Michael Schenker – „Miért nem lettem a Purple vagy Ozzy gitárosa?”

A hó végén vadonatúj albummal jelentkező Michael Schenkert új anyagáról faggatták, de közben szóba került az is, miért utasított vissza komoly ajánlatokat, illetve miért választotta pont Ronnie Romerót énekesnek.

A január 29-én megjelenő ‘Immortal’ albummal Michael Schenker zenészi pályafutásának 50 éves jubileumát ünnepli. „A ‘Lonesome Crow’ album 1972-ben jelent meg, így lesz két teljes évem ünnepelni” – mondta Michael nevetve.

Annak kapcsán, hogy miért éppen Ronnie Romerót választotta legfrissebb albuma szólóénekesének, Schenker kijelentette: „Ronnie Romerót akkor fedeztem fel, amikor az előző Michael Schenker Fest-albumon énekelt. Mindig is kíváncsi voltam, miért választotta őt Ritchie Blackmore, és most már tudom, miért. Megértem, miért tartotta nagyra Ritchie, mivel mindketten hasonló helyzetben vagyunk. Ritchie-nek olyan énekest kellett találnia, aki képes bárkinek a dalát elénekelni, legyen az Joe Lynn Turner, Ronnie James Dio vagy Graham Bonnet. Tehát mivel ugyanabban a cipőben járok a sok különböző korábbi énekessel, úgy gondoltam, remek lenne megszerezni Ronnie Romerót szólóénekesnek és vele folytatni a koncertezést, meg egy kisebb zenekarral. Ritchie és az én pályafutásom közt az évek során nagyon sok volt a párhuzam és végtelen sok a hasonlóság.”

Több bandához is hívták gitárosnak, de a Scorpionsszal kapcsolatos rossz tapasztalatai alapján mindet visszautasította. Azzal kapcsolatosan, amikor felkérték, hogy csatlakozzon a Deep Purple-höz, Schenker azt mesélte: „1993-ban kaptam egy telefonhívást. Én voltam az első, akit választottak. Emlékezz, mit mondtam, Ritchie Blackmore és köztem nagyon sok a hasonlóság! Mindenki, aki ott hagyta Ritchie-t, Michael Schenkerhez csatlakozott. [Kis túlzással. Legutolsó lemezén 3 ex-Rainbow énekes szerepelt, Bonnet, White és Romero. JLT-vel is dolgozott már együtt, igaz, csak egy közös számot vettek fel a ‘Guitar Master’ szólólemezre. A Rainbow-énekesek közül egyedül Dio maradt ki a szórásból. – a szerk.] Ez a legviccesebb dolog. A Deep Purple és Ozzy között pedig mindig volt kommunikációs kapcsolat. Ezért hívott fel Ozzy is, és kért, hogy csatlakozzak hozzá. Mindig én voltam az első választás, de őt is elutasítottam. Azt kell mondjam, én vagyok a gyerek a homokozóban, aki csak élvezi a játékot. Amikor kaptam ilyen ajánlatokat a Thin Lizzytől és a Motörheadtől, mindig visszautasítottam, mert nem akartam mások zenéjét másolni. Az volt az elképzelésem, hogy tisztán az önkifejezésre akarok összpontosítani. Nem tudtam olyan társaságot követni, akik olyasmit kerestek, amivel én már végeztem. A saját jövőképem sokkal fontosabb volt.”

A lemezre felkerült az 1972-es ‘Lonesome Crow’-lemez egyik dalának, az In Search Of The Peace Of Mindnak újravett változata is. Ezzel kapcsolatban azt mondta a gitáros: „Rudolf [Schenker] zeneileg semmit nem tett hozzá a ‘Lonesome Crow’ albumhoz, még csak el sem tudja játszani. A helyzet az, hogy a ‘Lonesome Crow’ nagy részét én írtam, de mivel 15 éves voltam, a zenekar többi tagja meg 21, kihasználtak engem, mindenki akart egy darabot a tortából. Szerintem az In Search Of The Peace Of Mind az album legjobb dala, és a legelső zenei darab, amit írtam. 15 évesen az édesanyám konyhájában írtam, senki más nem volt ott. A ‘Lonesome Crow’ eredeti dalszerzői listája meg úgy szól: dalszövegek – Michael Schenker és Rudolf Schenker. Nulla angoltudásunk volt, hogy tudtuk volna megírni a dalszövegeket? Teljesen félrevezető információ! Rudolf nem is tudja lejátszani azt a dalt, ha belemegyünk az eredeti változat részleteibe, tulajdonképpen elég bonyolult. De így is egy hihetetlen kezdet volt számomra, hogy egy ilyen dallal én vettem fel a lemez első hangját. Hatalmas győzelem volt ez számomra.”