Rockklasszikus a lemez, ezt nem is kell mondani. A Pink Floyd 1975-ös alkotása, melynek fő koncepciója az ötödik tag, Syd Barrett hiánya (‘Wish You Were Here’ – Bárcsak itt lennél), nem lett akkora siker, mint az azt megelőző ‘Dark Side Of The Moon’ vagy a későbbi ‘The Wall’, de a konceptalbum oroszlánrészét kitevő Shine On You Crazy Diamondot a 2000-es évektől előszeretettel tűzte műsorra David Gilmour is (az utóbbi években már nem), Roger Waters viszont épp a búcsúturnéján, a ‘This Is Not A Drill’-en vette elő a Have A Cigarral párban, a címadó dalt, a Wish You Were Here-t pedig mindketten kihagyhatatlannak vélték műsorukból. A mindent is tartalmazó (2 CD + 4 LP + 7″ + Blu-ray) super deluxe box set közel százezer forintba kerül, én beértem a Blu-rayjel. Mindig is imádtam a kétdimenziós, sztereó zenék térhatásúvá tételét, kezdve Mike Oldfield 5.1-ben újrakevert instrumentálisaitól, a Doobie Brothers négycsatornás, quadio hangzású albumain át akár a cinema metal egyik úttörőjének, a Luca Turilli’s Rhapsodynak a Dolby Atmosban is kiadott ‘Prometheus’ lemezéig. Hát hogy a fenébe ne kaptam volna egy Dolby Atmos hangzással újrakevert ‘Wish You Were Here’ után!
És ha ez még nem volna elég, meghallgathatjuk az album térhatásúvá válásának evolúcióját, ugyanis az 1975-ös sztereó felvétel mellett szerepel az 1976-os 4.0 Quad Mix (akkoriban volt egy ilyen kezdeményezés, hogy kvadrofon hangzású bakeliteket gyártottak, Mike Oldfield első 3 albumát, a ‘Tubular Bells’-t, a ‘Hergest Ridge’-ot és az ‘Ommadawn’-t is kiadták ilyen formában ‘Boxed’ néven 1976-ban, a kvadrofon lejátszók piaca sajnos hamarabb állt bele a földbe, mint a 3D tévéké), a 2009-es 5.1 Surround Mix, és végül a legfrissebb – pontosabban az egyetlen friss, mert a többi már szerepelt a 2011-es kiadáson is –, a James Guthrie által készített 2025-ös Dolby Atmos Mix.
Természetesen az utóbbira vetettem rá magam először, és ez hiba volt. Annyira tökéletesen szólt, hogy utána a többi verzióról pár másodperc belehallgatás után ugrottam is tovább a bónuszokra. Először a három, ami már rajta volt az említett 2011-es kiadáson is, a kétperces Wine Glasses, az üvegpoharak hangja, ami egy 1970-es ötletből maradt fent (a háztartási eszközök és más tárgyak megszólaltatását effektként a ‘Dark Side Of The Moon’ albumon csiszolták fényesre, gondolj csak a Money pénztárgépének a zenébe integrált hangzására), a Have A Cigar alternatív verziója, Gilmour és Waters duettben adják elő a dalt, a végső változatban ugyebár Roy Harperé a megtiszteltetés, aki egyedül viszi a prímet, és a Wish You Were Here úgy kevert változata, ahol előtérbe kerül Stéphane Grappelli dzsesszvirtuóznak az eredetin a háttérben épp csak hallatszó hegedűjátéka.
Aztán van ott még 6 másik, ahonnan ez jött, szigorúan az ellenpólusok jegyében: a Shine On You Crazy Diamond korai instrumentális verziója kontra egy új, vagyis 2025-ös sztereó mix, mindkettőben az a különleges, hogy egyben hallhatjuk a lemezen korábban kettévágott művet, a Wish You Were Here első verziója kontra Gilmour pedal steel gitárjátékát kiemelő instrumentális változata, valamint a Welcome To The Machine (eredetileg The Machine Song) Roger Waters feldemózott ötlete kontra meghangszerelt zenekari demó, már Gilmour énekével, de még egy egészen más stílusban, mint a végső verzióban.
Az igazi kúriózum egy 1975-ös koncertfelvétel (a Los Angeles-i Sports Arenában 5 egymás utáni napon adtak koncertet, ezek közül az április 26-i fellépést rögzítette egy bootlegger), mely a 71-77-es időszakot mutatja be, mégpedig időben visszafelé. Indul a Raving And Drooling – You’ve Got To Be Crazy párossal, mely a Shine On You Crazy Diamonddal együtt a 75-ös lemezen szerepelt volna, de aztán Waters másik szöveggel végül az ‘Animals’-re tette rá Sheep és Dogs címen, jön a Shine On You Crazy Diamond mind a 9 tétele, közbeszúrva a Have A Cigart, majd teljes egészében eljátsszák az akkor már a zenekar legnagyobb sikerévé nőtt ‘Dark Side Of The Moon’ albumot, hogy a ráadásban a ‘Meddle’ emblematikus eposzával, a Stanley Kubrick ‘2001: Űrodüsszeia’ című filmje ihlette Echoeszal búcsúzzanak. 2 óra és 14 perc hosszúságú a bootleg felvétel, melyből Steven Wilson hozta ki a maximumot. 1969 és 1988 között nincs hivatalos Pink Floyd-koncertfelvétel, szóval tényleg egy igazi unikum ez a hanganyag!
