A jubileumi Tábor Fesztiválon igazi Balaton-parti hangulat uralkodott a két középső napon, ahol a Leander Kills egy peches, a Sing Sing egy meglepően jó, az Alestorm egy eszement nagy, a Lord megszokott minőségű, a Tankcsapda pedig egy igazán pörgős koncertet adott.
Jó kis lendületes rock and roll koncertet kaptunk a nyakunkba a Phil Campbell And The Bastard Sonstól, amely nem is akart ennél többnek látszani. Az énekes Joel Peters kb. harmincszavas angol szókinccsel elkommunikált a zsűrivel, ebben a harminc szóban a „fuck” ige különböző prepozíciós formái rendkívül frekventáltan hangoztak el, így a zenekar és közönsége remekül megértették egymást.
Nem könnyű szó egy külföldinek a Székesfehérvár, dupla mássalhangzó és ékezetes magánhangzók tömkelege is van benne. De nekünk elég, ha csak annyit megtanulnak, FEZEN, és legközelebb is megcélozzák a rendezvényt, ami még mindig igyekszik megtartani rockfesztivál jellegét és megpróbál évről évre olyan neveket elhozni, mint a HammerFall vagy a Helloween, akikért érdemes ideutazni.
Gigahosszú Guns N’ Roses-bulit kaptunk 3 évtized után. Ez egy telt házas stadionkoncert volt, ahol a zenészek igyekeztek kiszolgálni a közönség minden rétegének igényét. Aki csak a legismertebb három dalért jött, annak viszont 3 és fél órát kellett várnia rá.
A Purple-nek nem kell bizonyítania semmit, az életművük önmagáért beszél. Jó, hogy ez időnként szembejön velünk, de olyan jó volna, ha csak egy kicsit változatosabban tálalnák mindezt! Az viszont tény, hogy Simon McBride szinte katalizátorként felpörgette az öregeket is. Nem volt olyan rutinból lenyomott, nagypapás az egész előadás, mint legutóbb.
Két egymás utáni nap töltötte meg a Rammstein a Puskás Arénát, ez több mint 100 000 hű rajongót jelent, és ha szó szerint nem is, átvitt értelemben tényleg felrobbantották a stadiont. Nemcsak füst szállt az ég felé, de a lángnyelvek kicsaptak a létesítmény fölé és a reflektorok fénye is az egekig ért. És akkor a tűzijátékról még nem is beszéltem!
Legutóbbi hozzászólások