„Bár a felszín csendes, attól még háborog a tenger mélye”: Interjú Köteles Leanderrel (Leander Kills)

írta TAZ | 2017.07.18.

A Leander Kills nagyszabású koncertre készül július 21-én, melyre ismét külföldről hívtak vendégeket a srácok. A banda időközben már készíti a 2016-os ’Túlélő’ folytatását, amiről a koncerten el is hangzik majd egy új dal, de ezen kívül sok más újdonságra is számíthatnak a rajongók. Elsősorban ez szolgáltatta az apropót a beszélgetésünkhöz Köteles Leanderrel, persze ha már lehetőségünk nyílt kérdezni őt, akkor nem hagytunk ki más témaköröket sem.

Hard Rock Magazin: Rövid időn belül már a második olyan nagyobb lélegzetű koncertre kerül sor, ahol külföldi zenekarokkal karöltve léptek fel. Közel két éve azt mondtad nekünk, hogy egy alapos hazai turné után ismét megpróbálsz külföld felé nyitni. Ezek az összefogások tulajdonképpen ennek szólnak?

Leander: Pontosan. Hiszünk abban, hogy rengeteg jó zenekar van a környező országokban, akiket érdemes megismertetni a magyar közönséggel, ráadásul ez egy amolyan csereprogram: mi meghívjuk őket ide, ahol van közönségünk, ők pedig meghívnak minket oda, ahol nekik van. Ilyen egyszerű. (nevet) Már alakul az ősz is, megyünk Prágába, Bécsbe és Horvátországba, de szó van Szerbiáról, Münchenről, Párizsról, Londonról, sőt még Görögországról is.

HRM: A vendégzenekarokat mi alapján választottátok ki, hogyan bukkantatok rájuk? Mondanál róluk pár szót?

Leander: Őszintén szólva, ezzel inkább Szarka Joseph menedzser bácsi foglalkozik, én pedig teljes mértékben megbízom az ízlésében. De alapvetően olyan bandákat keresünk, akik izgalmasak, és olyan produkcióval állnak ki, melyet a mi közönségünk is levehet. És ez működik is, mert a legutóbbi pesti buli két vendége, az osztrák The OverAlls és a cseh The Snuff egyaránt a történetük legjobb koncertjeként emlegették azt a fellépést, ennél jobb visszaigazolás pedig aligha kell. (nevet) Ezúttal az osztrák A Caustic Fate és a cseh Abyss, Watching Me lép majd fel előttünk. Előbbi rockcore-ként definiálja magát, és megfér náluk a rock, a pop, a hardcore és a metal is; míg a csehek a post-hardcore és az alternatív metal keverékével gyalulnak majd.

HRM: Ha már külföld: az angol nyelvű szövegek írásával miért álltál le? Nekem személy szerint nagyon bejöttek az olyan dalok, mint a Ghost Away vagy a Diamond And Coal, a határon kívülre kacsintani pedig a legtöbb banda általában ugye angol nyelven szokott.

Leander: Nem álltam le, hanem kétnyelvűségben gondolkodom. Nekem mindig is a magyar közönség lesz az első, és amúgy is ez az anyanyelvem, így szeretek dalokat írni, még ha sokkal nehezebb is, mint angolul. Amikor elkészül a lemez, nekiesek megcsinálni az egészet angolul is, és azzal támadunk külföldön.

HRM: Nemrég Bodor Máté is fellépett veletek, holott az év elején még arról volt szó, hogy ő az alestormos elfoglaltságai miatt kiszállt a zenekarból. Akkor most tulajdonképpen, hogy néz ki hivatalosan a Leander Kills gitáros szekciója?

Leander: Máténak ott van az Alestorm, és a lemezük megjelenése után annyit turnéznak, hogy már tavasz elején látszódott, hogy a koncertjeink legtöbbjén nem tud ott lenni, ezért úgy alakítottuk a dolgot, hogy Vermes Andris lett a Leander Kills állandó gitárosa. Máté pedig tiszteletbeli tag maradt, mivel nemcsak kiváló zenész, hanem nagyon jó barátunk is. Ha teheti, beugrik majd a koncertekre és a dalírásból is kiveszi a részét.

HRM: A trackes koncerten valamilyen formában színpadra lép veletek Máté? Vagy előzetesen nem árulsz el semmit?

Leander: Sajnos sok sok ezer kilométerre van, ha jól tudom, legközelebb csak augusztusban jár itthon, úgyhogy most ez nem fog összejönni. De biztos vagyok benne, hogy amikor csak tudjuk, megoldjuk.

