Leslie West nemcsak a hetvenes évek nagy rockgenerációjához tartozott. Már 1969-ben megjelent a kiváló első szólóalbuma, a ’Mountain’, mely tulajdonképpen zenekara bemutatkozó lemeze. A Mountain megjárta Woodstockot is, igaz, sem a filmben, sem az eredeti tripla albumon nem hallható a banda. West kemény, nyers gitározása nem egy pályatársát érintette meg, és az utána következő zenészgenerációra is hatással volt, ha megnézzük az alkotók névsorát, akik felvették ezt az albumot.

Nem mondhatnánk, hogy a kiadvány átöleli West komplett pályafutását, csak 1976-ig halljuk a dalokat. Ebből érthető módon a Mountain-felvételek teszik ki a nagyobb részt, de azt aránytalannak tartom, hogy a ’Climbing’ kilenc dalából hatot itt is hallunk. West első szólólemeze két, a West, Bruce & Laing power trio szintén kettő és a zseniális ’The Leslie West Band’ lemez egy dallal van jelen. Hangzásban általánosságban igazodtak az eredeti nyers megszólaláshoz.


Mindjárt a kezdet a Blood Of The Sun, a ’Mountain’ album egyik örökzöldjében Zakk Wylde nemhogy megtévesztésig West stílusában pengeti a gitárt, de még énekét is az eredeti forráshoz igazítja. Egyébként úgy gondolom, Leslie West zenéjében különösen fontos a hangzás, gitárjának elementáris erejű megszólalása jelentős részben tette őt és a Mountaint azzá, amivé váltak. Úgy látszik, ez jól megy Zakknek, ha más bőrébe kell bújni, mert ha arról van szó, kiválóan danolássza az Ozzy-féle Black Sabbath-nótákat is. A Nantucket Sleighride esetében Joe Lynn Turner hangadottságai miatt nem olyan vadállati módon énekel, Marty Friedman pedig modernebben, metálosabban játszik gitárján. Turner hangját még halljuk a For Yasgur’s Farmban, itt Martin Barrét, az egykori Jethro Tull-gitárost halljuk. Nem maradt ki a Theme For An Imaginary Western sem a szelekcióból. Jack Bruce dalát nemcsak a Mountain, de a Colosseum vagy a Greenslade is műsorra tűzte, sőt, West is újra felvette az 1988-as ’Theme’ albumára, és meg is hívta a felvételekre Bruce-t. Ezt a verziót leuralja a Twisted Sister, hiszen Dee Snider énekel és Eddie Ojeda gitározik. Eredetileg egy kissé dagályos, epikus szerzemény, különösen a Colosseum előadásában, a Mountain lecsupaszította. Itt amolyan rockballadaszerű verziót hallunk Dee Snider fegyelmezett énekével, szokatlan az ilyen összetett, átgondolt szóló Eddie Ojedától. Snider még egy dalt énekel, a Never In My Life-ot a ’Climbing’-ról. Itt már nem finomkodik, ami a torkán kifér, pont úgy, mint az eredetiben. A két West, Bruce & Laing-szerzeményből a Why Dontcha-ban Steve Morse a bevezető gitártémát teljesen a saját képére formálja, aztán hozza az eredetit. A The Doctorban Robby Krieger a gitáros, bár hangszere jóval erőszakosabban szól, mint a Doorsban, a stílus azonnal felismerhető. Mindkét dalban Ronnie Romero énekel, neki fekszik ez a fajta teli tüdőből harsogó ének. Az 1976-os ‘The Leslie West Band’ album két tételét, a Money (Whatcha Gonna Do)-t és a By The Rivert Randy Bachman és fia tolmácsolja egy blokkban, itt egy kicsi Led Zeppelin ízt érzek, igaz, ilyet már hallottam Bachmantól máskor is. Nem hiányozhat a szelekcióból a Mississippi Queen sem, a leghíresebb Mountain-dal. Ebben Slasht kérték fel a gitáros posztjára, mellette egy fiatal énekes, Marc LaBelle hangját halljuk, aki az eddig egy albumot készítő Dirty Honey formáció frontembere.

A 2020 decemberében elhunyt Leslie West Jimi Hendrix halála után az egyik legnagyobb gitárhős lett Amerikában. Egyesek úgy tartják, hogy bandája, a Mountain volt Amerika válasza a Creamre. Lehet ezzel egyetérteni vagy sem, az biztos, hogy ötven évvel ezelőtt kevés hozzá hasonló képességű húrbűvölő rohangált az Újvilágban.

Összegzés:

Leslie Westhez méltó emlékalbumot kalapáltak össze kollégái, tisztelői. Nem akarták túlgondolni a dalokat, úgy látták jónak, hogy a bennük rejlő őserőt továbbviszik és úgy tálalják a közönségnek. Kevésbé nyomták rá saját stílusuk bélyegét a dalokra, inkább ők alkalmazkodtak a néhai muzsikus zenéjéhez, még Yngwie J. Malmsteen is fegyelmezte magát a Long Redben. Valahol ebben is rejlik az album ereje és egysége.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2022
Kiadó: Mascot Label Group
Stílus: blues-rock, hard rock
Származás: nemzetközi

Dalcímek:

01. Blood Of The Sun
02. Nantucket Sleighride (To Owen Coffin)
03. Theme For An Imaginary Western
04. For Yasgur’s Farm
05. Why Dontcha
06. Sittin’ On A Rainbow
07. Never In My Life
08. The Doctor
09. Silver Paper
10. Money (Whatcha Gonna Do) / By The River (Medley)
11. Long Red
12. Mississippi Queen

Zenészek:

Rev Jones – basszusgitár
Bobby Rondinelli – dobok
Zakk Wylde – ének, gitár (1)
Charlie Starr – ének, gitár (9)
Bachman and Bachman (Randy Bachman és fia, Tal Bachman) – ének, gitár (10)
Joe Lynn Turner – ének (2, 4)
Dee Snider – ének (3, 7)
Ronnie Romero – ének (5, 6, 8)
Teddy Rondinelli – ének (11)
Marc LaBelle – ének (12)
Marty Friedman – gitár (2)
Eddie Ojeda – gitár (3)
Martin Barre – gitár (4)
Steve Morse – gitár (5)
Elliot Easton – gitár (6)
George Lynch – gitár (7)
Robby Krieger – gitár (8)
Yngwie Malmsteen – gitár (11)
Slash – gitár (12)
Rudy Sarzo – basszusgitár (3)
Francesco Saglietti – billentyűs hangszerek (3)
Mike DiMeo – billentyűs hangszerek (9)
Mike Portnoy – dobok (3)

 

Megosztás