Az idei Gary Moore-Emlékest legnagyobb dobása kétségtelenül a svéd Tommy Johansson meghívása volt, aki hivatalosan még a Sabaton tagjaként fogadta el a felkérést, pár nappal utána jelentette be, hogy 7 év után távozik a zenekarból. Sebaj, így biztos marad ideje ilyen egyéb projektekre! A csatametál-zenekar rajongóival együtt meg is dupláztuk a tavalyi „bluesteltházat”, amikor Tommy megjelent a színpadon, még egy „Team Tommy” feliratú transzparens is megjelent az első sorokban.
De kezdjük az elején! Szokás szerint az utca végében tudtam parkolni, ami eleve magas létszámot jelent, de az épület közepéig kint kígyózó sorra nem számítottam. És még akkor is ott volt a vége, amikor én már a bejáratnál álltam. A felvezető videók az 1997-es ‘Dark Days In Paradise’ ritkaságnak számító klipjei voltak, ezeknek Csillag Zoli, a koncert szervezője, a nemzetközi Gary Moore Fan Club vezetője megszerezte a masztereit, így végre jó minőségben láthattuk a kivetítőn a YouTube-on csak 360p-ben fellelhető klipeket. Ugyanez igaz a második részt felvezető BBM-dalra, a Where In The Worldre is.
19:55-kor megszólalt Glenn Hughes hangja, a Nothing’s The Same feldolgozása szintén ritkaságszámba megy, még a 2017-es ‘Resonate’ japán verzióinak sincs rajta mindegyikén ez a bónuszdal. Amikor már azt hittem, végre elkezdődik a koncert, még egy Running From The Stormot is bedobtak, így egészítve ki a programot a sok jó szám mellett kimaradt dalokkal.
20:05-kor végre megjelent a színpadon a Run For Power 2 kiválósága, Vámos Zsolt gitáros és Kiss Zoltán énekes, a nem kevésbé kiváló, de már csak ex-Run For Power-es Szebényi Danival az oldalukon, a Lőrincz Viktor és Bánfalvi Sándor alkotta hibátlan ritmusszekció által támogatva, és rögtön bele is csaptak kvázi névadó dalukba, a Run For Coverbe.
Nem sokáig maradtak egyedül, már a második dalnál, az Over The Hills And Far Awaynél becsatlakozott Tommy Johansson, először csak fehér Charvel gitárján brillírozott, majd a Thunder Risingban kieresztette mennydörgésszerű hangját is.
Az Empty Roomshoz Vámos Zsolti már nem is kellett, ebben egyedül vezényelte le a háromfős háttérzenekart. Szebényi Dani persze vokáljával is megtámogatta a dalt, melynek közepén a basszusszóló alatt egy kábelcserét is lezavartak Tommynál, a közönség tapssal jutalmazta a technikust, aki épp időben oldotta meg a feladatot, hogy ne maradjunk le a gitárszóló első hangjairól. Somogyi Remig, Vámos Zsolt és Tommy Katona elismerő tekintetekkel lesték a svédet a backstage ajtaja előtt állva.
Tommy a hosszú szóló végén egy kis potizással zárta a dalt, majd egy újabb kábelcsere után elégedetten nyugtázva („Feels like a great cable! Very nice!”) vágott bele a Wild Frontierba. Erre persze Zsolt is visszajött, és Dani is újra bedobta énektudását.
Kiss Zoli is visszatért az Out In The Fields előtt, miután kellemesen elcsevegett Tommyval, a közönségnek bemondta, hogy „oké! Ennyit tudok angolul, hogy oké.” Majd az értetlenkedő Tommyhoz fordulva elnézést kért a hülye viccért („It was a silly joke, sorry!”). Gary hard rock korszakának legkedvesebb dala ez számomra, széttomboltam az agyam ezen az egy nótán, nem is tudom, mi történt igazán a színpadon. Zoli persze remekül énekelt és vezényelte a közönségkórust, Tommy legitározta a csillagokat az égről, a többiek meg tették a dolgukat, hogy a kettős megfelelően tündökölhessen.
A Military Man után levonult ez a formáció és tanácstalanság lett úrrá közönségen és zenészeken egyaránt. Most szünet van vagy mi? Végül bejött Harrisen Larner-Main egy akusztikus gitárral, hogy előadja a Johnny Boyt. Szebényi Dani követte, valamint 3 gitáros, Gary testvére, Cliff Moore, Vámos Zsolt és Tommy Katona, akik ebben a sorrendben szólóztak is egy-egy finomat az ütőhangszeres nélkül előadott dalra.
Újabb 10 perces átszerelés, de még nem ez a hivatalos szünet, mégis sokan kihasználták egy kis felfrissülésre, a kivetítőn az After The War és a The Loner klipje ment közben azoknak, akik bent maradtak a teremben. Somogyi Remig gitáros csapata (Hoffer Geri a doboknál, Székely Tamás basszusgitáros, Gombkötő Zoltán billentyűs, Brigi és Eszti, a vokalista hölgyek, valamint Jósa Tomi énekes) érkezett, hogy a hard rock korszak korai dalaiból, illetve a későbbi lemezek kevésbé ismert szerzeményeiből csemegézzenek.
