Wolverine: Communication Lost

írta Mike | 2012.02.12.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Candlelight Records

Weblap: http://www.wolverine-overdose.com/

Stílus: Progresszí­v rock/metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Per Henriksson - billentyűk Thomas Jansson - basszusgitár Marcus Losbjer - dobok Mikael Zell - gitárok Stefan Zell - ének
Dalcímek
01. Downfall 02. Into The Great Nothing 03. Poison Ivy 04. Your Favourite War 05. Embrace 06. Pulse 07. What Remains 08. In Memory Of Me 09. In the Quiet Of Dawn 10. Communication Lost 11. A Beginning
Értékelés

Amennyiben akár csak bő egy hónappal korábban bukkanok rá erre a lemezre (és vele a Wolverine-re), biztosan felkerült volna kedvenc 2011-es albumaim listájára, így viszont lecsúszott róla… No, de jobb később, mint soha, örülök, hogy beléjük botlottam, a ’Communication Lost’ ugyanis egyike az utóbbi évek legérettebb progresszív rock/metal remekműveinek! A svéd Wolverine egyébként már 1995 óta a színtéren lavírozgat inkább kevesebb, mint több sikerrel (jó, jó, a prog műfaj esetében sosem volt kolbászból a kerítés) ez pedig már a negyedik korongjuk, öt évvel a ’Still’ megjelenése után. Az első két anyag még javában kacérkodott a death metallal is, ám a 2006-os ’Still’ végérvényesen leszámolt a hörgéssel, így a tavaly nyáron napvilágot látott ’Communication Lost’ ott veszi fel a fonalat, ahol az elődje elejtette.

A Rozsomák nem a Dream Theater felől közelít a prog metalhoz, hanem a későbbi Fates Warning irányából: bonyolult és technikás előadás helyett az atmoszférára helyezik a hangsúlyt, amely meglehetősen sötét és búsongó; ebben inkább a korai Pain Of Salvationre és a Riverside-ra hajaznak, ha már rokonlelkeket keresünk melléjük, hisz a Wolverine egyedisége épp abban áll, hogy kialakítottak egy saját hangzásvilágot, sajátos hangulattal. A dalcsokor mintegy felét lassan csordogáló, komor-lírai szerzemények alkotják, szerencsére azonban mind a giccset, mind a monotóniát sikeresen elkerülik, noha 70 percnyi muzsikáról van szó, mégis végig fenntartja a figyelmet, köszönhetően az ötletes zenei megoldásoknak, az emlékezetes énekdallamoknak, no és a markáns Hangulatnak. Az intellektuális dalszövegek egyetemes és személyes kérdéseket egyaránt érintenek, ekképpen hol a globális felmelegedés meg a túlnépesedés, hol a párkapcsolati problémák okozta frusztráció, hol pedig az énekes gyermekének súlyos betegsége kerül fókuszba, de egy ízben még Huxley Szép új világát is felidézik.

Igen sokszínű a lemez: a Poison Ivy emelkedett mélabúja ugyanúgy megtalálható itt, mint a Pain Of Salvationbe oltott Paradise Lost dark/prog himnusza a Your Favourite War képében; a monumentális Embrace egyes pillanataiban a Pink Floydra emlékeztet, jóllehet csupán érintőlegesen, a sampleres-elektronikus elemekkel megtűzdelt, katonásan trappoló Pulse-ban pedig a vájt fülűek a finoman adagolt Depeche Mode-hatásokra bukkanhatnak – persze nem tolakodóan. A What Remains zongora-cselló kettősére épülő, csodaszép ballada Stefan Zell visszafogott, érzékeny énekével, az In Memory Of Me hipnotikus verzéiben távolról felsejlik a Porcupine Tree világa, a refrén azonban már wolverine-esen ünnepélyes, a 9 perces címadó pedig egy játékos, komplex mestermű ragyogó, fennkölt refrénnel, egyszóval egy igazi Progresszív Eposz, így nagybetűkkel! Emellett mind a puritán borítókép, mind a Jacob Hansen által kreált lüktető lemezhangzás ugyancsak kiváló!

A ’Communication Lost’ egy szenzációs prog rock/metal album tehát, talán a legizgalmasabb, legelőremutatóbb az egész tavalyi progresszív-termésből, kár, hogy későn ébredtem, és nem tudtam helyet szorítani neki a 2011-es toplistámon. Nagyon drukkolok a bandának, hogy jobban felfigyeljen rá az igényes, műértő közönség; például a Dream Theater igazán felkarolhatná és elvihetné őket a turnéjukra, odaférnek még a metalcore-os Periphery mellé. Egy szó mint száz: Wolverine-t a népnek!

Pontszám: 9