Saxon: Carpe Diem

Saxon: Carpe Diem

A Saxon él, virul és remekül van, köszönhetően a régóta stabil felállásnak is. Egy tökös, tempós metállemezzel jöttek elő, amelynek dalaiban sok helyen felidézték a ’80-as évek elejének ma már klasszikus stílusát. Maradandónak ígérkezik ez a lemez a karrierjükben, jól fognak szólni az új dalok a koncertprogramban. Csak hát ez a rettenetes borító…

U.D.O.: Game Over

U.D.O.: Game Over

Udo Dirkschneider úgy viszi előre, lemezről lemezre zenekarát, az U.D.O.-t, akár John Kramer ötleteivel, csapdáival a ‘Fűrész’-filmeket. Csak míg azok színvonala erősen csökkent egy idő után, az U.D.O.-n nem érzem, hogy fogna az idő. És hiába dobja be akár címnek is, hogy ‘Game Over’, várjuk a következő folytatást, mint a moziban.

Jethro Tull: The Zealot Gene

Jethro Tull: The Zealot Gene

Ian Anderson vérbeli progresszív rockzenét írt az új Jethro Tull lemezre fantáziadús, kiváló hangszereléssel, olyan zenei témákkal, melyek gyökerei visszanyúlnak a hetvenes évtized első felébe. A gondolatgazdag szövegeken érdemes elmélkedni, hiszen komoly mondanivalóval fordulnak az ember felé. Anderson nem egy átlagos rocker, és ezt az új album ékesen bizonyítja.

Tony Martin: Thorns

Tony Martin: Thorns

Tony Martin a Black Sabbath tagjaként vált a rockzene egyik legnagyobb hangjává, 5 Sabbath-stúdióalbumot énekelt fel. Bár ilyen léptékű művet azóta se alkotott, mindig minőségi munkát engedett ki a kezei közül. A ‘Thorns’ esetében sincs másképp, amelyen abszolút a 21. század hangján szólal meg úgy, hogy nem téveszti szem elől azokat a zenei gyökereket, amelyek a világhírt hozták számára.

Neil Young & Crazy Horse: Barn

Neil Young & Crazy Horse: Barn

Neil Young olyan, mint akinek a hatvanas években megállt az idő, zenéje nem modern vagy trendi. Naivan keresi a jót, a szépet, megveti a közönyt, a középszerűséget, az erőszakot, a mammon vezérelte világot. Mindez benne van az új dalokban is, amelyek kihallatszanak a Pajtából.

Gov’t Mule: Heavy Load Blues

Gov’t Mule: Heavy Load Blues

Kiválóan vizsgázott a Gov’t Mule most, hogy csak a bluesra fókuszált. Ragaszkodtak a műfaj hagyományaihoz, mégis belevitték a hosszú hangszeres improvizációkat, melyek nélkül nehéz elképzelni zenéjüket. Jól beillesztették a lemez műsorába a régi bluesszerzeményeket is. Bár Warren Haynes a zenekar hajtómotorja, a többi muzsikus is kiváló munkát végzett.