A Symphony X nem tűnt el, csak átalakult. Hogy mi van? Michael Romeo egy olyan lemezzel jelentkezett, ami számomra tökéletesen pótolni tudja azt az űrt, amit a Symphony X eltűnése miatt érzek. Bár a recept szerint hasonló hozzávalókból főzött ismét a gitáros, de mégis van egy nagy különbség a ’War Of The Worlds’ első és második része között. A 2018-as lemezen még Rick Castellano énekelt, a most megjelent másodikon pedig nem más, mint az utóbbi évtizedben feltűnt egyik legtehetségesebb énekes, Dino Jelusick, aki nemcsak az Animal Drive-ban, a Trans-Siberian Orchestrában és a Whitesnake-ben kamatoztatja tehetségét, de az amerikai gitáros lemezére is jutott ideje. A fiatal horvát úgy énekel, hogy az ember néha nem hiszi el, hogy nem maga Russell Allen ragadott mikrofont. Romeo folytatja azt a muzsikát, amit a 2018-as szólólemezén megismerhettünk. Zeneszerzői munkássága mellett a nagyzenekari hangszerelést is ő végezte, és az előző albumhoz hasonlóan a John DeServio basszeros és John Macaluso dobos alkotta ritmusszekciót szerződtette le.

A ’War Of The Worlds’ második része is egy hangszeres felvezetővel kezdődik, a szimfonikus alapra rácsatlakozik a szólógitár, és az egész egy bombasztikus, ugyanakkor természetes nyitánya lett a folytatásban érkező Divide & Conquernek. Ez így összességében engem a Symphony X középső időszakára, az ’Odyssey’ lemezre emlékeztet. Bár Romeo maga is bevallotta, hogy ez a szerzeménye szándékosan hajaz ennyire az első számú zenekarára, de ez engem egy pillanatig sem zavart. A nagyszerű témák, a jó refrének, a virtuóz hangszeres játék egyszerűen lehengerlő. A Destroyer valódi pusztító lett, Romeo keze alatt először szólalt meg héthúros gitár. A vaskos és dögös témára egyébként egy keleties ízű dalt raktak össze, amely a Myrath világát idézi, Romeo a Malek Ben Arbia-féle hangzáshoz nyúlt, amit erős szimfonikus kísérettel támogatott meg. Dino is érezhetően otthon van ebben az egzotikus világban, éneke néhol Ronnie James Dio Gates Of Babylonban nyújtott teljesítményével vetekszik.

Bár az album tisztelgés a science fiction halhatatlan alakja, H. G. Wells előtt, azért ne menjünk el a filmzenei hatások mellett sem, amit nemcsak a prog-power művek színesítéseként hallhattunk a lemezen, hanem önállóan is szerephez jutnak. A kiadvány elején a Mothership című tétel ilyen, míg a végéhez közelítve a Hunted. Ez a két instrumentális tétel némi pihenést hoz a hallgatónak az intenzív gitárjáték után, a vonósok mellett rengeteg fúvós és ütőhangszert hallunk, a vezérdallamot még maga Romeo is megtámasztja gitárjával. Az eredeti koncepció utolsó számaként felcsendülő Brave New World (Outro) jól érezhetően bezárja a kört, így válik teljessé e lehengerlő lemez képe.

A korong második felén kapott helyett az a dal, amely az anyag érzelmes oldalát mutatja meg. A Just Before The Dawnnal az Accolade vagy a Communion And The Oracle című Symphony X-szerzemények világába kalauzol el minket Romeo. A fiatal horvát frontembernek is jól áll ez a lassabb, érzelmesebb stílus. Egyetlenegy dolgot sajnálok, hogy nem került fel a korongra több ilyen dal. A lemez végén ismét ráerősít a gitáros a Symphony X-vonalra, a Hybrids az egész album talán legkomplexebb tétele lett, a 9 perc hosszúságú Maschinenmensch pedig kísértetiesen emlékeztetett arra a világra, amelyet a klipes Metamorphosis képvisel. A bónuszként feltüntetett két szerzemény is teljesen egyenértékű a lemez többi dalával, és tökéletesen megmutatják a ’War Of The Worlds, Pt. 2’ két arcát: a The Perfect Weapon a prog-power világot, az Alien DeathRay pedig a filmzenei oldalt.

Összegzés:

Michael Romeo túl tudta szárnyalni a saját maga által felállított, magasra tett mércét. A ’War Of The Worlds, Pt. 2’ nemcsak a 2018-as első epizódon mutat túl, de be tudja foltozni azt a hatalmas űrt, amit a Symphony X hiánya okoz. Ehhez hozzájárul Dino Jelusick nagyszerű teljesítménye, aki egyediségét megőrizve kicsit Russell Allen cipőjébe tudott lépni. Én már most várom a trilógia befejező részét.

Pontszám: 9,5

Megjelenés: 2022
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: progresszív power metal
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Zenészek:

Michael Romeo – gitár, billentyűs hangszerek
Dino Jelusick – ének
John “JD” DeServio – basszusgitár
John Macaluso – dobok

Dalcímek:

01. Introduction – Part II
02. Divide & Conquer
03. Destroyer
04. Metamorphosis
05. Mothership
06. Just Before The Dawn
07. Hybrids
08. Hunted
09. Maschinenmensch
10. Parasite
11. Brave New World (Outro)
12. The Perfect Weapon (bónuszdal)
13. Alien DeathRay (bónuszdal)