Metalring - Akira-Joe Lynn Turner: Fire without flame

Joe Lynn "imádokprojektezni" Turner nagyon aktí­v mostanában. Az aktuális anyag is követi az eddig megszokott receptet: kellemes, sokszor a Rainbow-ra hajazó hard rock, jó szólókkal és énekdallamokkal. Mégis uncsi...!

Fogalmam sincs ki ez a "jónevű" japán húrbűvész, s mi módon keveredett Turner mellé a neve. Ugyanis nem az ő ultrafenomén játékától olyan jó ez a lemez. A megfejtés Joe Lynn Turner. A néhol középszerű, olykor ismerős témákból összeállí­tott dalokat igazából ő adja el. Jó hallgatni, de katarzisnak nyoma sincs.

Ez a lemez Ford Fairlane örökbecsű szavaival élve olyan, mint sajtreszelővel rejszolni: némiképp élvezetes, de leginkább fájdalmas, egyébként egy közepes iparosmunka, semmi több.(bár Turner hangját bármikor szí­vesen hallgatom).

Tipikusan marketing és pénz orientált vállalkozás igen csekély zenei
befektetéssel. Ennél sokkal nagyobb rocklemezek születtek már korábban és
fognak a jövőben. Nem tetszett. (aki hallani akar igazi Hard Rock lemezt,
vegye elő a Desperado: Bloodied But Unbowed -ot)

Ez a lemez lehetne akár az új RAINBOW, akár JLT vagy HTP lemez is. Stí­lusban körülbelül ezt hozná a dolog. Akira Kajiyama dalai nagyszerűen emlékeztetnek a RAINBOW-nak a nyolcvanas években alkotott lemezeihez, mondjuk a Difficult To Cure (1981) stí­lusához.

Joe bácsi mostanában elég sok szereplést elvállal. Nem tudom ki, Akira Kajiyama, és azt sem, hogy az orosz Michael Men név kit takar, de bizony Turner ilyen arcok mellett versenyez az utóbbi időkben. Nem lehet semmi rosszat mondani erre az albumra, de jót sem. Egy átlagos, olyan visszatekintős hardrock lemez, a maga szépségével és hiányaival együtt. Döntetlen.

Ennél a lemeznél is éreztem a szí­nteret "sújtó" túltermelési válság jeleit.
Ettől persze még semmi gond a produkcióval, csak annyiban, hogy tí­z évvel
ezelőtt mentem volna begyüjteni, mint akit puskából lőttek volna ki, most
meg,az "újabb jó kis hard rock lemez, de nem feltétlen beszerzendő"
besorolást kapta.

Mostani versenyzőnk némi japán ringsegédlettel vetette bele magát a küzdelembe, de talán túlságosan is rutinból próbálta megoldani a feladatot. Olyan ökölví­vó benyomását keltette, ki jól lakott már a sikerrel, és a meccs miatt kapott pénzen kí­vül nem érdekli már semmi. Jóllehet tehetsége most is megnyilvánult, a mutatott box azonban túlságosan rutinszerű volt.Ez biza í­gy csak egy gyenge döntetlen.