Robby Krieger összeszedte kortársainak legjobbjait és egy kortalan, technikai sallangoktól abszolút mentes, kiváló lemezt hozott össze. Instrumentális albumai érthetően nem forognak közkézen, ám ha egy kicsit is nyitunk saját zenei világa felé, rájövünk, hogy gitártudása műfajokon átívelő.
Igazi ízig-vérig déli albumot hallhat, aki szereti ezt az életérzést. A lemez elfeledteti velünk egy kicsit ezt a rohanó világot, hogy egy sokkal nyugodtabb helyre kalauzoljon el. A dalokból sokszor csak úgy árad a felszabadultság és gondtalanság érzése. Southern rockereknek kötelező hallgatnivaló.
Mad Max újra száguld! Persze messze a nyolcvanas évek dicsfénye, az akkori heavy metal stílus is csak nyomokban fedezhető fel, inkább olyan meghasonult zene ez, mint a Riot Rhett Forrester idejében. Heavy rock. De szerethető. A Rough Cutt-feldolgozás viszont mindent visz!
Egy nagyon sokrétű, mégis fogyasztható album született, mely a legmagasabb zenei igényeknek is megfelel. Progresszív rock ez a javából, ám lazábban, könnyebben, mint amit először gondolunk a műfajról.
Végre választ kaptunk arra, hogy merre halad tovább a Dynazty, és örömmel hallom, hogy nem ismerős vizekre. Nils Molinék mertek újítani, ugyanakkor annak nem örülök, hogy több szállal is az Amaranthe világához kötődtek.
Hála a sok vendéggitárosnak, akik egyben dalszerzőkként is jeleskedtek, az Alcatrazz igazán változatos lemezzel tért vissza 34 év után.
Legutóbbi hozzászólások