Az idén ünnepelné – ha lenne rá élőzenés alkalom – a Hooligans zenekar a fennállásának a 25. évfordulóját, és lenne rá okuk, mert az eltelt negyedszázad alatt a határon inneni és túli magyar rockszíntér egyik legnépszerűbb tényezőjévé váltak. A fizikai hanghordozókat lassan elfelejtő világban is képesek arany- és platinalemezeket produkálni, a jubileumi koncertjeiken a Papp László Budapest Sportarénát megtölteni, a népszerű számaik videóinak sokmilliós a nézettsége a YouTube-on, bezsebeltek tucatnyi szakmai és közönségdíjat. Az utóbbi pár évben több koncertjükre is eljutottam, és a hangulatba sose lehetett belekötni, szinte megfejthetetlen volt az a többgenerációs rajongás, ami a bandát és a könnyen befogadható, dallamos rockzenéjüket övezi. Az viszont furcsa volt nekem, hogy a fiúk a színpadon gyakran jelentek meg Misfits, Anthrax, Megadeth, meg egyéb hasonló zenekaros pólókban, ami azért elég távol áll attól a zenei világtól, amit játszottak, még akkor is, ha néhány dalukban azért „elrejtettek” direkt utalásokat néhány riff erejéig a metálvilág nagy szereplői felé.

Aztán kiderült, hogy ilyen zenék elég gyakran szólnak a turnébuszukban, a metálos pólókat nem holmi olcsó pózolás kedvéért vették fel, a Hooligans gyökereit jelentő Dance dirty rockját se Karel Gott inspirálta, a dobos Kiss Endi pl. tagja volt a korábban alkalmanként fellépő Holiday Crüe nevű Mötley Crüe tribute bandának. Megfordult a fejemben, hogy akkor meg miért nem csapnak hozzá valamelyik albumukhoz egy bónuszlemezt a nagy kedvencek átirataival, kimutatva foguk fehérjét, és tavaly kb. ilyenkor egy új demójukba belehallgatva dobtam egy hátast, hogy most akkor mi van? Megcsinálták! Nem idegen tollakkal ékeskedve, hanem sajáttal, és olyan vastagon zúztak benne, mintha követ fejtenének. Jól értesült forrásunk beavatott, hogy a gitáros Tóth Tibi – aki nem mellesleg a Hooligans kizárólagos dalszerzője – kezébe akadt valamikor a közelmúltban egy drop hangolású [kb. mélyre hangolt] gitár, ami új dimenziókat nyitott meg előtte mind a gitárjátékban, mind a komponálásban és elkezdte gyártani a súlyos alapokhoz passzoló dalokat. Valami olyasmi is elhangzott a banda irányából, hogy „ha már úgyse játszanak minket a rádiók, akkor legalább játsszuk azt, amit igazán szeretünk”.

A lemez kiadását eredetileg a tavaly nyári fesztiválszezonra tervezték, de a tavalyi évet a zeneipar sajnos lehúzhatta mindenestől a budin, a megjelenésnek lőttek. Viszont a zenekar tovább dolgozott a háttérben, és egy-egy – az állóvizet alaposan felkavaró – előzetest is bemutattak júliusban és novemberben, amelyekhez profi videó készült, ezek nézettsége már 1 millió körül van, a frontember Ördög Tibor (Csipa) így kommentálta a dolgot: „Az első két dal fogadtatása a legmerészebb vágyainkat is felülmúlta, ennek örömére – és mivel a járvány miatt az album megjelenését idáig csúsztattuk – még jobban kicsiszoltunk minden részletet, így egy nagyon kerek és kivételesen jól szóló lemezt kap a közönségünk.”

2021 ugyan a csendes ünneplés éve, de ma van április elseje, a bolondok napja és a mai napra időzítették a ’Zártosztály’ bolondjainak a kiszabadulását. Ráadásul egy elhagyatott váci laktanyában forgatott klip premierjével startol el az album, amely a Túlélő című dalhoz készült, Késmárki Zsolt basszer ezt mondta róla: „Maga a dal egyébként elég beszédes sorokkal kezdődik, már-már önvallomásnak is felfogható a jelen helyzetünkben”.  A nagylemez már a mai megjelenés előtt két héttel aranylemez lett az előrendelések révén, a napokban derékig értek a menedzsment budaörsi irodájában a mai postázásra váró becsomagolt CD-k és pendrive-ok. Elég nagy szívás, hogy a részleges boltzár miatt továbbra is csak egyetlen értékesítési csatornán, a banda webshopján keresztül érhető el az új anyag.

Ha az 1996-os, szerzői kiadásban megjelent kazettát is ideszámolom, ez a Hooligans 15. sorlemeze, amely nem hasonlítható egyik korábbihoz sem, mert bátran szakítottak az eddigi, mindenkinek megfelelni akaró kliséikkel, olyan odab.szós lett a sound, amilyet még soha korábban nem hallottunk a csapattól. Ha valaki azt mondja nekem pl. a ’Jég hátán’ 2018-as megjelenésekor, hogy a következő lemezen John Petrucci-hatásokat fogok felfedezni Tibi gitározásában, azt alighanem elküldöm a francba. A Tibi által megnyitott új dimenziók inspirálóak az egész zenekarra, végre Endi is kilépett a dobos komfortzónájából, Csipa is olyan hangszínekkel, hörgésekkel operál, amilyenekkel a Dance legdörtibb megmozdulásaiban sem. 12 sodró lendületű dal 41 percben, belassulás és tölteléknóták nélkül, nincs megállás egy pillanatra sem.

Már az intrónak tekinthető Félig elkísérsz?! baljóslatában olyasmi köszön be, amitől tátva maradt a szám: a Dream Theater As I Amjének a hangulata, amely szépen átúszik a Kendőzetlen igazság sötét riffjébe, hogy aztán később a fény felé forduljon. A recept egyébként gyakorlatilag végig ez: a súlyosan zakatoló verzéből bontakozik ki a fogós refrén, nagy dallamok a vastag hangszerelés hátán. A tavaly már bemutatott Evolúció egy dögös fesztiválinduló a Scooter és a Rammstein soundjának a keresztezéséből, aztán az Elindul a lejtőben újabb ismerős köszön be egy kicsit, a Threshold Slipstreamje, meg végre Tibi tol egy rövid, de ízes szólót, ezekből azért elviseltem volna többet is. A nevesített hatások és hangulatok valóban hatások és hangulatok, nincs itt kérem semmi elplagizálva, de az kihallatszik, hogy kik a nagy kedvencek, megjelenik az én fülem számára egy kis Winger, Alter Bridge, Anthrax és Metallica is, szeretem az olyan lemezboltokat, amelyeknek ilyesmi van a kirakatában. A sodró koncertnóták a lemez utolsó harmadában azért vissza-visszakacsintanak a lényegesen poposabb múltba, különösen az albumot záró Zártosztály, amely olyan fülbemászóan rádióbarát, mint az előző lemezen volt a Félig ébren. Remekül összerakott album, na!

Tóth Tibi zeneszerző mellett meg kell említeni a szövegíró gárdát is, mert ugyan már régóta együtt dolgozik a zenekar velük, de olyan ász csapat jött össze, akik nem írnak olyat, hogy „farmergatyám vége belelóg a vízbe”, és megnevezem őket: Major Eszter, akinek a nevéhez fűződik vagy 200 dalszöveg, meg néhány gyermekverskötet, Molnár Máté, a Road basszer-énekese, Orbán Tamás, aki a fél magyar zeneipar költője, Szepesi Mátyás, a Konyha és a Magashegyi Underground énekes-gitárosa és 2019-ben az év dalszövegírója, Dandó Zolika, aki – amellett, hogy mintegy 200 különböző zenei kiadványhoz van előadói és/vagy alkotói vonalon valamilyen köze – 20 éve dolgozik a zenekarral a stúdióban és a színpadon, és tucatnyi dalszöveget írt már számukra és végül Curtis, a fenegyerek rapper, aki beleteszi a maga 36 másodperces hetvenkedését a Szájkosárba.

Összegzés:

A Hooligans legénysége nem ragadt bele a saját zenei közhelyeibe, hanem bátran léptek egy nagyot előre és bedurvultak elég rendesen. Ez már nem a háromgenerációs közönség zenéje, ahol a nagyi karján ülve csápol a kisunoka a koncerten, miközben apu-anyu összekapaszkodva ó-ó-óznak. Szurkolok, hogy a keményebb megszólalással ne veszítsenek rajongókat, hanem szerezzenek újakat.

Pontszám: 8,5

Megjelenés: 2021
Kiadó: M-Prod Artist
Stí­lus: melodic metal
Származás: Magyarország

Zenészek:

Ördög Tibor – ének
Tóth Tibor – gitár
Kiss Endre – dobok
Késmárki Zsolt – basszus

Gyöngyösi Gábor – billentyűs hangszerek
Diószegi Kiki – vokál
Curtis – rap

Dalcímek:

01. Félútig elkísérsz?!
02. Kendőzetlen igazság
03. Evolúció
04. Elindul a lejtő
05. Szélbe mondott szó
06. Túlélő
07. Káosz
08. Függőjátszma
09. Szájkosár km. Curtis
10. Vesztegzár
11. Az új méreg
12. Zártosztály