A 2022-es VeszprémFest első és második napján a kortárs jazz két fontos alakját köszönthettük a História Kert színpadán. Mindketten kiváló zongoristák és énekesek, sokat merítenek a műfaj tradicionális előadóinak repertoárjából, itt azonban véget érnek a hasonlóságok, Diana Krall és Jamie Cullum különböző értékeket vallanak.
Láttam már sok KISS-koncertet VHS-en, DVD-n, Blu-rayen, az aktuális turnéról is részleteket a YouTube-on, de arra az élményre egyszerűen képtelenség felkészülni, amit egy KISS-show élőben jelent. Így kellene búcsúzni minden zenekarnak, hogy úgy emlékezzenek rájuk, az utolsó dobásuk volt a legnagyobb!
A Judas Priest ezzel a körrel az ötvenéves fennállását volt hivatott megünnepelni, ami lássuk be, nem kevés idő. Szerencsére sikerült nekik 50 év esszenciáját másfél órába csomagolni, tették mindezt egy olyan műsorral, amire minden rajongó elégedetten csettinthetett.
Azt sejtettem, hogy különleges este lesz, mert a jelenlegi legmagyarabb külföldi banda rendesen odateszi magát, de nem voltam biztos benne, hogy ekkora őrület lesz. Megszoktam már, hogy az Alestorm-bulikon jó a hangulat, de szerintem az idei nyár egyik, ha nem a legjobb hangulatú estéjén vagyunk túl. A zene nem matekmetál, csak szórakoztatni akar, de arra tökéletes.
A Steel Panther mit sem vesztett vonzerejéből, a dalok fogósak, a szövegelős performanszok viccesek, az egész előadás ugyan profi módon előre megtervezett, de mégis spontánnak hat, és nagyon szórakoztató. Én ezt várom el egy koncerttől, hogy legyen szórakoztató. Vélhetően legközelebb is az lesz, és akkor megint találkozunk!
Kell ahhoz egyfajta pimasz magabiztosság, hogy valaki az új lemez 12 perces eposzával nyisson egy koncertet és a klasszikus Keeper Of The Seven Keys közel húszperces – korábban csak részletekben megvillantott – végigjátszásával fejezze be a show-t. A Helloween megtette ezt, a hardcore rajongók nagy örömére, a HammerFall viszont jól megalapozta a hangulatot ehhez egy populáris „besztof”-műsorral.
Legutóbbi hozzászólások