„Egyedi művészeti alkotást kell produkálni”: Interjú Tóth Gyulával (De Facto)

írta TAZ | 2015.12.28.

Kisebb csodával ért fel a nyár egyik bejelentése, miszerint többéves szünet után visszatér a színtérre a De Facto. Tóth Gyula csapatának legutóbbi albuma 2007-ben jelent meg, majd szép csendben eltűntek, viszont új erőre kaptak és az elmúlt hónapokban három új dalt is megosztottak a nagyérdeművel. Jövő tavasszal ’Nihil’ címmel hozzák ki friss lemezüket, melyen jelenleg is nagyban dolgoznak, ennek ellenére egy rövid beszélgetés erejéig sikerült elcsípnünk Tóth Gyulát, akivel elsősorban az elmúlt évek történéseiről, az eltűnés okairól és persze az új album irányvonaláról beszélgettünk.

Hard Rock Magazin: A 2007-es 'Karizma' után eltűntetek, miért függesztettétek fel a zenekar működését?

Tóth Gyula: 11 év után elfogyott a lendület és a tűz belőlem egy időre. A többiek pedig nélkülem nehezen tudták volna folytatni De Facto név alatt, hiszen a zenekart én alapítottam.  Akkoriban más dolgok kezdtek el érdekelni. Megcsináltam a filmes cégemet, és különleges filmek forgalmazásába kezdtem. Ez egy jó időre le is kötötte a kreatív részemet. Egyébként csak érdekességképpen jegyezném meg, hogy mostanában jó pár sikeres underground csapat jutott el arra a pontra, amire mi anno 10 éve. A Subscribe vagy a Turbo és hasonló nagyon jó csapatokra gondolok. 10 év után rájössz, hogy nincs itthon feljebb. Ez a bulibárók országa. És ez csak egyre rosszabb lesz…

HRM: Tudtátok, hogy lesz majd folytatás, vagy úgy hagytátok abba, hogy kész, ennyi volt?

TGy: Én akkor azt hittem, hogy a De Facto története ott véget ért. Maximum 1-2 évente szerettünk volna egy-egy koncertet adni, a régi idők emlékére. Beszéltünk is erről évente, aztán mindig elmaradt.  Nem éreztem azt, hogy 100 százalékban akarom a dolgot, ez a műfaj pedig csak akkor hiteles. Amikor újra eljött az idő, hogy azt éreztem, feszít belülről valami, akkor összetrombitáltam a többieket és most itt vagyunk. Nagyon örülök, hogy nem kellett senki helyett új embert keresni, mert nagyon kedvelem a zenésztársaimat.

HRM: Tehát akkor nem történt személyi változás a zenekarban?

TGy: Szerencsére nem. A 2007-es csapat állt össze újra. Ez a legjobb felállás a banda életében és ezt szeretnénk megtartani. Nevezetesen: Tóth Gyula (ének), Geőcze Zoltán (gitár), Kocsis István (billentyű), Hary Attila (dobok), Bangha Tamás (basszusgitár).

HRM: Abszolút nem foglalkoztatok a zenével az elmúlt 6 évben?

TGy: De, mindenki zenélt, csak talán kevésbé látványos módon. A zenekar többi tagja, nélkülem is összerakott pár dalt, de nem találtak megfelelő énekest. A csapat nélkülem egy félkarú óriás, én ugyanis nemcsak énekelek és dalokat meg szövegeket írok, hanem rengeteg olyan feladatot is ellátok, amihez a többiek nem értenek, vagy nem érdeklik őket. A promóciótól a videoklip rendezésig stb. Ezért azokból nem lett semmi, más téren viszont haladtak előre. Attila 2-3 zenekarban dobolt, Zoli saját stúdióját fejlesztgette és remek hangmérnökké fejlődött amellett, hogy kiváló zeneszerző és gitáros. Tamás a szünetben szintén pengette a húrokat 1-2 tribute zenekarban és Pisti is komponálgatott zenéket. Én magam pedig belevetettem magam az énektanulásba. Énektanárhoz jártam és rengeteget gyakoroltam. Kipróbáltam magam teljesen más stílusokban, távol a komfortzónámtól. Nem pocsékoltuk el az időt és nem estünk ki a formánkból. Ettől eltekintve, kell még egy kis idő, hogy visszarázódjunk a De Factózásba élőben. De ez természetes.

HRM: Hogy látjátok, változott a gothic / dark rock színtér az elmúlt pár év alatt?

