Vörös István-koncertre menni mindig nagy élményt jelent, de ezúttal különösen kedves volt szívemnek a műsorösszeállítás. Az ‘Előjelek’ album 40. évfordulóján nem a manapság divatos végigjátszást választotta, hanem a jubileum apropóján a Prognózis 2 nagylemezét és 1 kislemezét állította a műsor középpontjába. Az elhangzott 30 dalból 15 Prognózis-szám volt, igazi nosztalgiabuli született.
19:20-kor a szokásos intró-egyveleg közepette bevonultak a zenészek, végül a főhős, és mindjárt az ünnepelt lemez címadó dalával nyitottak. Innen a legnagyobb ugrással az időben a legutolsó albumhoz jutottunk, majd vissza a kezdetekhez, hiszen Mindenki bolond. Vagy legalábbis bolondos. Főleg Pisti, akibe mintha beleszállt volna Scatman John lelke, rengeteg halandzsa improvizációt tett hozzá a dalokhoz.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Aztán jöttek a csak kicsit későbbi dalok, a teljesen új felállású Vörös István és a Prognózis korszakból a Kutya világ és a Minden viharon át, melyben még a könyökével is szólózott, majd a nagy korszakhoz visszatérve fény derült a Titokra, ennek a dal végi szólójánál is előkerült a gitárt kísérő szájjal improvizálás, amolyan Tátrai Tibusz-osan.
Egy tonett szék került a kifutóra, szájharmonika a kézbe és máris ő lett a Magányos utazó.
A meghitt pillanatok után vissza a Prognózis-időkhöz! A Nyúldomb-blues a kiadatlan dalok között szerepelt egészen a ‘Hallgass, ha jót akarsz’-sorozat 7. részéig. A ZZ Top La Grange-át idéző blueslüktetésről Egri László gitáros és Vincze Zoltán basszusgitáros gondoskodott.
Pisti a ritmusszekcióba szállt be egy csörgődobbal, melyet a két kopasz fején is megszólaltatott az Akaratos tündér alatt, mi meg teli tüdőből éltettük a régi szép időket, amikor még dúlt a Szerelem szabadon.
Megint egy kis szusszanás, igazi összebújós dal a Napszerelmesek, melyben az akusztikus gitár és a harmonika is jól megfért Pistink kezében.
Kellett is a lélegzetvételnyi szünet, mert innen aztán elszabadult a pokol, színpadra hívták Jankai „Billentyűs” Bélát, akivel tényleg autentikusan szóltak az egykori slágerek.
A Semmit ne ígérjben jött Béla első szólója, aki nemcsak kiváló mestere hangszerének, de egy igazi showman is, immár második a csapatban. Bár igyekezett visszafogni magát, minden mozdulatán átsütött a szerepelni vágyás. Kár, hogy a tologatható hangszerét nem hozta magával!
Persze a Tele van a város szerelemmel nélküle is működött volna, de a Hajsza közben az ő Hammond-játékával volt az igazi!
A „Mutasd a tenyered, én mondom a választ” sorra kezek százai emelkedtek a magasba.
Az énekes szokás szerint a közönség közé vetette magát, mindenkivel lepacsizott, ölelkezett, aki a közelében volt, és a nézőtér közepén álló emelvényről megénekeltette még a karzatot is.
Nem először, és nem is utoljára hangzott fel az este folyamán a „Nózis-Nózis-Prognózis” skandálás. A frontember újra a kifutón, és megszólalt a talán legszebb szerelmes dal, melyet valaha írt a páros, a Ne kezdd újra, kérlek. Nagyon régen nem hallottam ezt élőben, csodálatos érzés volt velük énekelni.
A nóta közepén az ikergitárszólót együtt nyomta Egri Laci és Vörös Pisti.
Bejött Torma – akinek előshow-járól sajnos lemaradtam, a Tulipános Fanfanra estem be, ami az utolsó száma volt az egyedi mozgáskultúrával rendelkező művésznek – egy Schuster Lóri-féle tapsgéppel. Nem tudom, a képére nyomott borotvahabpamacsok mit akartak szimbolizálni, én a két héttel ezelőtti húsvétra és a tormakrémre asszociáltam belőle.
Nemcsak vokáljával segítette a Háromszögek előadását, de a második versszakban szólót is énekelhetett.
A Szeretni kéne a második ki nem adott egykori Prognózis-koncertnóta volt ezen az estén, ez a ’94-es válogatáslemezen jelent meg először, a zenekar feloszlása után évekkel.
Pisti újra gitárt ragadott és az Ajtók előtt blues alapú szólóját jól elhúzva fejezték be az este első felét. Horváth Robi dobos a zenekar bemutatásakor jött elő először plexi pajzsa mögül. „Talpig úriember – mondta róla a zenekarvezető –, nem térdig, nem bokáig, talpig.”
Igazából nem éreztük, hogy ráadás vagy második felvonás következik, nem is volt az, egyszerűen levonult a csapat, elbúcsúztunk „Billentyűs” Bélától, az énekes pedig visszajött újra egy szál gitárral,hogy a szülinapos Heninek ajánlja a Varázsos éjen át dalt.
Egyedül Tót Attila kísérte a dalban, aki igen visszafogott volt az egész előadás során. Máskor sem az a kimondott gegman, viszont mindig magabiztos kísérője volt a zenekarvezetőnek.
Igen, véget ért a Prognózis-műsor, jöttek az újkori dalok, köztük az egyik legújabb és egyben egyik legprogresszívabb, az Anyu levelei.
„Kérjétek a Vörös István-dalokat a kívánságműsorban, sokéves lemaradást kell bepótolni!” – kérte a főhős, majd példaként bemutatta a Tiéd a világ című instrumentálist. Imádom! Énekelhető a gitárdallam, mint Michael Schenkernél.
A dal végi szólót elnyújtva úgy is játszott, hogy a lába közé vette a hangszert, sőt, az első sorban állók is pengethették azt.
Habár már nem a 80-as években jártunk, ezek a dalok mára ugyanúgy slágerekké nemesültek, mint a korai művek. Nagyszámú kórus segítette teli tüdőből az énekest, nem véletlenül jött el ennyi ember „Gyulától egész Sopronig”, megéltük, átéltük ezeket a dalokat, mindannyian úgy éreztük, rólunk szólnak, legyen az A dal még most is a régi, a Ne zavarjon senki, a Neked valaki kell, vagy a Veled újrakezdeném.
Annyira, hogy a mikrofon le is került a nézők közé, és kézről kézre járt, miközben az énekes is újra rajongói kezére adta magát a színpadról leugorva.
Még a legfiatalabb, mindössze négyéves Minden percért kár is simán beférne bármelyik rádió toplistájára, feltéve, ha nem ragadnának le a kommersz, ezerszer játszott kliséknél.
Pisti példaképének, Bruce Springsteennek ikonikus táncát is bemutatta a Neked valaki kell alatt, színpadra invitálva az egyik hölgyet a frontvonalból.
Miután újra levonult a zenekar, ismét az akusztikus gitáré lett a főszerep, egy másik instrumentális, a Megyünk a nyárba vezette fel a Prognózis legelső dalát, a Nyári éjszakákat, melyre Tót Attila mellett Jankai is diszkréten visszatért, hogy közösen zárják a 30 számból álló estét a kezdés után 2 órával és 40 perccel, 22 órakor.
Előjelek / Minden nap vasárnap / Mindenki bolond / Kutya világ / Minden viharon át / Titok / Magányos utazó / Nyúldomb-blues / Akaratos tündér / Szerelem szabadon / Napszerelmesek / Kőhegyek / Semmit ne ígérj / Tele van a város szerelemmel / Hajsza közben / Ne kezdd újra, kérlek / Háromszögek / Szeretni kéne /Ajtók előtt / Varázsos éjen át / Anyu levelei / Tiéd a világ / Kié ez az ország? / A dal még most is a régi / Ne zavarjon senki / Neked valaki kell / Veled újrakezdeném / Minden percért kár / Megyünk a nyárba / Nyári éjszakák
Az ‘Előjelek’ album kerek évfordulója tiszteletére Vörös István olyan bulit rittyentett a Prognózis 2 nagylemeze köré, hogy még mindig tele van a fejem előjelekkel. Az ünneplésből egykori szerzőtársa és billentyűse, Jankai Béla se maradhatott ki!
Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Perczel Adrienn és Szegezdy János
Köszönet a lehetőségért a Vörös István Produkciónak!
Legutóbbi hozzászólások