Az A38 Hajón ünnepelte a Junkies az ‘SX7’ album megjelenésének 25. évfordulóját, az estét pedig a Stallion koncertje vezette fel. A két zenekar egészen más oldalról közelítette meg a rock and rollt, de szenvedélyből egyiknél sem volt hiány.
Kapunyitás után még szinte üres volt a hajó. Előresétáltam, letettem a poharamat a színpad szélére, és figyeltem, ahogy lassan beindul az élet. Párat pislogtam, és már kezdődött is az este.
A Stallionról előzetesen nem sokat tudtam, így teljes meglepetésként ért a srácok megjelenése. Mintha egy nyolcvanas évekbeli glam rock koncertre csöppentem volna! Fülig ért a szám, hiszen aki ismer, tudja, mennyire imádom ezt a korszakot. Kendők, bőrszerkók, parókák, smink, láncok, szegecsek, derékig érő hajkoronák és csupasz felsőtestek – minden megvolt, ami szem-szájnak ingere.
A látványos színpadi megjelenéshez lendületes, szívből jövő produkció társult. A Sex With Me, a Ready To Go és a Live Fast, Die Young című dalok jól megmutatták, milyen felszabadult, pimasz rock and rollt képvisel a Stallion. A zenekar a Junkies felkérésére, kifejezetten erre az estére állt össze ismét, és milyen jól tették!
A zenészek láthatóan élvezték a közös játékot, a basszusgitáros Szili Lászlót pedig a születésnapja alkalmából is felköszöntötték. Remélhetőleg nem egyszeri alkalom volt ez a visszatérés, mert szívesen látnánk őket újra a színpadon!
A két koncert közötti szünetben a merch pultnál is érdemes volt körülnézni. A vinyl- és CD-újrakiadások mellett egy fekete pohár különösen megragadta a figyelmemet. A „Miattad iszom, te állat!” feliratnak egyszerűen nem lehetett ellenállni. Ennél találóbb koncertes ereklyét keresve sem találhattam volna.
Aztán elérkezett az este fő attrakciója: a Junkies. Egy ismerősöm nemrég megkérdezte, mit jelent a zenekar neve. A junkies angolul (drog)függőket jelent, a banda esetében azonban ez a rock and roll iránti függőségre utal. Ahogy körbenéztem a telt házas A38-on, arra gondoltam, mennyire találó ez az elnevezés Szekeres Andrásra és társaira. Több mint három évtized után is képesek megtölteni a hajót, és ugyanolyan szenvedéllyel zenélnek, mint régebben.
A koncert az Ébredj fel című dallal indult, majd az Amszterdami kávé, az Állj mellém és a Miért legyek más következett. A setlist első felében egymást érték az ‘SX7’ dalai, köztük a Félbe tépve, az A szerelem öl, a Frizura és a Vesztettél. Jó volt hallani, hogy ezeket a slágereket ma is milyen sokan éneklik teli torokból! A Junkies dalainak egyik legnagyobb erőssége, hogy a szókimondó, olykor nyomdafestéket nem tűrő szövegek mögött nagyon is ismerős érzések és élethelyzetek húzódnak meg: szerelem, csalódás, szabadságvágy, önpusztítás, útkeresés és az élet értelmének örök (költői) kérdése – mindez kellő öniróniával és némi punk-rockos beütéssel tálalva. Ha már ütés, ne feledkezzünk meg a dallamot és tempót adó szekcióról sem: a dobok mögött Csobán Bence ült, a basszusgitárt pedig Kosovics István bűvölte.
Az ‘SX7’ jubileumi blokkja az Élni tudni kell című dallal teljesedett ki, amelyhez nemrég új videóklip is készült. A koncert azonban itt korántsem ért véget: a Revelation Mary, a Rám mámor vár és a Csinálj úgy, mintha szeretnél után a Maszk és a Sziget is előkerült, majd a ráadásban olyan közönségkedvencek következtek, mint a Hang a fejemben, a Mese, a Miattad iszom, te állat és az A szerelmedtől lettem ilyen.
Külön említést érdemel egyébként Gravel Shores, aki nemcsak különleges ritmusérzékével, hanem őrült színpadi karakterével is magára vonta a figyelmet. Az arcfestés csak tovább fokozta extravagáns megjelenését, de a látvány mögött komoly zenei tudás rejlik. A ritmusok világában igazán otthonosan mozog: korábban dobosként is helytállt, ráadásul saját stúdióval is rendelkezik. Igazi sokoldalú zenész, akinek láthatóan a kisujjában van a rock and roll – és egy jó adag őrület is szorult belé (szerencsére)!
A koncerten vendégként Gerő András énekes és az Ivan & The Parazol gitárosa, Balla Máté is színpadra lépett, tovább színesítve az amúgy is lendületes produkciót.
A Junkies az utóbbi időben több korábbi albumát is újra elővette, felújított kiadásokkal és friss videókkal elevenítve fel a régi dalokat. Ebbe a sorba illeszkedik a Félsz is, amely eredetileg az 1995-ös ‘Káros az egészségre’ albumon szerepelt. Jó látni, hogy a zenekar ennyi év után sem hagyja feledésbe merülni a régi szerzeményeket, és újra reflektorfénybe állítja azokat.
Óhatatlanul is felmerül bennem egy kérdés: ha ennyi rajongójuk van, és a közönség ma is ilyen lelkesedéssel fogadja őket, miért nem készül egy új stúdióalbum? A régi szerzemények persze megunhatatlanok, de biztos vagyok benne, hogy egy adag friss Junkies-dalnak is sokan örülnénk.
A Stallion látványos időutazása és a Junkies felszabadult, telt házas bulija remekül indította a hosszú hétvégét. Hát igen, a rock and roll-függőségből nem érdemes kigyógyulni!
Szerző: Balya Boglárka
Fotók: Török Tamás (TT)
Köszönet a H-Musicnak és a Junkiesnak!
Legutóbbi hozzászólások