Children of Bodom: Halo of Blood

írta Ivetka | 2013.06.05.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.cobhc.com

Stílus: Melodic death metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Alexi Laiho - ének, gitár Roope Latvala - gitár Janne Warman - billentyű Henkka Blacksmith - basszusgitár Jaska Raatikainen - dob
Dalcímek
1. Waste of Skin 2. Halo of Blood 3. Scream for Silence 4. Transference 5. Bodom Blue Moon (The Second Coming) 6. The Days are Numbered 7. Dead Man's Hand on You 8. Damage Beyond Repair 9. All Twisted 10. One Bottle and a Knee Deep
Értékelés

Vannak zenekarok, akik már évekkel ezelőtt leírták magukat nálam: a korai lemezeikért rajongtam, ám az új irányvonal kiábrándított, azonban mégis újra és újra esélyt adok nekik, reménykedve, hogy visszatalálnak a régi, elveszett harmóniákhoz. A Children of Bodom is ezen bandák sorát erősíti. Hiába volt az év csalódása nálam a ’Blooddrunk’ és a ’Relentless Reckless Forever’, nyolcadik albumukat, a vadonatúj ’Halo of Blood’-ot mégis hű elszántsággal vártam, remélve, hogy végre magukhoz térnek és összedobnak valamit, ami legalább kicsit emlékeztet a 2005 előtti pályafutásukra. Nem mondanám, hogy végleg kiábrándítottak, de azt sem, hogy meggyőztek. Még legalább egy hónapnyi érlelődés kell, hogy kikristályosodjon a végleges eredmény, így az első hallgatások impresszióit osztanám most meg.

A legelső inger, ami az album részéről ért, mindenképp pozitívum volt: brutális, fejleszedős hangzás, olyan, amikor nem figyelsz magára a dalra, egyszerűen csak élvezed, hogy tör elő a hangfalból a metal. A Waste of Skin ráadásul eléggé emlékeztet a régebbi dalaikra, fülbemászó, szólózós témákkal, a zúzást pedig jócskán támogatják a billentyűk, amik szerintem azok a jegyek, amik megkülönböztetik (és kiemelik) a Bodomot a többi hasonló melodeath zenekar közül. Ennek ellenére szerintem most is eléggé háttérbe szorították Jannét, alig találkozunk billentyűszólókkal a bő félóra alatt.

Vannak azért remek pillanatai a lemeznek, ahol mindenki megcsillogtathatja a virtuozitását, például a klipes Transference neoklasszikus dallamaiban, vagy az őt követő Bodom Blue Moonban. A Your Days Are Numbered remek sláger, dallamos refrénnel, ám a billentyűk terén a Downfall hatását érzékelem. Újításként kaptunk egy pár lassú nótát is, amik az unalom mintapéldányai, ráadásul hosszúak is, pedig nem történik bennük semmi néhány riffen meg Alexi halálhörgésén kívül (Dead Man’s Hand on You, Scream for Silence).

A hallgatás során elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan viszonyulnék ehhez az alkotáshoz, ha nem ismerném a zenekar régebbi munkásságát, és azt hiszem, hogy a ’Halo of Blood’ elég jól megállná a helyét a korábbi életmű ismerete nélkül is, sőt. Ha nem lettek volna bizonyos elvárásaim, biztosan több pontot kaptak volna, ám ez most csak hetes. 

Pontszám: 7