Peter Gabriel

Idén lesz 50 éve, hogy a Genesis kiadta utolsó albumát Peter Gabriel énekével, a mára kultikus státuszba emelkedett koncepciózus művet, a ’The Lamb Lies Down On Broadway’-t. A következő évtizedekben – a filmzenei kiadványokat is beleszámítva – 15 lemezt adott ki a művész. Nagyon sokáig készült ez az alkotás, hiszen vannak olyan részek, melyeket már 1995-ben rögzített. Sokáig érlelte a dalokat, de megérte a várakozás.
Már az első meghallgatáskor nyilvánvaló volt, hogy Gabriel ezúttal sem akart visszatérni a Genesis veretes progresszív rockjához, a zene stílusa – az énekdallamok mindenképpen – inkább a nyolcvanas évek nagy sikerkorszakát, a hatalmas közönségsikert hozó ’So’ album világát hozza, azonban én a szerzeményeket összetettebbnek, komolyabbnak hallom. Tipikusan ilyen a Road To Joy és az Olive Tree felszabadult, boldog zenéje, amely engem részben Paul Simon akkori ’Graceland’ albumának hangulatára is emlékeztet. Persze hallunk másfajta kompozíciókat is: a So Much egy remek lírai ballada Gabriel emocionális énekével. Szimfonikus megoldások is felcsendülnek, mint például a Playing For Time-ban és a filmzenére emlékeztető Four Kinds Of Horsesban.

Modern zene, sokféle billentyűs hangszer hallható, effektekkel teletűzdeltek a szerzemények, a dobot több esetben mellőzi, helyette hangminták kattognak, egyes helyeken mindezekre rájön a szimfonikus hangszerelés. Mégse gondoljuk azt, hogy valamiféle lelketlen gépies anyag készült. Egyszerűen arról van szó, hogy a jelenkor technikai feltételeit 100 százalékban kihasználták. És itt a kulcsszó, a technikát csak használták, az alkotási folyamat szolgálatába állították, egy nagyon fontos emberi tényező, a kreativitás került előtérbe. Gabriel totálisan szabadjára engedte a fantáziáját, mindent kihozott a lemezstúdió adta lehetőségekből.
Számos zenész közreműködik a dalokban, azonban említsünk meg öt olyan nevet, akikkel korábban is együtt dolgozott Gabriel, akik formálták zenéjét. Tony Levinnel már szólópályája kezdetén összejött, együttműködésük a basszusgitárossal azóta is töretlen. Steve Gadd-del az ezredforduló óta kollaborálnak, a dobzseni ezúttal nem üti a hangszert, hanem ütőseffekttel járul hozzá a produkcióhoz az utolsó dalban. Manu Katché viszont valóban dobol – igaz, hogy nem minden szerzeményben –, vele a ’So’ óta tart az együttműködés. Brian Eno, az ambient zene egyik atyja már 1974-ben, a Genesis ’The Lamb…’ lemezén is játszott, most újra egymásra találtak, és David Rhodes gitárossal is a harmadik szólóalbum óta dolgoznak együtt, bár itt a gitárt keveset halljuk.


A szövegek üzenete most sem elhanyagolható, a sorokban megjelenik a világunk, a nem látható kozmosz, az univerzum, és mindig visszaköszön az a gondolat, hogy az ember csak egy kis porszem. „Csak a mindenség része vagyok” – szögezi le Gabriel a címadó szerzeményben. A Four Kinds Of Horsesról elsőre az apokalipszis négy lovasa ugrik be, hiszen maguk a lovasok szerepelnek a sorokban, ám itt egy békésebb, talán vágyottabb, hittel teli világról szól az üzenet. A megszólalásban teljességgel az elektronikára hagyatkozó Love Can Heal már a címében is békét sugall, végül a beszédes című Live And Let Live-ben elhangzik a végső gondolat egy 73 éves bölcs művésztől: „Amit teszünk, akik vagyunk, a dolgok aszerint alakulnak – majd így folytatja, – Rakd le a terhed, rakd le a fegyvert!”
Gabriel azonban nem elégedett meg a lemez egyféle hangzásával, az anyag elkészült „bright” és „dark” mixben is. Nekem a második megszólalás jobban tetszik, sokkal teltebb, jobban betölti a teret, a dalok a sötét megszólalással nyerik el igazi formájukat. A világos megszólalás az én hallójárataimnak vékony, kicsit tompább.

Összegzés:

„Ezen az albumon a művészetet és a zenét akartam egymáshoz kapcsolni” – írja a fülszövegben Peter Gabriel. És valóban, olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Elképesztően gazdagon hangszerelt lemez. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak Peter Gabriel tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2023
Kiadó: Real World Records
Stílus: art rock
Származás: Anglia

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 2 CD, 2 CD + Blu-ray, 2 LP/bright-side mix, 2 LP/dark-side mix

Zenészek:

Peter Gabriel – ének, vokál, billentyűs és ütőhangszerek, charango

David Rhodes – gitárok, vokál
Tony Levin – basszusgitár
Manu Katché – dobok
Ged Lynch – ütőhangszerek
Tom Cawley – zongora
Evan Smith – szaxofon
Josh Shpak – trombita
Melanie Gabriel – vokál
Ríoghnach Connolly – vokál
Jennie Abrahamson – vokál
Linnea Olsson – cselló
Angie Pollock – szintetizátor
Brian Eno – szintetizátor, ütőhangszerek, gitár, ukulele
Oli Jacobs – szintetizátor, zongora, tamburin
Don-E – bass synth
Katie May – gitárok, ütőhangszerek, szintetizátor
Richard Evans – furulya, mandolin
Hans-Martin Buff – ütőhangszerek, szintetizátor
Ron Aslan – szintetizátor
Oli Middleton – ütőhangszerek
Paolo Fresu – trombita
Steve Gadd – brush loop

Dalcímek:

01. Panopticom
02. The Court
03. Playing For Time
04. i/o
05. Four Kinds Of Horses
06. Road To Joy
07. So Much
08. Olive Tree
09. Love Can Heal
10. This Is Home
11. And Still
12. Live And Let Live

Megosztás