Mark Knopfler: Get Lucky

írta Adamwarlock | 2009.10.30.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Mercury

Weblap: www.markknopfler.com

Stílus: rock, blues rock, country, folk

Származás: UK

 

Zenészek
Mark Knopfler - ének, gitár, mandolin Richard Bennett - gitár John McCusker - hegedű, citera Matt Rollings - zongora, orgona Guy Fletcher - szintetizátor Glenn Worf - basszusgitár, akusztikus basszusgitár Danny Cummings - dobok Vendégek: Phil Cunningham - accordion Michael McGoldrick - furulya Rupert Gregson-Williams- pengetős hangszerek, harsona és borí­tókép
Dalcímek
1. Border Reiver - 4:35 2. Hard Shoulder - 4:33 3. You Can't Beat the House - 3:25 4. Before Gas and TV - 5:50 5. Monteleone - 3:39 6. Cleaning My Gun - 4:43 7. The Car Was the One - 3:55 8. Remembrance Day - 5:05 9. Get Lucky - 4:33 10. So Far from the Clyde"- 5:58 11. Piper to the End - 5:47
Értékelés

Sokak számára egy-egy Mark Knopfler lemez megváltást és megnyugvást jelent a világ zenei forgatagában. Mi tagadás a magyar származású angol zenész neve védjeggyé és a kitűnő minőség biztosí­tékává vált az évek során, köszönhetően páratlan zeneí­rói és gitáros tehetségének. Játéka ezer közül is felismerhető, teljesen egyedi, képes a hallgatóság legbelsőbb érzelem- és lelkivilágát betölteni, annak legrejtettebb zugait megmozdí­tani. Nekem volt szerencsém tavaly tavasszal látni a gitárhőst élőben. A zsúfolásig telt Sportaréna közönsége (hangsúlyozom, szégyen és gyalázat, hogy a 2006-os Eric Clapton koncert nem vonzotta í­gy a jónépet) néhol csak néma ámulattal figyelte azt a virtuozitást és precí­z tökéletességet, amelyet hangszerének e varázslója hozott létre a piros Fender Stratocasteren. Már a Dire Straits lemezeken is érezhető volt, hogy Mark-nak nem csak a zseniális rock n' roll riffek és teljesen egyedi elektromos gitárszólók megí­rásához, hanem a lí­rai, lassabb darabok komponálásához is óriási tehetsége van. Mint azt a történelem mutatja, ez az a zenei vonal, amely őt leginkább vonzza. 1995-ben ugyanis a több millió rajongó legnagyobb megdöbbenésére és csalódottságára, az akkori világ talán legnépszerűbb együttese feloszlott. Mark arra hivatkozott, hogy elege lett a menedzserek és lemezkiadók áskálódásaiból (ezen okból egy egész koncertsorozatot néhány megtartott buli után le is mondott, épp a magyarországi állomás előtt), és úgy döntött, hogy feladja az idegtépő turnézást. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a világ egyik legnagyobb sikert elérő együtteséről beszélünk. Több, mint 120 millió eladott album 247 állomásos turné, négy Grammy dí­j, csak, hogy pár adatot emlí­tsek. Ezek a számok azért fontosak, hogy láthassuk Mark Knopfler hitelességét. Ő egy ennyire sikeres vállalkozásnak fordí­tott hátat csak azért, hogy szándéka szerint kiteljesedjen a szólókarrierjében, és beintsen a fiskális alapon működő zeneiparnak: Ő bizony nem áll be a sorba semmi pénzért sem! A másik oldal viszont negatí­vabb töltetű: a Led Zeppelinen kí­vül talán nincs is még egy olyan együttes, amelynek újraegyesülése nagyobb hisztériát és népünnepélyeket váltana ki, mint a Dire Straitsé. Ennyit a múltról! Nézzük meg, hogy mi Mark Knopfler jelene! Bár csinált ő a régi együttesének zenei világához nagyon közel álló lemezt is (Sailing To Philladelphia), de Knopfler albumok zenéje homlokegyenest más, mint amit anno a Dire Straits képviselt. Gitárhősünk visszavett a rockból, és az í­gy keletkezett űrt az angolszász folk, a blues és a country műfaji elemeivel töltötte meg. A Get Lucky pedig egy tipikusan ezt a muzsikát képviselő album. A fent emlí­tett műfajok mindegyikéből kapunk egy csipetnyit lassú, nyugtató zene formájában. Legjobban a Bob Dylan, Chet Atkins hatások érvényesülnek a témák megválasztásában. A gitárjáték maradt a zseniális, a hallgatóság érzelemvilágának legmélyebb húrjait megpendí­tő és azokon elidőző zenei kuriózum. A korongon szereplő dalok egytől egyig egy varázslatos világba repí­tenek el minket, ahol a Mark jól ismert, az évek során teljesen egyedire és tökéletesre csiszolt játéka jelenik meg kí­sérőnkként mint Vergilius, anno az Isteni Szí­njátékban. Az album komplex és nagyon mély zenei élményt nyújt. Talán a country elemek lettek a leginkább dominánsak rajta, de Knopfler nem a pisztolyhősök és banditák, hanem a bányászok, tengerészek és aranyásók Amerikájának hangulatát ábrázolja zenéjével. Ebben persze nem merül ki a lemez, nem maradhat el egy (persze knopfleri mércével) dögös blues a You Can't Beat The House képében. A régi banda, a Dire Straits hangulatát kelti a Cleaning My Gun, amely akár a Brothers In Arms-ra vagy az On Every Street-re is ráférhetett volna. Persze ez a vonal nem marad ennyiben, hiszen a régi együttes összes számát ő í­rta, és egy ekkora életmű egyértelmű nyomot hagy az összes számon, amit Mark megí­rt (ráadásul az albumon játszó zenészek közül Guy Fletcher és Danny Cummings volt Dire Straits tagok). Az összetettséget erősí­tik a folk dallamok, melyeket a legkülönfélébb húros hangszerek, hegedűk, sí­pok, fúvós hangszerek és zongora szolgáltatnak. Ez az album a várt hatást egészben meghallgatásakor éri el, komplexitása és magával ragadó hangulata í­gy csúcsosodik ki a leginkább. Összességében egy nagyon egyben lévő, érett zenei élményt nyújt a Get Lucky. Elsőre bevallom úgy álltam hozzá, hogy még egy szokásos knopfleres relax album fogok hallani, ami igaz is, és féltem, hogy elunom magam rajta, de negatí­v érzéseim a lemez harmadik meghallgatása után teljesen elszálltak. Ez is bizonyí­tja, hogy egy ekkora zseni muzsikájának mekkora ereje van. Ellenben hallgatásakor eszünkbe sem jusson hatalmas slágereket várni, mint a Dire Strait korszakban. Ezeknek a daloknak egészen egyszerűen más a céljuk.

Pontszám: 7.5