Dudich Ákos

Dudich Ákos neve megkerülhetetlen, ha a rock- és metálzenészekről szóló önéletrajzi könyvekről van szó, ugyanis többek között olyan zenészbiográfiák magyar változatát köszönhetjük neki, mint például Rex Brown, Scott Ian vagy Nergal. Hamarosan a boltokba kerül Fieldy ’Korn – Függőség, hit, gyógyulás’ című könyve Ákosnak köszönhetően, így megkerestük néhány kérdéssel ezzel kapcsolatban, de természetesen eddigi munkáiról is szó esett a beszélgetés során.

Hard Rock Magazin: Hamarosan megjelenik Fieldy önéletrajzi könyvének magyar változata, a ’Korn – Függőség, hit, gyógyulás’. Miben volt másabb ez a kötet, mint azok, melyeken korábban dolgoztál?

Dudich Ákos: Tartalmilag abban, hogy ez az első olyan kötetem, amelyben a hit, a megtérés komoly szerepet játszik. A címből nyilván sejthető, hogy ez fontos momentum Fieldy életében, akárcsak Headében. Úgy voltam vele, hogy a Behemoth frontembere, Nergal önéletrajza után nem baj, ha egy ilyet is leteszek az asztalra az egyensúly végett… Továbbá vágytam egy fokkal egyszerűbb vonalvezetésre, mint mondjuk, amiben a Tool frontembere, Maynard részesített bennünket.

De visszatérve Fieldyre, talán az tetszett meg a könyvében, hogy a régi és a mostani énje közötti kontraszt kihangsúlyozása érdekében kegyetlenül őszintén mutatja be, mekkora tahó volt régen és milyen botrányos dolgokat művelt, mint topligás rocksztár. Persze kifogás mindig van mindenre, de… most itt nem árulnék el többet, mert az már spoilerezés lenne.

A könyv megszületésének folyamatában annyi különbség van a korábbiakhoz képest, hogy messze ennek lett a legkevesebb támogatója, illetve előrendelője. Ez meglepett, mert nem hittem volna, hogy itthon ilyen kevés embert érdekel a Korn, de végül az utolsó pillanatban összegyűlt a szükséges összeg a nyomdaköltségre. Az emberek visszafogottságát pedig be lehet tudni a bubópestis okozta recessziónak is, hiszen nyilván a kultúra, a könyvvásárlás az első, amiből visszavesz valaki, ha bizonytalanná vált az egzisztenciája.

HRM: A Kornnal egyébként hogy állsz, szereted őket?

D.Á.: Abszolút. Többször is láttam már őket. Szerencsére én nem éltem át olyan gyerekkori traumákat, amilyenekből a Korn tagjai táplálkoznak, de értem, miről beszélnek, mi dúl bennük és szeretem a dühüket. Valljuk be, az olyan számaik, mint például a Here To Stay (csak hogy direkt ne a korai albumjaikról válasszak) leszakítják az ember fejét…

HRM: Általában mi alapján döntöd el, hogy melyik könyv legyen a következő „áldozat”? A népszerűség vagy a személyes kedvenceid iránti rajongás alapján választasz a lefordítandó művek közül?

D.Á.: Ez egy összetett és kényes folyamat. Az első kitétel, hogy szeressem a zenekart, mert nem akarok elmerülni olyasvalaki életében, aki egyáltalán nem érdekel. Az számomra a pokol lenne. Aztán természetesen valamennyire meg kell saccolni a célközönséget, mert ha nagyon kevés embert érdekelne csak a könyv, akkor abba belebukhat a kiadó. Viszont egy tizedik Queen- vagy Nirvana-kötetet sem akarok kihozni, mert már a puszta gondolattól is halálra unom magam. Al Jourgensen Ministry-könyve például határeset volt rajongótábor tekintetében, de annyira zseniális önéletrajz, hogy úgy voltam vele, akkor is kiadom, ha ez az utolsó könyvem! Szerencsére nem így lett. Aztán ettől vérszemet kaptam és a mainstreamnek abszolút nem nevezhető hardcore-szcéna felé kanyarodtam, ami szintén kockázatos vállalkozás volt, de végül Roger Miret Agnostic Front-könyve is pozitívan sült el. Trickyt viszont már el kellett engednem, pedig az ő egészen friss önéletrajzát is szívesen kiadnám. A jogok is drágák és a rajongótábort se nagyon tudom letapogatni, úgyhogy ezt meghagyom, mondjuk Pritz Péternek. Természetesen az is kizáró ok, ha egyszerűen rosszul van megírva a könyv, szétesik vagy dögunalom, mert valamilyen okból kihipózták belőle az izgalmas történeteket. Sok ilyennel találkoztam.

HRM: Mi a legnehezebb feladat, amikor elkezdesz egy fordításon dolgozni?

D.Á.: Ráérezni a főhős személyiségére, amivel jár egyfajta stílus és szókincs is. Ez elsőre pofonegyszerűen hangzik, de nem az. Max Cavalera faék egyszerűségét például nem lehet egy lapon említeni Scott Ian csapongásaival, vagy Maynard mélységével. Teljesen más hozzáállást, fordítást igényel. Ha viszont sikerül azonosulni, onnan már könnyen megy. Ebből a szempontból is ’Al Jourgensen elveszett evangéliumá’-ra vagyok a legbüszkébb.

Dudich Ákos

HRM: Az önéletrajzi könyveknél több esetben egyedi borítókkal jelennek meg a magyar változatok. Azt ki dönti el, hogy lehet-e saját borítót készíteni? Nincs olyan kikötés, hogy ezeken egyáltalán nem lehet változtatni?

D.Á.: Nem találkoztam még ilyennel. A szöveget és a borítót mindig külön összegért árulják. Egyáltalán nem kötelező megvenni a borítót is. Főleg, hogy általában ugyanannyiba kerül, mint maga a szöveg… Számtalan példa van alternatív borítókra. Egyszóval a kiadó, vagyis az én döntésem. Általában törekszem mindenben tartani magam az eredeti kiadáshoz (Anthrax, Agnostic Front, Behemoth, Tool, Ramones), de ha például a borító esztétikailag kiveri a biztosítékot, inkább csinálunk saját verziót, mint most a Korn esetében.

HRM: Fieldy könyvének az artworkje hogyan született meg, kivel dolgoztál rajta?

D.Á.: A magyar rajongók is segítettek a döntésben, ugyanis volt erről párbeszéd a magyar kiadás Facebook-csoportjában, de az érdemi munkát a zseniális tördelőm és grafikusom, Németh Balázs végezte. A végeredményt aztán még megspékeltem annyival, hogy a borítón szereplő szöveg lakkréteget kapjon, sőt, a Korn-felirat domború lesz, vonzza majd az ember ujjbegyét. Ilyet se csináltunk még…

Dudich Ákos

HRM: Gondolom nem ismeretlen téma számodra, hogy a zenészek a lemezeladásokból nem tudnak megélni, de mi a helyzet a könyvekkel? Vannak adatok arról, hogy mennyire jövedelmező egy ilyen munka a zenészeknek?

D.Á.: Nem tudok ilyen kimutatásról, de azt saccolom, hogy az angol nyelvterületeken kihozott könyvekből érdemi bevételre tesznek szert, hiszen óriási piacról beszélünk, míg mondjuk a magyar kiadás jogdíjait egy este el tudják inni.

HRM: Az e-book megjelenése mennyire „zavarta meg” a nyomtatott könyves piacot? Hogy látod, mennyien olvasnak könyveket manapság, különösen ilyen, egy bizonyos rétegnek szánt rock- és metálzenészekről szóló önéletrajzi köteteket?

D.Á.: Szerintem egyáltalán nem zavarta meg. Pláne a rock- és metálzenészekről szóló önéletrajzi kötetek olvasóit, mert ők általában oldschool emberek, akik jobban szeretik kézbe venni a könyveket. Tettem kísérletet az e-book birodalmába való „betörésre” a Faith No More képregényemmel, de annyira nem jött be, hogy inkább kihoztam fizikai formátumban.

HRM: Eddigi munkáid közül melyikre vagy a legbüszkébb és melyik volt a legnépszerűbb?

D.Á.: A legnépszerűbb egyértelműen Rex Brown Pantera-könyve, hiszen már három kiadást ért meg – teljes joggal, mert zseniális. A legbüszkébb viszont a saját írásaimra vagyok, hiszen ők az édes gyermekeim. A kifutóban lévő VHK-könyvre, az interjúkötetemre és az itthon unikumnak számító Faith No More-képregényemre. Nehéz lenne választani a három közül.

HRM: Találkoztál esetleg azokkal a zenészekkel személyesen, akiknek a kötetét lefordítottad korábban?

D.Á.: Hogyne! Több okból is törekszem a főhőssel való kapcsolatfelvételre. Egyrészt magam is rajongó vagyok és muszáj megpróbálni, hátha sikerül levelezésbe, illetve beszélgetésbe elegyedni. Ez Rex Brown, Al Jourgensen, Scott Ian, Nergal, Billy Gould és Roger Miret esetében sikerült is és örök időre szóló, páratlan élmény. Másrészt pedig mindig megkérem a szerzőt, hogy írjon külön előszót a magyar rajongók számára, hogy még különlegesebb és emberközelibb legyen a kiadvány. Néha ez is bejön, lásd a Ministry-, az Anthrax- vagy a Pantera-könyvet. Harmadrészt óriási érzés személyesen a kezükbe adni a tiszteletpéldányaikat…

Dudich Ákos

HRM: Hogy állsz a zenével? Tanultál-e zenét, próbálkoztál-e valaha azzal, hogy akár bandát alapíts vagy szólóban érvényesülj?

D.Á.: Régen tanultam gitározni, de kegyetlenül tehetségtelennek bizonyultam, úgyhogy ettől megkíméltem az emberiséget. (nevet)

HRM: Tudom, hogy most jelenik meg a korábban is említett Korn-könyv, de muszáj megkérdeznem: mivel készülsz a közeljövőben? Gondolom van pár ötlet a tarsolyodban.

D.Á.: A Korn-könyv még pár napig megrendelhető bevezető áron, de jövő héten már megy a nyomdába, hó végén pedig kézbe is vehetik majd az előrendelők. Ősszel érkezik majd az idén harmincéves Korai Öröm könyve, amelyet mi adunk ki és mi is forgalmazunk. A címe: ’Színpadon a Korai Öröm’. Járó György írta a zenekar maximális közreműködésével. Szintén ősszel – a változatosság kedvéért – egy szamurájregénnyel támadok (nem viccelek), a címe ’Sensei’. Végül pedig belevágok a Beastie Boys-képregény megírásába, mert szeretnék sorozatot csinálni a magyar kiadású zenekaros életrajzi képregényekből, de erről bővebben majd később.

Megosztás