Október végén jelentette be a H.E.A.T, hogy ismét Kenny Leckremóval dolgoznak együtt, miután Erik Grönwall kilépett a zenekarból. Most meghallgathatod, hogyan énekli a banda egyik új dalát a régi-új énekes.
„Az élet túl rövid ahhoz, hogy statikus legyen. Számomra rendkívül fontos, hogy ne ragadjak a komfortzónámba, hogy minden egyes nap fejlődjek. Megtiszteltetés volt tíz éven keresztül turnézni a világban a H.E.A.T-tel, a legjobb barátaimmal, azonban most úgy döntöttem, hogy továbblépek, és kipróbálok valami újat. […] Szeretném tisztázni, hogy ez a saját döntésem, és nincs mögötte semmilyen dráma. Felnőttek vagyunk és tiszteletben tartjuk egymás döntéseit az életben” – köszönt el a csapattól és rajongóktól Erik Grönwall énekes még októberben.
Helyére nem ismeretlen arc érkezett, ugyanis Kenny Leckremo, a zenekar korábbi dalnoka csatlakozott ismét a svéd rockerekhez, és máris felénekelt egy dalt, méghozzá a februárban megjelent ‘H.E.A.T. II’ albumon található Rise-t, amit most te is meghallgathatsz.
Nincs rossz hangja, de kérjük vissza az Eriket, vele különleges volt a banda. Most “csak” egy jó énekes került vissza a bandába.
Én az Into the great unkown-t, ha nehézkesen is, de még tudtam jóra hallgatni, az utcsót, viszont nem sikerült. Pedig sokszor neki estem, de nekem az erőtlen, sablon lemez lett és valahogy kimaradtak azok a dallamok, amik a H.E.A.T.-re jellemzők voltak korábban. Ez viszont tetszik, mintha újra felvették volna a fonalat. Lehet, hogy ez a csere kellett már nekik, akármennyire is jó Erik.
Én az Into… lemezt a mai napig nem mertem meghallgatni, az előtte megjelent két lemezt viszont nagyon szeretem, az idei korong pedig nálam abszolút az év lemeze, rongyosra hallgattam, de nem unalomig. Zseniális, gyakorlatilag műfajában tökéletes. Szerintem.
Kenny kellemes csalódás, sokkal rosszabbra számítottam – de nem Erik. A felvételen nekem iszonyatosan színpadiasnak tűnik, igyekezett minden létező sorba valami extrát belecsempészni, de szerintem a kevesebb több lett volna – de lehet, hogy alapvetően ilyen az énekstílusa. Izomból énekel, míg Erik a benne tomboló energiából tette ugyanezt, játszi könnyedséggel.
Azt azért nem mondom, hogy nem néznék meg vele egy koncertet 🙂 De Erik-kel lett volna az igazi, én miatta szerettem meg a bandát, és óriási szívfájdalmam, hogy soha nem jutottam el egy koncertjükre sem. Így maradnak a koncertfelvételek – amik szintúgy parádésak – és titkon remélem, idővel napvilágot lát egy olyan koncertkiadvány is, amely már az idei lemez dalait is tartalmazza, Erik-kel a mikrofon mögött. De ebbe nem élem bele magam.
Hát én el vagyok ájulva ettől. Amióta kijött nem bírom abbahagyni, hogy hallgassam, imádom.
Az igaz, hogy anno Kenny-vel szerettem meg a zenekart és amikor elment ugyanúgy végem volt mint most azoknak akik Erikkel szerették meg.
Félreértés ne essék, Erik szenzációs, nagyon bírom őt is, ami az övé az övé. Na de Kenny az Kenny 🙂
És ezalatt a 10 év alatt borzasztó sokat fejlődött, láthatóan tovább képezte a hangját, a többiről nem is beszélve (Khm Khm 🙂 )
Szokatlan Erik után, de nem rossz, sőt!!! Érdekes lenne újra felvenni a teljes albumot… Ami nálam az év lemeze.
KIcsit túljátsza a csávó de jó. Bár az utolsó lemez annyira kurvajó lett (a legjobb szvsz eddig), hogy bárki énekelhetné 🙂 Az év messze legjobb dallamos anyaga. Tök kár hogy ez a k.ra vírus miatt nem kaphatott nagyobb figyelmet. De talán jövőre megturnéztatják