“Deranged” – olvashattuk Stewart Copeland koncertjének a címében, amely arra utalt, hogy szétcincálja egykori zenekarának, a Police-nak a dalait a Győri Filharmonikus Zenekar segítségével. Teljesen új megközelítésben ismerhettük meg az egykori legendás trió szerzeményeit.
25 év, azért az nem semmi! Az, hogy a fesztivál programja átalakult, számunkra, rock- és metálzenét kedvelők számára sajnálatos, de látva a színpadok előtti tömegeket, ez valahol érthető. A pasis napról már beszámoltunk, így most lássuk, mi történt a másik három napon!
A szervezők remekül kitalálták az esemény összeállítását, a látogatók pedig igazi fesztiválhangulatot teremtettek az este folyamán. Minden zenekar a maximumot préselte ki magából, amelyet a rajongók rendkívül intenzív jelenléttel háláltak meg. Remek este volt, melyen egy igazán intenzív metálkezelést kaptunk.
“A ruhám bőr és nem ballon, az arcszeszem is csak Pitralon, de jegyezd meg jól, míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek!”
Hol van már a Pitralon? Sokan már a bőrgatyát is gumis farmerre cserélték, de a Budapest Parkban Bivi életműkoncertjén a közönség bizonyította, hogy még mindig vannak rockerek.
Rendhagyó módon kezdeném beszámolómat a Saxon budapesti koncertjéről: nagy-nagy gratuláció a szervezőknek, hisz elképesztő leleményességgel, remek munkával hozták tető alá a bulit. A zenekar nyáron csak fesztiválokon vagy a Judas Priest előzenekaraként lépett színpadra, de Budapesten megvalósították a csapat egyetlen nyári headliner fellépését.
Azt, hogy eddig miért maradt ki nekem a Campus Fesztivál, nem tudnám megmondani. Talán részben a távolság, részben a fellépők miatt. Most két dolog is vonzott ide azonkívül, hogy sok jót hallottam róla, egyrészt kíváncsi voltam, mit produkál a Tankcsapda szabadtéren és hazai pályán, másrészt a Toy Dollst imádom.
Legutóbbi hozzászólások