Saint Deamon: In Shadows Lost From The Brave

írta garael | 2008.02.11.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.saintdeamon.se

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Jan Thore Grefstad - Vocals (Wild Willy's Gang, ex-Frostmoon , Highland Glory) Ronny Milianowicz - Drums (Sinergy, Dionysus (Swe), Cromonic) Toya Johansson - Guitar Nobby Noberg - Bass (Nation (Swe) , Dionysus (Swe))
Dalcímek
1. The Exodus (Intro) 2. My Judas 3. In Shadows Lost From The Brave 4. My Heart 5. The Burden 6. No Mans Land 7. Ride Forever 8. Black Symphony 9. Deamons 10. The Brave Never Bleeds 11. My Sorrow 12. Run For Your Life
Értékelés

Kissé megkeseredett a szám í­ze, mikor olvastam, hogy kedvenc "B" kategóriás heavy metal együttesemből, a Highland Glory-ból kiszállt az egyik legméltatlanabbul ismeretlen énekes, Jan Thore Grefstad. A csapat legutóbbi albuma, a Forever Endeavour 2005-ben ott pompázott az éves kedvenc metal albumjaim között, hagyományos, az angol és német heavy metal minden erényét ötvöző dalcsokrával. Szerencsére a tétlenség nem tartott sokáig, ráadásul egy olyan banda ritmusszekciójával sikerült egy új társulatot létrehozni, melynek neve szintén fényes csillagként ragyog az underground heavy metal mélységeiben: a Dionysus sajnos szintén eléggé elhallgatott az utóbbi időben, Olaf Hayer pedig a Magic Kingdom legújabb lemezét hivatott felénekelni, kérdésként röppentve fel a Dionysus esetleges végét. A Saint Deamon - hát mit mondjak, ilyen névvel kijönni 2008-ban, kissé gáz - tagságát tekintve azonban amolyan B supergroupként megfelelő mértékben pótolhatja a tagcserékből adódó vákuumot, a true fanok nagy örömére. A közreműködő zenészek vannak annyira rutinosak, hogy bármikor összerántsanak egy, az alapvető standard-eknek megfelelő heavy metal albumot, s az, hogy ennél azért jóval ní­vósabb album született, már csak hab a tortán. A felesleges intro után rögtön megdörren egy, a Dionysus - Judas-Manowar keverékeként jellemezhető menetelős himnusz, hogy aztán egy hagyományosabb, germános speed következzen. A My Heart az album egyik nagy slágere: a Dionysus epikusabb, szemlélődősebb világát felvillantó dalról a Primal Fear dallamosabb pillanatai is beugorhatnak. A Burden aztán vált egy kicsit, egy echte Judas Priest szám következik, Gefstad megveszekedett Halfordként üvölti a dallamokat, melyek felférnének akármelyik pap-klasszikusra is. A lendület nem törik meg, ismét egy nagy sláger következik, a My Heart mintájára - a No Mans Land kissé neoklasszikus dallamai együtténekeltetős refrént bontakoztatnak ki. Neoklasszikus pillanatok akadnak még, a Black Symphony cí­méhez méltóan elevení­ti fel Blackmore világát, hogy aztán a Deamons mesélős dallamai hozzanak egy kis pihenést a hallgatónak. A Brave Never Bleeds ismét a Dionysus keményebb pillanataira utal vissza, majd a végére még egy csúcspontként, a morcosan málházós, fenségesen hömpölygő Run For Your Life tudatosí­thatja bennünk, milyen jó albumot hallgathattunk meg.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások