Elmondása szerint Eddie Van Halen neki köszönheti első akusztikus gitárját. Nancy Wilson, a Heart gitárosa most elkészítette a májusban megjelent szólólemezén szereplő 4 Edward bővített változatát, mely 1 perccel hosszabb az eredetinél.
A Heartot alapító Wilson nővérek ifjabbika, a gitáros Nancy Wilson kiadta a 4 Edward With Love című dalt, amely az egy éve elhunyt Van Halen-gitáros, Eddie Van Halen előtt tisztelgő 4 Edward bővített változata. Az eredeti debütáló szólóalbumán, a ‘You And Me’-n jelent meg idén májusban. Az új változat 1 perccel hosszabb annál.
Arra a kérdésre, hogy találkozott-e valaha Eddie-vel, vagy turnéztak-e a Van Halennel, Nancy azt válaszolta: „Ó, igen! Játszottunk néhányszor a Van Halennel, főleg a 80-as évek elején, fesztiválokon és szólóturnékon is, amikor az előzenekaruk voltunk. Azok a tesók kezelhetetlenek voltak – mindig is azok voltak. Ők voltak azok, akikkel egy hotel bárjában kötöttünk ki, és azt mondták: »Próbáld ki ezt a kamikazét!« Szóval nagyon rossz hatással voltak ránk. Aztán csak úgy elkezdtek veszekedni, annyira elvesztették a fejüket. Pár perc múlva meg már össze is ölelkeztek: »Sajnálom, haver! Szeretlek, haver!« Teljesen kizökkentek a normális kerékvágásból. De ugyanez volt a színpadon is – egyszerűen hihetetlenül jó rockzenekar voltak, különösen azzal, amit Eddie létrehozott.
Egyszer Eddie azt mondta nekem – szeretem ezt a történetet mesélni – »Imádom, ahogyan azon az akusztikus gitáron játszol!« Mire én: »Hát, köszi. Tőled ez mindennél többet jelent nekem. Te miért nem játszol soha akusztikus gitáron?« Erre ő: »Hát, igazából nincs is akusztikus gitárom.« Amire én rávágtam: »Most már biztosan van, mert én most adok neked egyet.« Aztán másnap hajnalban csörgött a telefon a hotelszobámban, és Eddie volt az. »Ezt meg kell hallgatnod! Ezt hallgasd meg! Hallgasd, hallgasd, hallgasd, hallgasd!« Nem is igazán voltam ébren. De lejátszotta nekem a telefonba azt az igazán gyönyörű akusztikus zenét – egy instrumentális darabot –, amiben voltak klasszikus elemek, aztán a közepén valami igazán rockos dolog, és a végén egy másik gyönyörű dallamfüzér. Szóval elvileg nekem köszönhette Eddie az első akusztikus darabját. És valahol biztos megvan az a dal felvéve, amit nekem játszott; egyszer valószínűleg fel fog bukkanni.
Szóval én csupán viszonozni akartam neki azt a szívességet, annyira felejthetetlen volt, amit a szállodai telefonon keresztül nekem játszott. Az én dalom is klasszikus elemekkel indul, majd átmegy egy rockos variációba. Szóval a forma nagyon hasonlít arra, amire homályosan emlékszem, hogy eljátszotta nekem. És nagyon büszke vagyok rá, büszke vagyok erre az egészre.”
Nancy májusban megjelent szólólemezének egyébként a november 26-i Record Store Day alkalmából megjelenik egy speciális vinyl változata: a királykék színben tündöklő dupla LP-n 3 – korábban kiadatlan – bónusz feldolgozás lesz a Beatlestől és Steely Dantől.
Nancy-vel kapcsolatban van egy örült sztorim de úgyse hinnétek el…………amúgy meg imádtam minden munkáságát!
Amikor tegnap megjelent ez a hír, pont Rád gondoltam Imi,
hogy Neked biztos van valami sztorid egyik nagy kedvenceddel kapcsolatban.
Szóval részemről zöld a lámpa, kitöltöttem a kávét, hátradőlve a székben, várom a hallgatni valót.
Robi a hűséges olvasóm………….te mindig olvastad a beszámolóimat és mindig szinte vártad a következőt.Na szóval Knoxville.TN. Heart koncert .Elöljároban annyit ,hogy mindig megvoltam zakkanva a Heart -ra nagyon szeretem a bandát.Hatalmas rajongó vagyok.Tennessee Theater első sor közepe ahogy kell.Indul a buli és óriási nóták jönnek egymás után.Enyhén szólva tomboltam mint állat .Ezt kiszúrva Nancy a koncert vége felé odajött lehajolt hozzám és ezt mondta. Te őrült vagy és igazán megérdemled ezt ……..egy csók a homlokomra egy pengető a tenyerembe és a setlist a másik kezembe .Azt hittem ott ájulok el életembe elöször……. most ,hogy írom is libabörös lettem.Nagyon dióhéjban ennyi. Mindent jót neked Róbi!
Kedves Imi!
Köszönöm szépen, ma reggel ugyanaz a helyzet.
Itt ülök a gép előtt a kávémmal és olvaslak.
Tetszenek azok a színháztermek, ahol rockzenei események valósulnak meg,
mi rajongók pedig egy-egy megörökített képi anyag segítségével szintén ott lehetünk, újra és újra.
Az is dicséretes az előadó részéről, hogy kontaktban volt a közönséggel.
Az, hogy a Te érzelmeid pedig milyen mértékben törtek akkor a felszínre,
nos az számára elismerés, amit nem hagyhatott szó….jobban mondva csók nélkül:)
De köszönöm, hogy megosztottad velem, ill. még pár olvasóval a sokadik élményedet.
De látva a körülöttünk zajló szomorú események sorát, amikor nagy kedvenceink szögre akasztják a gitárt, vagy már odafönn zenélnek, szerintem neki kellene állnod rendezni a sorokat és megírni a memoárokat:)
Félre ne érts, nem temetlek csupán egyben szeretném látni, olvasni a tengerentúli kalandjaidat.
Tisztelem a 60-as, 70-es éveket, de épp a Fiamnak meséltem az 1987-es esztendőről, hogy anno egy 17 évesnek mit jelentett az az időszak, csupán hanghordozók tekintetében!
Szóval Imikém, ülj le a gép elé, keresünk majd szponzort, kiadót:
A közép európai Huckleberry kalandjai című kötethez:)
Kedves Imi! Vigyázz Magadra, jó egészséget Neked.
Köszönet minden élményért, amit megosztottál, megosztasz majd velünk.
Üdv, Varga Robi.
Nagyon de nagyon érdekes ,hogy “ismeretlenül ” is olyan dologba trafáltál bele amire már jó ideje jó sok ember kapacitál.Irjak könyvet az amerikai kalandomból.Meglepődtem nem kicsit ,hogy te is ezzel jöttél elő.De mint a többieknek neked is csak azt tudom mondani ,hogy elenyésző az a réteg akit ez érdekelne.A szomorú eseményekkel kapcsolatban teljesen egyet értek veled.Tudok azonosulni a gondolataiddal.Minden jót neked is Róbikám!
Imikém, azért még vagyunk egy páran, akik mindig lelkesen végigolvasták a beszámolóidat (és közben persze nem kicsit irigykedtünk) 🙂
Úgyhogy én is lelkesen várnám a folytatást 🙂
Én is nagyon jó egészséget kívánok Neked.
üdv
ákos
Ohhh persze ákos szép olvasottsága volt az írásaimnak nagyképüség nélkül írva ezt.Sajnos a Hardrock új arculata például már nem is engedi az archivumba olvasni a beszámolóimat .Az új arculat is számomra “unalmas” jobb szeretem a régit.Emlékszem te is mindig írtál egy két sort a beszámolóimhoz.Hátha egyszer lesz nekem is itt egy “reunion tour”-om.Minden jót neked is!
Úgy-úgy
Én egyszerre éreztem valami mérhetetlen áhitatot és ugyanilyen irigységet a beszámolók közben.
Mi itt az öreg kontinensen, csak álmodhattunk ezekről a bandákról. Te kicsit közelebb hoztad hozzánk.
Fiatal koromba én is éreztem ilyeneket kedves go -go amiket leírtál.Emlékszem amikor elöször olvastam beszámolót egy madison square gardeni buliról .Ohhhh olyan piszok irigységgel átitatott ámulat volt bennem,hog yleírni nem tudom .Aztán egy szép nap csak ott álltam a madison előtt(1996) és vártam ,hogy be engedjenek életem elsőmaszkos KISS koncertjére .Vagy a Giants stadion előtt Bon Jovira még szép ,hogy elakartam mondani valakinek és azok egy szép nap TI letettek azok.
Imikém itt van még egy rajongód. A southern és country anyagok amit itt belinkeltél nekem nekünk mai napig oda-vissza pörög a lejátszóban meg az autóban. Trace Atkins a király.
Komolyan mondom már kezdek meghatódni Tök jó fej vagy Angus2!Halál jó eső érzés ,hogy Trace-t aki hatalmas kedvenc mai napig nálam pörög a verdádban.Gondolom akkor meg se kell már emlitenem az új lemezét ami 3 hete jelent meg.Elég rendben van az is.Na de ,hogy én i sjó fej legyek adok még egy tipp-et.Remélem nem lőttem mellé ..mondjuk óvatosan csak mert ez sem egy commercial country de merek fogadni ,hogy egy perc és már mozogni a lábad.
https://www.youtube.com/watch?v=5xomPRUK8c4
Nem perc, hanem másodpercek kellettek ahhoz, hogy mozogjanak a végtagok!:)
Mertem nagyot álmodni:
HARD ROCK SOCIAL HOME…valahol Európában……
Napirend:
07:00 Ébresztő, fürdetés
07:30 Átmozgató torna (Headbangers Ball)
08:00 Reggeli
09:00 Élőben kapcsoljuk Amerikát!
– Imi Apu Levelesládája
– Örkény után szabadon: Azt meséld el Imi!
– Történelmi lecke (zenerajongó) Fiúknak
– Régen volt, hogy is volt…koncertbeszámolók….
Húú basszus eddig miért nem ismertem? Na mindegy bepótolom, köszi ezt is.