Azt, hogy eddig miért maradt ki nekem a Campus Fesztivál, nem tudnám megmondani. Talán részben a távolság, részben a fellépők miatt. Most két dolog is vonzott ide azonkívül, hogy sok jót hallottam róla, egyrészt kíváncsi voltam, mit produkál a Tankcsapda szabadtéren és hazai pályán, másrészt a Toy Dollst imádom.
Nem volt kérdés, hogy a jubileumi FEZEN csütörtöki napjára bármi áron el kell látogatnom. Egy több évtizedes álmomat válthattam így valóra, mert végre élőben is megcsodálhattam a Mercyful Fate mágikus erejét. Nem sokszor jártak még kis hazánkban – annak ellenére sem, hogy King Diamond énekes felesége egy magyar hölgy –, így aki hozzám hasonlóan lemaradt róluk 1999-ben, annak kötelező programja lett ezen az estén.
Eddie Vedder ezen a dantei utazáson az est végéig kitűnő Vergiliusnak bizonyult. Sötét utazásunk végén egy fényárban úszó örömzenébe érkeztünk meg a Pearl Jam nagyszerű koncertjén, amelyen a White Reaper melegített be.
Ha újító szándékkal történt ez a váltás, akkor szerintem félresikerült. Elveszett egy kiváló blues-rock trió, lett helyette egy rádióbarát irányt preferáló formáció, mely sokkal inkább az amerikai hallgatóságnak kedvez. Élőben azért mindenképp jobb ez az alakulat, de akkor is hiányzik Lance Lopez, nem is kicsit.
Ennek a lemeznek pusztán egy a baja, hogy másodikként, 41 évvel a ’Friday Night In San Francisco’ után jelent meg, éppen ezért nem hat annyira az újdonság erejével. Minőségben viszont semmivel sem marad el az elsőtől, ha ezt hallom kamaszkoromban, biztos, hogy ugyanúgy hanyatt vágom magam tőle.
A 2022-es VeszprémFest első és második napján a kortárs jazz két fontos alakját köszönthettük a História Kert színpadán. Mindketten kiváló zongoristák és énekesek, sokat merítenek a műfaj tradicionális előadóinak repertoárjából, itt azonban véget érnek a hasonlóságok, Diana Krall és Jamie Cullum különböző értékeket vallanak.
Legutóbbi hozzászólások