HRM: Azon felül, hogy minden dalon ismét egyedül dolgozol, a többiek valamilyen szinten beleszólnak a dalszerzésbe?

Leander: Már elkezdődtek a közös dalírások, persze megint az utolsó pillanatra hagytuk a demók gyártását, úgyhogy vegyesen születnek a dalok: írok egyedül, de van olyan is, ahol valójában négyen (Andris, Máté, Miki és én) találtuk ki a gitártémákat.

HRM: Már javában dolgoztok tehát az új lemezen, sőt a közelgő nagyszabású buli előtt egy dalt mi is meghallgathatunk. Összességében amúgy, hogy állsz az anyaggal, mire számíthatunk?

Leander: Alakul, látom a fényt az alagút végén, valójában demó szinten majdnem kész vagyunk. Most jön a korrigálás és a megvalósítás. Nagyon erős lesz a lemez, egy igazi sötét anyag, kicsapongó és mégis végletes érzelmekkel teli.

HRM: Egyébként honnan merítesz ötleteket az érzelmektől felfűtött szövegekhez és dalokhoz? Ennyire zaklatott lenne az életed?

Leander: Az életem rendben van, mert csak rendszerekben agyalok. Valószínűleg épp ezért van rengeteg fel nem használt, felesleges szellemi és fizikai energiám, no, meg ott van az empátia: akárkivel beszélek, megélem az ő életüket is. Csak hogy magamat idézzem egy Amigod-dalszövegből: „bár a felszín csendes, attól még háborog a tenger mélye”.

HRM: Nem tudom megkerülni, hogy egy pillanatra ne kérdezzek a banda első inkarnációjáról, a Leander Risingról. Miért érezted úgy, hogy váltanod kell és új emberekkel körülvenni magad? A gyorsan elért sikerek ennyire kiégettek volna benneteket?

Leander: Nem volt szó kiégésről... vagy hát nem is tudom. Egyszerűen elfáradt a dolog, el kellett volna kezdenünk a harmadik lemez írását, és a magam nevében azt tudom mondani, hogy nem volt bennem semmilyen motiváció. Márpedig az egész zenei szakmánknak pont az a lényege, hogy akarj mondani valamit, de ha nem tudsz, akkor kár is belekezdeni. Nekem fontosabb volt a jó viszony megtartása, mint egy jól működő zenekar látszata.

HRM: Azt érzitek a koncerteken, hogy a rajongók vonzódnak-e a bandának valamelyik érájához? Vagy minden dalt ugyanolyan lelkesedéssel fogadnak?

Leander: Magam sem tudom, hogy miért, de működnek a szövegeim. (nevet) Érdekes volt, hogy kijött az első Kills-lemez, és két hét múlva már az összes szöveget énekelte a drága közönség, ennél jobb visszacsatolás nem kell. Meg persze ott van az is, hogy Miki szerintem az ország talán legjobb gitárosa, Valentin iszonyatos show-t csinál, és Andris is baromi erősen támogatja meg a Kills hangképét, szóval úgy érzem, nagyon állat kis zenekart rittyentettünk össze. (nevet)

HRM: Hogyan fogalmaznád meg, mi a különbség a Leander Rising és a Leander Kills között? Mert ugyan a tematikát tekintve ugyanazon a vonalon haladsz, de mégis mintha lenne némi eltérés a két banda zenéje között.

Leander: Talán kissé kevésbé gitárközpontú, inkább a jó dal az elsődleges célunk. Itt szándékosan úgy készülnek a nóták, hogy a vázak egyszerűen és gyorsan kiguruljanak, és az utólagos megvalósításnál színesítjük annyira, amennyire szükséges.

HRM: Végezetül pedig néhány szóban vázold fel, mire számíthatnak a rajongók július 21-én, a Barba Negra Trackben?

Leander: Rettenetes arconpörgésre és önfeledt spontán tapsra, mint mindig. (nevet) Komolyra fordítva a szót: bemutatunk élőben egy vadonatúj dalt, illetve előveszünk olyan nótákat is, amiket régen, vagy ritkábban játszottunk, és arra is törekszünk, hogy minél tartalmasabb és maratonibb programmal kényeztessük a látogatókat. Lesznek új merch termékeink, Pesten itt debütál az új hangcuccunk, amit előzetesen épp a Trackben lőttünk be, de a hang mellett a látványt (a vetítést és a fényeket) is igyekszünk rendesen odatenni.

Készítette: TAZ