Záró részéhez érkezett a Tankcsapda monstre vállalkozása, amiben megpróbálták bemutatni most már 32 évre nyúló munkásságukat. Mivel egy koncert túl rövid ahhoz, hogy ennyi évet normálisan lefedjenek, ezért három különálló előadáson hallhattuk a teljes diszkográfia kivonatát.

A nagyon várt első évtizedről hagyományos módon megemlékeztünk, a második évtizedről pedig egy speciális – színfalak mögötti – beszámolót osztottunk meg az olvasóinkkal. Az utolsó etap, a harmadik évtized különlegessége az volt, hogy a pár évvel ezelőtt megjelent feldolgozásalbum került fókuszba. A 2016-os ’Dolgozzátok fel!’ dupla albumot igazából sosem mutatták be, a megjelenés környékén egy-egy számot becsempésztek az akkori programba, de ezek szépen lassan ki is koptak a műsorból. A Tankcsapda által feljátszott albumból most is kevés dal került terítékre, ellenben a dupla lemez másodikjáról annál több. Mégiscsak egy Tankcsapda-koncerten voltunk, a közönség Tankcsapda-nótákat akart hallani!

A koncertbeszámoló előtt pár dolog érdekességként a beállásról, ahol volt szerencsém jelen lenni. Azon kívül, hogy baromi jó hangulat uralkodott végig – ilyen hosszú beállást még sosem láttam, közel két órán át tartott és a zenekar még kabátban kezdte a hűvös miatt, de mire végeztek, már pólóban nyomták a napsütésnek köszönhetően –, három dolgot kiemelnék. Minden vendégfellépő profi módon állt hozzá, elég volt egyszer eljátszani az adott dalt, senkinél nem kellett túlórázni. Két embernél telt meg a színpad melletti rész, Nagy Ferónál és Tóth Gabinál. Sok mindent lehet mondani Feróra, de ő akkor is egy ikonikus alakja a hazai zenei életnek és bármilyen színpadi jelenlétére kíváncsiak az emberek. Itt is így történt, a már próbált és a próbára váró zenészek mind ott álltak és nézték az „öreg” produkcióját.

Tóth Gabi is vörös posztó sokak szemében, kapott hideget-meleget az elmúlt időszakban, egy dolgot viszont nem lehet elvitatni tőle, bitang jó énekes! Megérkezett, a kocsiból kiszállva, a színpad felé menet a kezébe vette a mikrofont, bedugta a fülest és szinte „futtából” nyomta el a dalt koncertminőségben és koncert feelinggel, mind mozgásban, mind pózokban, a zenekarral való összekacsintásokkal együtt.

A koncert, a ’Rockmafia Debrecen’ dalaival indult, a Mi a fasz van? nóta ütős kezdésként megadta az alaphangot, a refrént már együtt énekelte a közönség a bandával, és ez a közös éneklés az egész este folyamán kitartott. Erre az ütős kezdésre még rápakolták a Hatalom nélküli rendet, így mondhatjuk, hogy a „széjjelszakadt” ország megkapta a magáét. A Szózattal kezdődő Sállállállá érkezett, láthatóan az utolsó évtizedben írt dalok is bevésődtek már a közönség agyába. Mostanra a színpadi látványvilág is teljes üzemben megmutatta, mit tud, a lángoszlopok, a CO-gépek és szikravetők az egész este folyamán velünk voltak, és a fények is mindig tökéletesen passzoltak az adott dalhoz. Az 1000 ördög alatt a színpad vörösbe burkolózott és a lángnyelvek a poklot idézték.

Tóth Gabi első vendégként érkezett a színpadra, ő rocker csajsziként kezdte, azóta sajnálatomra egy másik irányba indult, de ettől még elismerem a tudását. A közösségi média kavarta ellenszélben is bevállalta a fellépést, elementáris energiával robbant be a színpadra és tolta el az Adjon az ég című dalt. A héten a próbák alatt a zenekar energiabombaként jellemezte Gabit és tényleg felszántotta a színpadot. És itt látszódott először, hogy ez az este Lukács Laci örömünnepe lesz. Persze a zenekaron is látszott, hogy igazi örömzenélés megy a színpadon, de a legtöbb „terhet” Laci válláról vették le a vendégénekesek. És ő mindezt ki is használta, ennyit soha nem mozgott egy koncerten, mivel a folyamatos ének általában a mikrofonállványhoz rögzítette.

(Kis kulisszatitok a dalhoz: Sidi turnén használt gitárjai mellé ezen az estén bekerült egy plusz gitár, amit csak ebben a nótában használt, a dalnak megfelelően mélyebbre volt hangolva.)

A nyár folyamán volt alkalmam többször is megnézni a zenekar koncertjeit és ennyire felhőtlen előadást nem láttam még. Az teljes mértékben lejött a színpadról, hogy a vendégként fellépő előadók mind-mind barátai a zenekarnak. A legnagyobb üdvrivalgás a közönség részéről Nagy Ferót fogadta, a felkonfban Lacinak elég volt farkasüvöltést imitálnia és mindenki tudta, hogy érkezik a Nagyvárosi farkas.

Ez volt az egyetlen nem Tankcsapda-dal a koncerten, és azt hiszem, ez mindent elmond a zenekar Feró iránti tiszteletéről. Az előadás extrája volt még, hogy a dalhoz csatlakozott Lugosi Dani, a dal másik szerzőjének, az elhunyt Lugosi Lászlónak a fia, aki maga is – mit ad isten – balkezes gitáros, mint az apja volt. Így Sidi is „pihenhetett” picit, hiszen a szólót is Dani vállalta magára. (Az ő elhivatottságáról egy apró megjegyzés, a beálláskor ő volt ott legkorábban és még mielőtt bárki színpadra lépett volna, ő már próbálta a szólót, belőtte a hangszerét és a hangzást.) Természetesen a dalnak hatalmas sikere volt és a szám utáni színpadi pacsizások és ölelések sem maradtak el.

Az utolsó stúdióalbum záró tétele, a két rajongó hirtelen halálának emlékére íródott Nincsenek szavak egy szívbemarkoló szép ballada, aminek ellenpontjaként érkezett a dal után a zenekar talán legkeményebb száma. Az este nemzetközileg legismertebb vendége érkezett a színpadra, az Ektomorf énekesével, Farkas Zotyával együtt hörögték el a Koponyák és csontvázakat, ami kicsit kilógott a műsorból. Pár olyan dalt is becsempésztek a műsorba, ami nem konkrétan az utolsó évtizedben készült, és ha szigorúan a tematikát nézzük, akkor a korábbi estéken kellett volna eljátszani, viszont vagy a feldolgozás, vagy a duett előadás miatt ezen az estén hangzottak el. A dal keménysége miatt nekem az egyik kedvencem a teljes diszkográfiából, így nagyon örültem, hogy ezt is volt szerencsém élőben látni. (Igaz, egyszer már eltolták így együtt Debrecenben, azon szintén ott voltam. Ennek a dalnak ilyen formában tehát nem ez volt a világpremierje.)

Az ikergitár élőben nagyot dobott a dal élő hangzásán, a keménységhez tökéletesen passzolt a két gitár. Az emlékdallal rákészülhettünk a durvulatra, majd a pörgős nóta után megint egy kis megnyugvást kaptunk Köteles Leander tolmácsolásában. A Lopott könyvek dal egyedi megszólalásához a technikusok egy szintetizátort varázsoltak a színpad közepére, ehhez ülve énekelte Leander a dalt, újabb lehetőséget adva Lacinak a mozgásra.

Akiről nem írtam még semmit, az Fejes Tomi, akiről senki nem vett le semmilyen terhet a buli alatt, viszont azért tudtak úgy lubickolni az előadók, mert egy feszes és biztos alapot kaptak Fejestől. Szegény Tomi a számok utáni pacsizásokból és ölelésekből is kimaradt, mivel senki nem ért fel hozzá, így csupán virtuális tiszteletadások és ölelések részese volt.

