Nick Mason megtalálta azt a teret, ami manapság nem lefedett a Pink Floyd pályafutásában, bár a hangzás nekem túl steril a zenekar korai korszakához képest. Nagyon dicsérendő, hogy a dobos nem engedi, hogy a Floyd kevésbé népszerű, savas korszaka az enyészeté legyen.
Steve Hackett újabb minőségi munkát adott ki a kezei közül, tovább gondozva a Genesis örökségét. Nem fakult ez a zene bő négy évtized elteltével sem.
Corey Taylor egy jól látható lépést tett az önálló karrier felé a ’CMFT’ lemezzel. Ennek nincs is szebb bizonyítéka, mint a Los Angeles-i The Forum színpadáról közvetített arénabuli. A stúdióverzió is kellemes élmény, de élőben még ütősebbek a dalok.
A Panzerballett zenéje nem széles rétegeknek készült. Noha metálosan zúz, nem lehet egy fesztiválon elképzelni. Jazz, metál, klasszikus, kortárs, minden jön szembe velünk, és minden a lehető legjobb dózisban és időben.
Amit a Vicious Rumors az elmúlt 26 (!) évben művel, arra lassan elfogynak a szavaim, de hát nincs mit tenni, a szekér megy tovább, tetszik, nem tetszik… Kérdés, velük tartasz-e vagy elengeded őket?
Nem lesz mindenki kedvence ez a tornádó erejű zenei alapokkal és elmeháborodott énekkel felturbózott power/thrash metal, aki azonban kellőképp nyitott az effajta muzikális őrültekházára, annak kiváló táplálékként szolgálhat ez a bő ötvenpercnyi koncentrált úthengerelés.
Legutóbbi hozzászólások