Ereb Altor: Fire Meets Ice

írta Mike | 2013.08.01.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Cyclone Empire

Weblap: http://www.erebaltor.com

Stílus: Viking/doom/pagan/black metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Daniel "Ragnar" Bryntse - ének, gitárok, basszusgitár Jonas "Tord" Lindström - dobok Crister "Mats" Olsson - ének, gitárok, basszusgitár, billentyűk
Dalcímek
01. Fire Meets Ice 02. The Chosen Ones 03. Nifelheim 04. My Ravens 05. Sacrifice 06. Helheimsfärd 07. The Deceiver Shall Repent 08. Post Ragnarök 09. Our Legacy
Értékelés

A mindenható Bathory egyik legszorgalmasabb tanítványa újra csatába vonul. Mindössze egy év telt el a ’Gastrike’ óta, és máris itt vannak Svédország underground harcosai, méghozzá teljes fegyverzetben, régi fényükben tündökölve! A tavalyi koronggal addig ismeretlen felségvizekre hajózott az Ereb Altor legénysége: a korábbi, jobbára lassan áramló, folyamszerű vikinghimnuszokat felváltották a gyakorta szélsebes tempókig felpörgő pogány/black metal-tirádák, a dallamos-hősies éneket pedig a veszett rikácsolás… Mára már sikerült valamelyest megbarátkoznom azzal az anyaggal, hiszen a maguk éjfekete zabolátlanságában egyáltalán nem rosszak a sötét boszorkányregékről és kísértethistóriákról szőtt ’Gastrike’ számai, akkoriban azonban nem volt késztetésem vérbemártott pennát ragadva kritikába fojtani csalódottságomat.

Szinte pontosan egy évre rá máris egy új soralbumról szóltak a hírek, amely a ’Fire Meets Ice’ címet kapta a vér és az acél keresztségében. Nem véletlen e hangya-szorgos dalszerzés, vélhetően a zenészek is mihamarább tudatni akarták a nagyvilággal, hogy nem tévelyedtek el, a ’Gastrike’ csupán egy egyszeri kitérő volt a black metal kénköves birodalmába, s a kalandozások újfent a jól ismert vikingföldeken folytatódnak; az elsőként bemutatott Nifelheim ugyanis egy hamisítatlan epic doom remeklés, ráadásul az egyik legjobb szerzemény, ami a banda tollából való. Az Ereb Altor tagjai mindig is felvállalták, hogy a zenéjük egyfajta tiszteletadás a Nagy Példakép, a Bathory előtt, mégis olykor az az érzése az embernek, hogy a saját ötleteik kidomborítása helyett egy Quorthon-emlékalbumot hallgat, s nem rest plagizálással vádolni őket. Engem azonban minduntalan meggyőznek azzal a képszerűen hangulatos, szinte plasztikus muzsikával, amelynek révén könnyűszerrel a viking mítoszok komor világában és a messzi észak hófödte tájain találjuk magunkat; s amely így aztán rendre elnyomja bennem az ordító hasonlóságokból fakadó esetleges ellenérzéseimet. És még örömmel is tölt el a tudat, hogy vannak, akik a néhai Quorthon szellemiségét továbbviszik, hagyatékát ápolják, jottányit sem engedve a minőségből. Így van ez most is: a ’Fire Meets Ice’ bizony szép munka!

Az Ereb Altor zenéjének gyökerei nem a Bathory ’80-as évekbeli ősprimitív, zsigeri black metaljából, és még csak nem is a ’Blood Fire Death’ zordon rekviemjéből eredeztethetőek, hanem Quorthon „viking-ciklusainak” terméseiből: nevesül például a ’Hammerheart’-ból vagy a későbbi, kétrészes ’Nordland’-ből, hogy csak egyet-egyet emeljek ki. A 2008-as ’By Honour’ és folytatása, a ’The End’ a Bathory ezen epikus korszakainak autentikus lenyomatai, s ehhez kapcsolódik immár a legfrissebb opus, a „Tűz és Jég találkozása” is. Visszatértek hát a gleccserként hömpölygő doom-riffek, a heroikus énektémák, a nagy, drámai kórusok, no és az északi mondavilág apraja-nagyja. Az ódon hangulat ezúttal is oly markáns, hogy akarva-akaratlanul is az elképzelt középkor elevenedik meg lelki szemeink előtt, netán távolról Basil Poledouris monumentális szimfóniái, és a Conan, a barbár vériszamos heroizmusa. A jelenkor gyermeke pedig a Trónok harcát vizionálhatja…

Üdvözlöm ama tényt is, hogy afféle újító szándék gyanánt, illetőleg az első két lemez hangzásvilágának szolgai másolatát elkerülendő, a black metalos elemeket nem száműzték teljesen a repertoárból; amolyan dinamikafokozó jelleggel bukkannak fel több ízben, jóllehet nem telepszenek rá a zenei anyag egészére, mint a ’Gastrike’ esetében. Már a lemeznyitó, 9 perc fölötti címadó dalban minden benne van, mi az Ereb Altor veleje: mélabús zongorás-akusztikus gitáros intro, ólomlábakon járó ritmusok, kántáló kórusok, pallérozatlan éneklés és black metalos rikácsolás elegye. Tulajdonképpen az album szinte minden momentuma a fent említett Bathory-klasszikusokról köszön vissza, még a vijjogó gitárszólókat is mintha Quorthon mester játszaná ott fenn a Valhalla valamelyik csarnokában… Ugyan a dallamos ének lehetne olykor kifejezőbb, hogy azt ne mondjam, kimunkáltabb, mint például a My Ravens szomorkás, lírai betétjénél (Ragnar képességein nem múlna, halld másik bandájukat, az doom metalos Isole-t), ám ebben is érzek egyfajta tudatosságot, már ami a letűnt korok primordiális, nyers bárdolatlanságához való ragaszkodást illeti.

A birtokomban lévő promó-anyag rendkívül enerváltan szól, csak abban reménykedem, hogy a bolti forgalomba kerülő CD teltebb, acélosabb hangzással bír. A kiváló dalokról azonban kizárólag elismeréssel tudok nyilatkozni: az epikus viking metal diadala ez! „Baptised In Fire And Ice…”

Pontszám: 8