A pár hete véget ért nyári turné a korábban a pandémia miatt be nem mutatott ’Liliput Hollywood’ lemezre volt kihegyezve, most két vendégszereplő közé ékelték be a srácok a címadót. A Számolj vissza dalt a lemezen is Mányák Péter, az Angerseed énekese egészítette ki, a hörgős részekért ő volt a felelős, így adta magát a lehetőség, hogy ebben a dalban élőben is ott legyen. Ezt is előadták már korábban ebben a felállásban Debrecenben.

Néhány saját, új lemezes dal után jött számomra az est csúcspontja. A beállás alatt már érezhető volt, hogy a Kowa Teammel megerősített Egyszerű dal valami zseniálisra sikeredett. A normál turné koncertjei alatt ezt a dalt Laci akusztikus gitárral és Mikszi bácsi basszusgitár játékával megerősítve adta elő. Most Miki felmentést kapott, szinte egy teljes zenekar helyettesítette őt. Kowalskyék „elszállós” előadásmódja és a színpadon mozgó hat ember nagyon nagyot dobott a nótán. A megszokott verziónak van egyfajta tábortüzes feelingje, de ez most nagyon ütős volt.

A szólót More nyomta, akinek a beállásnál elszakadt húrját Sidivel együtt cserélték ki, a rap részt Busa Pisti hozta metálos szerelésbe burkolózva. Tökéletes lezárása volt a koncert vendégekkel megspékelt részének, ezután laza befejezésnek hatott már csak a bulizós Szevasz öcsém.

A ráadásban megmutatták, hogy a három Alföldi gyerek nincs Egyedül a világ ellen, mert az este folyamán fellépő barátok mind velük voltak. És a szinte telt házas Budapest Park is a banda mellett állt, és áll még évekig vagy évtizedekig. Amikor kiderült a három étvized ötlete, akkor többen fanyalogtak, hogy a harmadik évtizedben már nem tudtak jó dalokat írni, de ez az este bebizonyította, hogy remek dalok születtek ebben az időszakban is, és hogy a banda mindig meg tudja lepni rajongóit egy különleges koncerttel.

Jövőre 33 éves lesz a zenekar és Laci már most bejelentette, hogy ezen a születésnapon is ugyanitt ünnepelhetünk a zenekarral együtt, ugyanis 2022. október 14-én pénteken szülinapi koncertet ad a Tankcsapda a Budapest Parkban!

Mi a fasz van? / Hatalom nélküli rend / Sállállállá / 1000 ördög / Adjon az ég / Semmi pánik / Nagyvárosi farkas / Pokol a Mennyből / Nincsenek szavak / Koponyák és csontvázak / Lopott könyvek / Liliput Hollywood / Számolj vissza / Lélekhangokból / Megölni engem / A világ posztol / Egyszerű dal / Szevasz öcsém /// Alföldi gyerek / Egyedül a világ ellen

A beszámolót lezárandó a sok duma helyett álljon itt egy fotó, ami tökéletesen megmutatja, milyen hangulat uralkodott a színpadon. A koncert után többek között Farkas Zotyával is beszélgettem, aki megkért, hogy mutassam meg a beálláson és a koncerten róla készült fotókat. A képeket pörgetve egyszercsak felkiáltott, hogy „Állj!”. Elmondta, hogy mindenki tudja róla, hogy a színpadon nem mosolyog, hanem keményen tolja. Erre itt van ez a fotó, amin Lacira nézve mosolyog. Ennyire jól érezte magát minden fellépő ezen az estén, hogy még a kőkemény Zotya is ilyenre ragadtatta magát. A trió is végig vigyorogva, igazi örömzenélésként élte meg az estét, olyan barátokkal együtt, akikkel nagyon jóban vannak, vagy akiket nagyon tisztelnek (vagy mindkettő egyben).

Szöveg és fotó: Savafan
Köszönet a lehetőségért a Tankcsapdának!