Accept: Too Mean To Die
Hol van már Udo Dirkschneider, hol van Herman Frank vagy Stefan Kaufmann, oda Peter Baltes is, de Wolf Hoffmann ugyanolyan jó zenét nyom, mint 40 évvel ezelőtt.
Silent Skies: Satellites
Ismerős és mégis valami más. Eddig is jól tudtuk, hogy Tom Englund, ha előkapja az érzelmes oldalát, ugyanolyan mély benyomásokat tud tenni, mint amikor felszántja az Evergreyjel a deszkákat. De most, hogy társult Vikram Shankarral, egy teljes albumnyi merengenivalót kaptunk, ami kiválóan megy a téli időjáráshoz.
Layla Zoe: Nowhere Left To Go
„Ez az album, nemcsak a füleknek, hanem a lelkeknek is szól.” – így hangzik a magvas összegzés a kanadai énekesnő legújabb albumáról. Ha meghallgatod, és megérted az üzenetét, megérinti a lelked. Layla Zoe annyiféle érzelmet tud kifejezni a hangjának tónusaival, hogy arra nem sokan képesek.
Def Leppard: Hits Vegas – Live At Planet Hollywood
A Def Leppard vegasi koncertje az eddigi legjobb, amit láttam tőlük. Impozáns előadás, látványos vizuális körítés, megdörrenő DTS-HD hang, 150 perc gyönyörűség! Aki csak kicsit is szereti a zenekart, annak kötelező vétel.
Sodom: Genesis XIX
Meglátásom szerint jót tett a Sodomnak a vérfrissítés, mert az előző két lemezhez mérten a ’Genesis XIX’ erősebb lett. Persze nincs semmi világmegváltó, csak a megszokott harcba hívó thrash metal, néhol punkos, néhol pedig szinte black metalos hatásokkal
Nadir: The Final Requiem for a Helpless World
Egy ennyire egységes és kifejező dalcsokor után még jobban sajnálom, hogy a Nadir története véget ért, a magyar metál underground pedig elvesztette az egyik legkiemelkedőbb zenekarát.
Legutóbbi hozzászólások