Budapesten kezdte 9 állomásos európai turnéját Steve Gadd, akinek zenekara a következő nagyágyúkból állt: Michael Landau, Travis Carlton, Larry Goldings és Walt Fowler. Az eseményre forgatási engedélyt kapott a szervező JazzFest Budapest, ebből két részletet megmutatunk a koncertbeszámolóban.
Kezdj el gyanakodni, hogy nagyon jó helyen jársz akkor, ha bármerre nézel, ismerős arcokat látsz, és mindegyik arc a színpadról, a médiából vagy egy lemezborítóról ismerős. Utoljára a 2000-es TOTO-koncerten láttam ilyen sztárparádét a megboldogult PeCsa nézőterén, a muzsikusok tudják, hogy mit érdemes látni és hallani egy időben.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Negyedik alkalommal lépett fel nálunk Steve Gadd, a Grammy-díjas atomóra, a zenei origó szinonimájának számító Berklee College Of Music díszdoktora, aki 700 lemezen közreműködött eddigi gazdag pályafutása során, a napokban éppen David Gilmour mellett bukkant fel az angliai Salvation Music Studiosban.
Első alkalommal Paul Simon alá hozta a „négyeket” az MTK pályán 1991-ben, majd egészen 2012-ig kellett várni, hogy Halper László meghívását elfogadva felbukkanjon a Müpában a Band Of Gypsys Reincarnation színeiben, akkor Eddie Gómez és Fekete István társaságában emlékeztek meg Jimi Hendrixről. 2015-ben ismét a Müpa színpadán láthattuk, a ’70 Strong’ albumának turnéja kapcsán, és nyolc év elteltével jöhetett volna egy újabb lemez ’78 Strong’ címmel, mert Steve Gadd lenyűgöző dobjátéka nem változott, de időközben 78 éves lett.
Azóta csak kicsit módosult a zenekarának összeállítása, Jimmy Johnson basszer helyébe Travis Carlton lépett, aki amellett, hogy a gitároslegenda Larry Carlton fia, többek között Robben Ford, Scott Henderson, Tak Matsumoto, Michael Landau és Josh Smith oldalán szerzett érdemeket. A nyerő felállás változatlanságát három másik világhírű zenész biztosította.
Egyrészről Michael Landau gitáron, aki több száz lemezen közreműködött Miles Davistől a Pink Floydig.
Másrészről Walt Fowler trombitán, az ő zenei spektruma hasonlóan széles a TOTO–Frank Zappa tartományban.
Harmadrészről Larry Goldings billentyűs hangszereken, aki szintén egy rendkívül sokoldalú zenész a Pat Metheny–Robben Ford tengely mentén.
Technikai hibával kezdődött a koncert, ugyanis a JazzFest Budapest háziasszonyának mikrofonja nem akart életre kelni, de ő ettől nem jött zavarba, és élőszóban konferálta fel az estet. Külön köszöntötte a nézőtéren helyet foglaló Martonosi Gyuri bácsit, a veterán dobművész-dobtanárt, akinek neve számomra egyet jelent az egykor parádés szereposztású Dobosok Farsangjával a XVII. kerületi Dózsa György Művelődési Házban.
Innen viszont nem volt probléma a hangzással, úgy kezdett bele a Steve Gadd Band az intróul szolgáló Cape Fear filmzene-átiratba és az abból kibontakozó Where’s Earth? című tételbe, mint azt tették az ’At Blue Note Tokyo’ 2019-es felvételén (igaz, akkor eléggé más felállásban). Ennek a lemeznek a fontosságát jelzi, hogy az Erkel Színházban játszott műsor fele rajta van ezen a korongon.
A budapesti szett másik feléből pedig öt dal a 2015-ben rögzített, Grammy-jelölt ’Way Back Home: Live From Rochester, NY’ című album teljes változatán hangzott el élőben. A második ráadás, a Michael Landau-szerzemény Blues For… a már említett ’70 Strong’ része.
A műsor jelentős részét jegyzi az „Erkel-lineup” társszerzőként és/vagy társelőadóként korábbi stúdió- és koncertfelvételeken, ezt tudva nem volt meglepő látni azt a hátborzongató művészi kémiát, ami azonnal átragadt a színpadról a nézőtérre. Két ráadás után, állva ünnepelte az Erkel Színház közönsége a produkciót.
Mellettem az egyik néző megjegyezte, hogy kicsit félt, mert a dzsessz határmezsgyéjén kb. véget ér a zenei érdeklődése, de a formáció tagjainak híre és a világhálón látott videókból áradó virtuozitás eloszlatta a kételyeit, és most már biztos benne, hogy vétek lett volna kihagyni az eseményt.
Igaza van, ez az öt művész olyan interferenciákat hozott létre, amelyekben a hullámok maximálisan erősítették egymást. Innen már csak egy lépés a termodinamika: az öt láng meggyújtott egy hatodikat. Köszönjük!
Szerző: Dzsó
Fotók: TT (Török Tamás) és JazzFest Budapest
Köszönet a JazzFest Budapestnek a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások