fbpx

Green Carnation - Leaves Of Yesteryear

Minden kétséget kizáróan az idei év eddigi legnagyobb visszatérője a norvég Green Carnation. Nagy kérdés volt, hogy Tchorték képesek lesznek-e 14 év után is olyan magas színvonalú produkcióra, mint ami eddig is jellemezte pályafutásukat. A pályafutást, melynek során 1991 és 2006 között különböző stílusjegyeket felvonultató hanganyagokat jelentettek meg a kezdeti death metaltól a doom metalon át eljutva a progresszív metal ékkövéig, a 2001-es ’Light of Day, Day of Darkness’-ig, hogy onnan továbbhaladva a dallamosabb, hard rockosabb oldalukat és akusztikus tehetségüket is megvillantsák. Egy balul sikerült amerikai turné, valamint az azt követő pénzügyi válság és motivációvesztés miatt a Green Carnation 2007-ben feloszlott. 2014-ben újra egyesítették az erejüket, de csak most jutottak el odáig, hogy közös törekvéseik egy lemezzé álljanak össze.

Green Carnation

Az új album bejelentését követően eléggé szkeptikusan álltam a dologhoz. Több kérdés is felmerült bennem. Vajon meg tudják-e ismételni az első két lemez színvonalát? Vagy inkább marad a ’70-es éveket idéző hard rockos vonal? Esetleg elmennek egy új irányba? Nos, a ’Leaves Of Yesteryar’ rácáfolt minden kétkedésemre. Már a nyitódal, a nyolcperces Leaves of Yesteryar is színtiszta Green Carnation-esszencia. Ebben a nagyon dallamos és változatos, drámaiságot sem nélkülöző számban Tchort szaggatott riffelései és Kjetil Nordhus változatos énektémái dominálnak. A dal csendesebb részei elgondolkodtatóak, Nordhus lágy, kísérteties hangja még inkább nyugalommal tölti be a teret. A gyorsabb részekhez való átmenetet Nordhus erőteljes harmóniái szolgáltatják, mely végül diadalmas végkifejletben végződik. Kjetil Nordhus énekhangja és vokális stílusa már régóta nélkülözhetetlen a zenekar hangzásához, s gyakorlatilag védjegyévé vált a Green Carnationnek, amihez párosul Tchort zseniális dalszerzői képessége, valamint változatos gitárjátéka. Ezek nélkül bizony nem létezne a zenekar.

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

A Sentinels keleties hangzással bír, melyben Kenneth Siden billentyűjátéka és Stein Roger Sordal basszusfutamai egyfajta hidat képeznek a kórusoknak. Lendületes és pulzáló tétel fülbemászó dallamokkal, melynek lüktetését az erőteljes ritmusszekció biztosítja. A My Dark Reflections of Life and Death tizenhat perces opusz a zenekar legmerészebb vállalkozása. Ez a debütáló lemez központi dala, melyet Tchort tragikuma, s a fájdalom leng körül. Az eredeti verzióhoz képest a dalszövegekben van némi változás, s a versek is eltérő sorrendben vannak. A sötét és komor hangulatot sikerült árnyaltabbá, s lebegőssé tenni. Ebben nem kis szerepe van annak, hogy Nordhus egy személyben énekelte fel a dalt. Az első verzióban öten is osztoztak ugyanez szerepen. Endre Kirkesola producer keze munkáját dicséri, hogy a modern hangzás ellenére a dal eredeti értékei megmaradtak. Ami nagy változás számomra, az pedig a dobjáték. Alf T Leangel jazzes dobolása élményszámba megy az eredeti verzióban, s bevallom, van némi hiányérzetem a ráncfelvarrást követően. Ennek ellenére ez egy zseniális feldolgozás, mely a Green Carnation minden értékét hordozza, s egyfajta átmenetet képvisel a múlt és a jövő között.

Hounds Jonathan Perez dobos és a basszusgitáros Stein Roger Sordal erős ritmusszekciójára épül. A lágy akusztikus gitár kezdés Nordhus énekhangjával kísérve gyönyörű, de egyben fájdalmas is. Az emocionális kezdés ellenére ez egy gyors és lendületes dal, melyben a doomos őrlések, s vastag gitárszólók egyaránt megtalálhatók. A szövegvilág utal Stein Roger Sordal feleségének gyógyíthatatlan agydaganatára. A lemez végére maradt egy Black Sabbath-feldolgozás, mely nagyon közel áll az eredeti verzióhoz. A Solitude méltó lezárása a lemeznek.

Írtak több dalt is, de úgy ítélték meg, hogy hangulatilag nem illenek a lemezre. Így is az év egyik csúcsalkotása, és a Green Carnation továbbra is világ egyik legjobb progresszív rock csapata! Lehetne fanyalogni, hogy miért csak három új szám van a lemezen, de nem kárhoztatom őket, hiszen irtózatos energiát és időt tettek bele ebbe az anyagba. És talán egyszer valóra válik Tchort ígérete is, miszerint megírja a ’The Chronicles Of Doom’ trilógiájának a második részét ’The Rise And Fall Of Mankind’ címmel. Ennek a trilógiának volt az első része a kultikus ’Light of Day, Day of Darkness’.

Összegzés:

A ’Leaves Of Yesteryear’ amolyan összefoglalója az elmúlt harminc évnek, mindegyik korábbi albumuk lenyomata megtalálható rajta. Nagyon remélem, hogy nem telik el újabb tizennégy év a következő lemezig!

Pontszám: 9

 

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

 

Megjelenés: 2020
Kiadó: Season Of Mist
Weblap: greencarnationsom.bandcamp.com/
Stílus: Progresszív metal
Származás: Norvégia

Zenészek:

Kjetil Nordhus – ének
Terje Vik Schei – gitár
Bjørn Harstad – gitár
Stein Roger Sordal – basszusgitár
Kenneth Silden – billentyű
Jonathan Alejandro Perez – dob

Dalcímek:

  1. Leaves of Yesteryear
  2. Sentinels
  3. My Dark Reflections of Life and Death
  4. Hounds
  5. Solitude (Black Sabbath-feldolgozás)
Megosztás