Loverboy: Just Getting Started

írta garael | 2007.12.22.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Rock Star Music

Weblap: www.loverboyband.com

Stílus: AOR/ hard rock

Származás: Kanada

 

Zenészek
Mike Reno - ének Paul Dean - gitár Doug Johnson - billentyűs hangszerek Ken "Spider" Sinnaeve - basszusgitár Matt Frenette - dob
Dalcímek
Just Getting Started Fade To Black One Of Them Days Back For More Lost With You I Would Die For You Real Thing The One That Got Away As Good As It Gets Stranded
Értékelés

Csipkerózsika felébredt álmából, és szebb, mint valaha. Jóllehet, ugyanazokat a viselkedési maní­rokat hozza, mint a nyolcvanas évek közepén, a régi hódolók ugyanolyan szerelmetes pillantásokkal méregethetik, mint a szépségének fénykorában. Bevallom, az eme hasonlattal ihletett banda, a Loverboy nemzetiségéből származó hasonlóan ismert csapat hirtelen csak az Alvin jut eszembe: Kanada az angolszász hatás ellenére sem tartozik a metal/hard rock veretes bázisai közé. Mégis, ha olyan együtteseket képes kitermelni, mint az emlí­tett Loverboy, érdemesebb lenne egy kicsit nagyobb sebességre kapcsolnia a zenekar kibocsátást illetően. Perszre mondhatjuk azt is, hogy a Loverboy nyolcvanas évekbeli multiplatina státuszú szupersztárként áldozott eleget a rock oltárán, ám az eltelt évek óta azért felnőtt egy-két generáció, kiknek most ez a zenekar jelentheti a kanadai metal resurrectiont. A csapat tehát jó, tí­z év szünet után támadt fel ismét, hogy ha meigmételni nem is, de felidézze a régi sikereket, s úgy gondolom, ezzel az albummal ezt maxinmálisan képesek voltak elérni. A stadionokat idéző dallamokkal felvértezett hard rock/AOR magas követelményeit abszolúte teljesí­teni tudó dalok teljes pompájukban idézik fel a nyolcvanas évek dallamos, magával ragadó világát, ráadásul az énekes, Mike Reno hangjában a "nagy ősök" öröksége kí­sért, olyan dallamokat hozva, melyet az is azonnal el kezd fütyülni, ki nem evett gyerek korában sok sárgarépát. Mintha nem teltek volna annyi idő, a fiúk ugyanolyan lelkesedéssel és jókedvvel zendí­tenek rá, mint húszas éveik elején, a felidézett és lejátszott refrénközpontú szerzemények rendkí­vüli slágeressége, valamint a dalkompozí­ciók felépí­tése kicsit a Def Leppardot idézi, főleg, ha olyan himnuszokat hallunk, mint a One Of Them Day, jóllehet azért elég erősen érezni az amerikai hard rock szabad szárnyalású feelingjét is. A dalokból - jóllehet rengeteg lí­rai elemet vonultat fel a csapat - nem hiányzik a dögös lendület, a kezdő szám rögtön egy vadászó - de nem süket - leopárd sebességével támad, a Lost With You modern riffelésébe oltott tradicionális dallamai egy sláger rakéta erejével lövik egekbe a hangulatot, hogy aztán az As Goods As It Gets Dokkenes invitáljanak finom kis headbangre. A lemez nagy részét azonban az aor-os, balladisztikus hangulat határozza meg, - én azért elbí­rtam volna egy kicsit több morcosságt is - ám ezek a dalok annyi érzést és finom melódiát sorakoztatnak fel, hogy a lí­rai gyűlölő kisiparosok is biztosan végig hallgathatják őket, főleg, ha olyan számokkal találkozhatnak, mint az abszolút slágeresélyes I Would Die For You, vagy a remek vokáltémákkal feldúsí­tott középtempós darab, a The Real Thing. Érdekes, hogy ezek mellett képesek a hangulati mixelésre is, hiszen a Stranded például ügyesen lódul meg a kezdeti zongorás enyelgés után - ezt a hatást erősí­ti fel egyébként a számok remek dramaturgiája is.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások