost Of Future Pull II) misztikus, gitárnyúzós, kicsit vadabb pszichedelikus levezetés zárja a lemezt.

Bár sok dalt rápakoltak az albumra, az egész műsoridő mindössze ötvenhat perc, a legtöbb felvétel nem hosszabb négy percnél. Santana nem folytatta a két évvel ezelőtt megjelent ’Africa Speaks’ albumának kicsit afrorock-szerű hangulatát. Inkább végigvette pályafutása legfontosabb zenei állomásait, és mindegyikből berámolt egy kicsit, időnként keményebbre véve a műsort, és még arra is jutott ereje, hogy az ifjúságot is megszólítsa, bár nekem nem hiányzott volna G-Eazy a közreműködők névsorából.

Összegzés:

Nem latin rock, nem jazz, nem hard rock és nem blues-rock album született, de mindegyikből kapunk egy kicsit. Bár nem nagyon szeretem, ha egy előadó nem határoz meg egy bizonyos zenei irányvonalat egy albumon belül, Carlos Santana legújabb produkcióját mégsem hívnám katyvasznak, egyrészt a mindent meghatározó gitárjátéka miatt, másrészt, amilyen stílusokba belefogott, azokra keményen rányomta a saját bélyegét, ezzel jól összefogva a produkciót. Jót tett a lemeznek az is, hogy az írásba olyanokat is bevont, mint Chris Stapleton, Diane Warren, Rick RubinGregg Wattenberg, Peter Stengaard és Narada Michael Walden. Bár ez még mindig nem a legjobb Santana, jobb, mint az előző évtized produkciói.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2021
Kiadó: BMG
Stílus: latin rock, jazz-rock, hard rock, pop-rock
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Zenészek:

Carlos Santana – gitár, ének
Cindy Blackman Santana – dob
Tommy Anthony – ének
Benny Rietveld – basszusgitár
David K. Mathews – billentyűsök
Karl Perazzo – ütősök

Dalcímek:

01. Ghost Of Future Pull / New Light
02. Santana Celebration
03. Rumbalero (Salvador Santana, Asdru Sierra)
04. Joy (Chris Stapleton)
05. Move (Rob Thomas, American Authors)
06. Whiter Shade Of Pale (Steve Winwood
07. Break (Ally Brooke)
08. She’s Fire  (Diane Warren, G-Eazy)
09. Peace Power (Corey Glover)
10. America For Sale (Kirk Hammett, Marc Osegueda)
11. Breathing Underwater (Stella Santana, Avi Snow, MVCA)
12. Mother Yes
13. Song For Cindy
14. Angel Choir / All Together (Chick Corea, Gayle Moran Corea)
15. Ghost Of Future Pull II

 

Megosztás