A ’Revel In Time’ az eddigi Star One-albumok közül a legkomplexebb, az Ayreonhoz mérhető impozáns vendégsereg hallható rajta. Jó volt hallani, hogy Arjen Lucassen el tudott szakadni a számára kulcsfontosságú színpadiasságtól, ezeket az egyszerűbb dalokat jobban értékelhetik, akik a ’Transitus’-ban csalódtak. Előremutató és ambiciózus projekt született.
Most is egy sokszínű albumot hallunk, amelyben a bluesműfaj hagyományait előtérbe helyezi hősünk, az a kopott Fender pedig most is elképesztően szól. Dan Patlansky újra mesélt, és nem feltétlenül volt szüksége ehhez szavakra, ő az a muzsikus, akinek gondozásában a műfaj biztos kezekben van.
A Saxon él, virul és remekül van, köszönhetően a régóta stabil felállásnak is. Egy tökös, tempós metállemezzel jöttek elő, amelynek dalaiban sok helyen felidézték a ’80-as évek elejének ma már klasszikus stílusát. Maradandónak ígérkezik ez a lemez a karrierjükben, jól fognak szólni az új dalok a koncertprogramban. Csak hát ez a rettenetes borító…
Jön az ‘Avatar’ film folytatása, ideje volt, hogy a mi nemzeti avatárunk is aktivizálja magát. Ahogy az évértékelőmben is írtam, az új lemez nincs olyan jó, mint a debütalbumuk, de az irány nagyon is üdvözlendő. Ha a Sastestvérrel befejezik a lemezt, vagy pláne, ha a Hatvan gyertyát ide teszik a végére, sokkal elégedettebben nyomnám meg az újrajátszás gombot.
A Facebookon hétfőn közzétettük Hobo arénakoncertjén készült képeinket, de nem feledkezünk meg a közösségi médiát mellőző olvasóinkról sem, íme a ‘Hobo 77’ előadáson készült fotók.
Rick Wakeman a kortárs zene egyik innovátora, elbűvölte a magyar közönséget, a humoros külső nagyon komoly zenészt rejt. Egy olyan bulit láttunk, amit a rockerek és a klasszikus zene szerelmesei egyaránt élveztek. Minden szerzeményt tökéletesen a keze alá igazított, legyen az Beatles, Bowie, vagy éppen Cat Stevens.
Legutóbbi hozzászólások