Indult a műsor az 1985-ös Once In A Lifetime-mal, a ‘Run For Cover’-ről lemaradt és csak japán kislemezen megjelent Crying In The Shadowsban a vokalista hölgyek is nagyobb szerepet kaptak, majd jött az 1980-as ‘G-Force’ lemez nyitó nótája, a You, ebben már Cliff is besegített.
Az énekes blokkot az 1982-es Always Gonna Love You zárta, de Remig és Cliff még maradt, hogy egy zseniális Sunsettel zárják le az első részt, melyben Gombkötő Zolinak is jutott egy szólólehetőség.
Most már tényleg szünet, közel 30 perc, a folytatás előtt bedobott BBM Where In The Worldjének a klipje szintén ritkaság, mint a Dark Days-dalok, a Story Of The Bluesba már én is belefutottam a videómegosztón. Tommy Katona érkezett, mint a blueskorszak megidézőinek parancsnoka, és ha röviden akarnám összefoglalni, annyit mondanék: A messiástól a prófétáig minden elhangzott. De nem szoktam rövid lenni.
A magyar Tommy – és Cliff – Jeff Becknek ajánlotta a nyitó instrumentálist, a The Messiah Will Come Againt, velük már Gary Moore 3 exzenésze volt a színpadon, Graham Walker dobos, Pete Rees basszusgitáros és Vic Martin billentyűs.
Ritmust váltva lenyomtak még egy gyors instrut, a The Stumble-t. Az Oh Pretty Womanban Tommy már a mikrofont is felvállalta, és olyan lelkesen nyúzta közben hangszerét, hogy egy árvalányhaj jelent meg a gitárnyakon. De nem árvalányhaj volt, elpattant egy húr, ahogy megjegyezte a dal végén. Szerencsére a Dolly-slágert nem rögtönözték bele a repertoárba, helyette inkább a Need Your Love So Bad csendült fel a korai Fleetwood Mactől, melyet Gary a ‘Blues For Greeny’ lemezén idézett meg.
Pribojszki Mátyás – Jumping Matt – szájharmonika-művészt régi barátjaként mutatta be a gitáros, vele vágtak bele az All Your Love-ba. Én nem tudtam, hogy ilyen hangok is jöhetnek ki a harmonikából! Zseniális volt!
Harrisen is visszatért, ezúttal elektromos gitárral felvértezve, és a ‘Still Got The Blues’ lemez nyitószámát énekelte el, majd maradt Gary Moore utolsó stúdiólemezének, a ‘Bad For You Baby’-nek Preacher Man Bluesára is, de ott már csak gitározott. Ez volt Pribojszki Mátyás hattyúdala is, mert a Parisienne Walkwaysre mindenki levonult, még Tommy Katona is, hogy átadja a színpadot Vámos Zsoltnak, „mert ezt a gyönyörűséget csak ő tudja így eljátszani”. Harrisen maradt, hogy elénekelje azt a 8 sort, amitől épp csak annyira nem instrumentális, mint a Deep Purple Lazyje.
A hosszú kitartott hang, ha nem is elsőre, de összejött Zsoltinak, annál nagyobb ovációval jutalmazta a hálás és lelkes közönség. Tommy visszajött és gitárpárbajra invitálta kollégáját a Cut It Outban, még egy Hammond-szóló is belefért Vic Martintól.
Kiss Zoli visszatérésével jöttek az igazi nagy slágerek a végére, a King Of The Blues és a Still Got The Blues, majd a szokásos koncertzáró all-star jam. Tommy Johansson fegyver nélkül indult harcba, utána kellett hozni a gitárját.
Azután viszont kitett magáért. Nemcsak a Walking By Myself egymásnak adott szólói közt tündökölt, hanem utána bent maradt Gary egykori zenészeivel, és példátlan módon még egy ráadást adott. A The Prophet szintén egy instrumentális gyönyörűség, melyben sírhat a gitár. Sírt is. Mi meg örültünk, mert megint egy megismételhetetlen estnek lehettünk szem- és fültanúi.
Always There For You (klip) / I Have Found My Love In You (klip) / Nothing’s The Same (Glenn Hughes) (HD) / Running From The Storm (HD) / Run For Cover / Over The Hills And Far Away / Thunder Rising / Empty Rooms / Wild Frontier / Out In The Fields / Military Man / Johnny Boy / After The War (klip) / The Loner (klip) / Once In A Lifetime / Crying In The Shadows / You / Always Gonna Love You / Sunset // Where In The World (BBM) (klip) / Story Of The Blues (klip) / The Messiah Will Come Again / The Stumble / Oh Pretty Woman / Need Your Love So Bad / All Your Love / Moving On / Preacher Man Blues / Parisienne Walkways / Cut It Out / King Of The Blues / Still Got The Blues / Walking By Myself /// The Prophet
Tommy Johansson, nemrég még a Sabaton gitárosa, most Gary Moore örökzöld klasszikusait játszotta felszabadultan Vámos Zsolttal, Tommy Katonával és a többi meghívott zenésszel. Nem volt tank a színpadon, de így sem maradt el a nagy durranás.
Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Savafan
Videók: Jónás Tamás
Köszönet a lehetőségért a LOTS Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások