Kedvenc lemezeim – Green Carnation: ’Light of Day, Day of Darkness’ (2001)

A norvég Green Carnatinon második nagylemezének időtálló, kultikus mestermű státuszát olyan természetes emberi érzelmek generálják és garantálják, mint az elmúlásból táplálkozó sötét gyász, az elkeseredett düh, valamint az új élet szárba szökése teremtette remény. Az egy óra hosszúságú, egy dalból álló mű a zenekar alapító gitárosának, Terje Vik Scheinek, azaz Tchortnak a szerzeménye, melyet kislányának halála, valamint fiának születése inspirált.

A 2001-ben megjelent lemez hatalmas minőségbeli ugrás a banda első ’Journey to the End of the Night’ című albumához képest mind zeneileg, mind produkciós téren, hiszen a debütálás lassú doom metalját sűrűn rétegzett, kiválóan komponált és gondosan átgondolt progresszív metal váltotta. De a ’Light of Day, Day of Darkness’ jóval több, mint egy váratlan húzás, ugyanis a zenei műfajokon átívelő összetett szerkezete csak eszköz ahhoz a belülről fakadó, őszinte érzelmeket a maguk megdöbbentően egyszerű valóságában ábrázoló atmoszféra megteremtéséhez, ami igazán egyedivé teszi ezt az alkotást. A dal egy többször visszatérő, húsbavágóan komor melódiából indul ki és egy rendkívül széles, kreatív zenei utat jár be úgy, hogy az intelligens módon kialakított szerkezetének köszönhetően végig egységes és ugyanakkor rendkívül izgalmas is marad. Az áfiummal átitatott zord riffek mellett lassú, melankolikus doom őrléseket, gazdagon díszített hard rockos orgona betéteket, álomba ringató akusztikus gitárt, szívszorító dallamokkal operáló vonósokat, döbbenetesen fájdalmas operaéneket, sőt még gyerekkórust is találunk ezen az úton, ami egyenesen egy megtépázott lelkébe vezet, mely önzetlenül és egészében tárul elénk az őszinteség minden fájdalmával, keserűségével, csúfságával és szépségével együtt. Minden lefogott hang és minden elpengetett melódia egy kiáltás, egy dühkitörés, egy könnycsepp és egy mosoly eme léleknek a mélyéről, éppen ezért ennek a lemeznek a jelentősége nem csupán zenei szempontból kiemelkedő, hanem emberileg is fontos és csodálatos.

A ’Light of Day, Day of Darkness’ korunk egyik méltatlanul elfelejtett remekműve, mely egyben a Green Carnation legfontosabb alkotása is, hiszen a későbbiekben a zenekar meg sem kísérelt semmilyen hasonlóan mély és őszinte mű létrehozását. Mind az ’A Blessing in Disguise’, mind az azt követő ’The Quiet Offspring’ egy egyszerűbb, hard rockosabb irányba mozdult el és ugyan az akusztikus ’The Acoustic Verses’ is egy kifogástalan remekmű, mégsem tudnak olyan mélyen hatni az emberi lélekre, mint elődjük.

A Green Carnation 2007-ben egy Norvégia déli hegyeiben található, 30 méter magas gát lábánál rendezett akusztikus koncerttel fejezte be pályafutását (’A Night Under The Dam’). Legalábbis egy időre, ugyanis 2014-ben ugyanennél a gátnál ismét összegyűltek a zenészek - és a rajongók - egy varázslatos estére, de idén néhány európai fesztiválon is fel fog lépni a zenekar, ahol teljes egészében eljátsszák majd a ’Light of Day, Day of Darkness’-t.

Szerző: Pálinkás András

Tagok:

Terje Vik Schei (Tchort) – akusztikus gitár, elektromos gitár
Bjørn Harstad − szólógitár, slide-gitár, Ebow
Stein Roger Sordal − basszusgitár
Anders Kobro − dobok
Kjetil Nordhus − ének