Corey Taylor: CMFT

Corey Taylor neve elsősorban a Slipknothoz, másodsorban a Stone Sourhoz köthető. Fura módon több mint két évtizede zsonglőrködik a frontember két zenekara között. Eddig működött az, hogy ha a Slipknot letudta az aktuális – akár több évig is tartó – lemezbemutató-sorozatát, akkor jöhetett egy kis Stone Sour-idő. A ’Hydrograd’ megjelenése után azonban utóbbi jégre került, úgy tűnik, egyhamar nem fogunk róluk hallani. És ezt most nem a világban uralkodó járványhelyzet miatt mondom, de ha már szóba jött, akkor említsük meg, hogy Corey Taylor első önálló kiadványát is ennek a leállásnak köszönhetjük. Kora tavasszal még csak gondolni sem mertem azt, hogy az év második felében egymás után jönnek majd ki azok a lemezek, amelyek ebben az időszakban készültek el. Mi lesz még jövőre? Corey persze régóta dédelgette a szólólemez ötletét és voltak olyan dalok, amelyeket egyik csapatához sem tudott igazítani, így ott lapultak a fiókban, várva a megfelelő alkalmat. De Corey munkásságát ismerve a szólólemez megjelenése akkor is egy nem várt húzás. Hogy jó döntés volt-e? Szerintem igen. De, hogy miért mondom ezt, nézzük meg egy picit bővebben!

Mi is ez a ’CMFT’? Mit jelenthet? Miért lett ez a cím? Folytatnom kellett egy kis nyomozást, mire kiderült, hogy a „Corey Mother Fucking Taylor” rövidítése. De mit is kap itt az ember? Azok, akik olyan zenét várnak, mint a Slipknot, csalódni fognak, de az új Stone Sour-vonalat kedvelőknek már lesz itt keresnivalója. Corey szerzeményei sokszínűek: van itt country íz, dallamos rock és persze a SS vonalát idéző „keményebbnek” mondható tételek is. De ez most akkor is egy szánt szándékkal rádióbarátabb irányba elmozduló gyűjtemény lett. Így már érthető az énekes korábbi kijelentése: „Ez az anyag egyik zenekaromhoz sem illett, mert más az energiaszintje, más az érzelmi töltete.”

Már a HWY 666 első pillanataiban kiderül, hogy egy igazi amerikai, southern ízű anyaggal van dolgunk, ahol a rockabilly és a country fűszerezés is megjelenik. A legfontosabb azonban, ami rögtön ordít, hogy egy tökös, gitárközpontú szerzeménnyel startolunk. Az ilyen populáris, vagy akár azt is mondhatnám, rádióbarát hard rock tényleg elüt attól, amit a két fő csapást jelentő zenekar esetében tapasztalhattunk. Nekem ezzel az új műfajjal semmi bajom, mert a dalok érezhetően jól sikerültek. Erről az irányról a nagy kedvencem a Samantha’s Gone lett. A SS-os vonalat képviselő tételek száma a lemezen mindössze kettő, a Culture Head és az Everybody Dies On My Birthday, amely ’Hydrograd’-os emlékeket idézett meg bennem. Utóbbi esetében kísérteties hasonlóságot is tapasztaltam.

A kiadvány legnagyobb része azonban színtiszta meglepetés, amely főhősünket más-más oldaláról mutatja be. Legyen az olyan lassú, melankolikus tétel, mint a Silverfish, amelyben az akusztikus gitáré a főszerep az ének mellett. De mondhatnám akár a The Maria Fire című dalt, vagy épp az egy szál zongora kísérettel induló Home-ot. Ezek voltak azok, ahol az érzelmi töltet és Corey hangjának sokszínűsége tényleg központba került. A magas tartományok egyébként nem fekszenek neki, de legközelebb talán arra is jobban odafigyel, hogy ezeket ne erőltesse annyira.

Ha meg kellene neveznem személyes kedvenceket, akkor azokat választanám, amelyekben újdonsült zenekarának zenei teljesítménye is jól hallható. A promóció keretében előzetesen debütált szerzemények már felvillantották a ’CMFT’ értékeit, de szerintem a Kansas az a vonal, amely ezt a legtökéletesebben visszaadja. Az egy olyan jól sikerült darabja a lemeznek, amelyet bármikor szívesen hallgatok. Megvan benne az amerikai rock dögössége, dallamossága és érzelmessége. Igazi csapatmunka!

Számomra az egyetlen negatív élmény pont a címadó volt. C ’MF’ T a központi téma a szövegben, ez tiszta sor, de valahogy ezzel a hip-hop, rap és rock keverékével nem tudtam megbarátkozni. Imádjuk Corey-t, de ez valahogy felejthető. Remélem, a második szólólemezénél már jobban fog címadó dalt (is) választani!

Összegzés:

Corey Taylor egy jól látható lépést tett az önálló karrier felé a ’CMFT’ lemezzel. Ennek nincs is szebb bizonyítéka, mint a Los Angeles-i The Forum színpadáról közvetített arénabuli. Ezek a dalok valóban arra születtek, hogy egy ilyen kaliberű eseményen megmutassák a főszereplő (és zenekara) sokoldalúságát. A stúdióverzió is kellemes élmény, de élőben még ütősebbek a dalok.

Pontszám: 7

Megjelenés: 2020
Kiadó: Roadrunner Records
Stílus: alternatív rock / hard rock
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Zenészek:

Corey Taylor – ének, gitár
Jason Christopher – basszusgitár
Dustin Schoenhofer – dob
Zach Throne – gitár
Christian Martucci – gitár

Dalcímek:

01. HWY 666
02. Black Eyes Blue
03. Samantha’s Gone
04. Meine Lux
05. Halfway Down
06. Silverfish
07. Kansas
08. Culture Head
09. Everybody Dies On My Birthday
10. The Maria Fire
11. Home
12. CMFT Must Be Stopped (featuring Tech N9ne & Kid Bookie)
13. European Tour Bus Bathroom Song