Persze ez elsősorban audiolemez, tehát ne várjunk nagy dolgokat a látványtól! A lemez ikonikus fotói, a kézfogás a lángoló emberrel, az arc nélküli üzletember a sivatagban, a homokban úszó, a csobbanás nélküli fejesugró mellett korabeli fotókat láthatunk koncertekről, backstage-ekből, összesen tízet, ezeket rotálják a teljes hanganyag alatt, ami egy idő után idegesítővé válik, úgyhogy csak hunyd be a szemed, és élvezd a zenét!
Ami kevés videó van a lemezen, azt a legvégére hagyták. Nekem ez tetszett legjobban. Ugyan ez is megjelent 2011-ben, de arról a verzióról lemaradtam, úgyhogy az újszülöttnek minden vicc új kategóriájába esem. Az 1975-ös koncerteken a zenekar háta mögött vetített filmekről beszélek, mint az AC/DC 2009-es turnéjának nyitófilmje, amit feltettek a ‘River Plate’ lemezre extraként. Tudod, amikor megállíthatatlanul robog a Rock ‘n’ Roll Train. Csak itt most a későbbi ’The Wall’ filmben megjelenő animációk elődei jelennek meg, ugyanaz a stílus, csak más mondanivalóval, időnként kicsit Monty Pythonba illően abszurd módon. Kivéve az intró háttérfilmjét, mely egyértelműen Syd Barrett előtti tisztelgés. És persze ott van Storm Thorgerson rövidfilmje 2000-ből, ez sem újdonság, de jó, ha kéznél van. Ő volt a Hipgnosis „atyja”, az ő vizuális ötletei kerültek fel a Pink Floyd borítóira, itt James Guthrie hatperces zenei montázsára készített egy animációs filmet, melyben megjelenik a robotkéz, a fejest ugró ember, de még a ’Dark Side’ fehér fényből szivárványt varázsoló prizmája is.
A jubileumi lemez borítója egy kopott bőrönd részlete, melynek közepére az eredeti borító robotkezeit ábrázoló körmatricát, köré pedig a 75-ös turné stage passait ragasztották, mint nagy utazók a felkeresett városok matricáit. A gatefold borító egyik oldalában egy 16 oldalas füzetet találunk korabeli fotókkal és a részletes infókkal (ami különösen a bónuszdaloknál jön jól), a másik oldalon magát a Blu-ray lemezt egy kemény papírtokban. Minőségi tartalomhoz minőségi csomagolás dukál.
A Pink Floyd ‘Wish You Were Here’ albuma 50 éve jelent meg, de zeneisége örök, és a modern technikának köszönhetően Dolby Atmos hangzásban új élet költözik belé. Amikor körülölel a zene, olyan, mintha egy koncerten lennél, ugyanakkor egy stúdióalbum cseng így a füledbe, ami igazán ritka kincs még manapság is. Főleg manapság, a digitális letöltések korában.
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 2 CD, 1 LP, 3 LP, Blu-ray és deluxe box set
Zenészek:
David Gilmour – gitár, ének, szintetizátor, basszusgitár
Roger Waters – basszusgitár, ének
Richard Wright – billentyűs hangszerek, ének
Nick Mason – dob, ütőhangszerek, effektek
Dick Parry – szaxofon
Roy Harper – ének
Stéphane Grappelli – hegedű
Venetta Fields – vokál
Carlena Williams – vokál
A Blu-ray tartalma:
A teljes ‘Wish You Were Here’ album:
Dolby Atmos Mix (2025)
5.1 Surround Mix (2009)
4.0 Quad Mix (1976)
Stereo Mix (1975)
Bónusz audio (csak sztereóban):
Wine Glasses
Have A Cigar (Alternate Version)
Wish You Were Here (featuring Stéphane Grappelli)
Shine On You Crazy Diamond (Early Instrumental Version, Rough Mix)
The Machine Song (Roger’s Demo)
The Machine Song (Demo #2, Revisited)
Wish You Were Here (Take 1)
Wish You Were Here (Pedal Steel Instrumental Mix)
Shine On You Crazy Diamond (Pts. 1-9, New Stereo Mix)
Live bootleg from the Los Angeles Sports Arena, 1975 (csak sztereóban):
Raving And Drooling
You’ve Got To Be Crazy
Shine On You Crazy Diamond (1-5)
Have A Cigar
Shine On You Crazy Diamond (6-9)
Speak To Me
Breathe (In The Air)
On The Run
Time
The Great Gig In The Sky
Money
Us And Them
Any Colour You Like
Brain Damage
Eclipse
Echoes
Videók (a 75-ös turnén a dalok alatt vetített filmek, sztereóban és 5.1-ben):
Shine On You Crazy Diamond (Part I)
Shine On You Crazy Diamond
Welcome To The Machine
Storm Thorgerson rövidfilmje, 2000
Legutóbbi hozzászólások