Egy interjúban Ozzy kifejtette, mennyire ellene van az olyan típusú albumoknak, mint amilyen a két hete megjelent ‘Patient Number 9’ is lett.

Ozzy Osbourne nem szereti az olyan albumokat, amelyeket a főelőadó mellett teletömnek nagynevű muzsikusokkal. Nos, a ’Patient Number 9′ pont ilyen, ami a jelek szerint nagy siker, hiszen Amerikában és az Egyesült Királyságban a harmadik a lemezeladási listákon, Kanadában pedig vezet.
”A producer Andrew Watt javasolta, hogy hívjunk meg ilyen nagy neveket, de én mondtam neki, nem gondolom, hogy olyan kurvára akarnának zenélni a lemezen. Én voltam a legjobban meglepődve, mikor igent mondtak. Jeff Beck és Eric Clapton két óriási gitáros, fantasztikus, amit játszanak, no és itt van Tony Iommi, aki először gitározott Ozzy-lemezen. Amióta ezzel a gerincproblémával küszködök, nagyon jóindulatú irányomban. Hogy őszinte legyek, sose voltam oda az ilyen all-star albumokért. A korábbiakból hiányzik a lélek, a szellemiség, a meghívott vendégek túljátsszák a dalokat, itt viszont Andrew mindent kordában tudott tartani, továbbá Jeff Beck és Eric Clapton is pontosan tudták, hogy mit kell csinálni.”

 

 

Ozzyt arról is kérdezték, hogy tudta kiválasztani a leglehetségesebb gitárosokat karrierje során, amire így válaszolt: „Ha szar gitárost választasz, a zenekar is szar lesz. Jake E. Lee baromi nagy tehetség, de az akkori dobos, Randy Castillo ellene fordított. Ez nagyon szomorú, mert nem voltak kétségeim vele kapcsolatban, hiszen remek gitáros.”
Zakk Wylde-ról azt mondta, hogy rá mindig számíthatott, hiszen szinte családtag számára, Randy Rhoadsról viszont nagyon megindítóan beszélt. „Örökké hálás vagyok, hogy együtt zenélhettem vele. Ő nem az a típus volt, aki ott ül a stúdióban, és lejátszik egy dallamot, hogy aztán kezdjek vele, amit akarok a színpadon és nem érdekli, meg tudom-e csinálni vagy nem. Ilyenkor azt mondta, hogy »jobb volna, ha másik hangnemben énekelnéd«. Roppant türelmes volt.”

Megosztás