TGy: Többször is elmondtam már és most is azzal kezdeném, hogy mi nem vagyunk gothic zenekar. Ezt valaki anno ránk ragasztotta és úgy maradt. A dark rock találóbb lehetne, de azt sem túlságosan kedvelem. Ennek oka, hogy nem skatulyákban gondolkodunk. A színtér elemzése sem feltétlen az én dolgom, de a véleményem az, hogy szinte teljesen eltűnt. A ’90-es években volt egyfajta reneszánsza a sötét zenéknek, a külföldi média is felkapta egy időre. Aztán ahogy leejtette, ki is kopott. Minket ez nem érint olyan szempontból, hogy ugyan szeretjük az idetartozó zenéket is, és hatással is vannak ránk, de nem kizárólagosan. Én azt szorgalmazom, hogy egyedi művészeti alkotást kell produkálni, ez pedig nehezen működne skatulyákkal és címkékkel.

HRM: Milyen érzés volt újból színpadra lepni hosszú idő után a Nightbreed fesztiválon, majd pedig egy olyan kaliberű banda előtt, mint a Moonspell?

TGy: Most mindenhol élvezzük a fellépést, mert újra kell építeni a zenekart és ebbe beletartozik, hogy elmegyünk például előzenekarnak is. A Nightbreed pedig csodás volt, mint mindig. Az egy különleges program minden ott játszó zenekarnak.

HRM: Egyébként mely külföldi bandák lebegnek előttetek példaképként?

TGy: Nem jellemző ez már ránk. Ma már rengeteg a minőségi produkció, hála az égnek, akár itthon is. Szeretjük és tiszteljük azokat, akik minőségre és egyediségre törekszenek, mert mi is ide soroljuk magunkat. Az eredményt döntse el a közönség. De a törekvés részünkről ebbe az irányba mutat.

HRM: Korábban azt nyilatkoztátok, hogy a régi dalokat kissé újragondoljátok. Mit kell ezalatt érteni? Milyen változtatásokat vittetek véghez a korai szerzeményekben?

TGy: Ennyi év után, jobban szemet szúrnak a korábbi hibáink. Főleg a billentyű hangszerelési hiányosságai voltak ilyenek. Ezeket javítgattuk és néhány számot feljebb transzponáltunk, hogy ütősebben szóljon az ének, valamint hangszíneket cserélgettünk. Szóval hasonló szakmai dolgokra gondolok. Ebből a laikus annyit hallhat, hogy érthetőbben, ütősebben szólalnak meg ma a régi dalok is. Az új lemezre egyébként bónuszként lehet, hogy felveszünk néhány régebbi számot, pont a fentebb említett okokból. Ez attól is függ, mennyi időnk lesz a stúdiózgatásra.

HRM: Mit várhatunk a tavasszal megjelenő 'Nihil' lemeztől, mennyire tértek el a jól megszokott De Facto stílustól?

TGy: Mivel 8 dal már készen van a 10-ből, így látom a dolgok alakulását, de saját munkánkról nehéz nyilatkozni. A hallgatók, rajongók, más szempontok alapján döntenek majd. Néhány dolog azért biztos, például kevésbé személyes a lemez, ugyanis kevesebb az első szám első személy. Kevesebb a szerelem témakörében íródott dal, ettől függetlenül tele van szenvedéllyel, illetve nagyobb terepet kapott az etno hatás is. A dalok férfiasabbak, viszont a De Facto stílus azért megmaradt, de sokkal jobban élünk azokkal a dolgokkal, amikben jók vagyunk. Továbbá minden dal egy önálló sziget lesz a lemezen, amiből nincs két egyforma, mégis összeköti őket egyfajta kohézió. Nincs két egyforma lemezünk. Ez nagyon fontos koncepció nálam, hogy soha ne ismételgessük magunkat és mindig feszegessük a határainkat. Szerencsére a zenésztársaim ebben partnerek, Isten áldja őket ezért. (nevet) Ez a felfogás persze magában rejti annak a lehetőségét, hogy lesz, akinek nem fog tetszeni az anyag, de mi abban bízunk, hogy pont ennek a progresszív, előremutató és folyton megújuló szellemiségnek köszönhetően nyerünk meg újabb és újabb hallgatókat.  Az egyhelyben topogásban semmi érdekes nincs számunkra, mint ahogy a skatulyákban és címkékben sem. 

A De Facto 2016-os első fellépése a Gyöngyvérrel lesz január 9-én, az esemény Facebook oldala ITT található.

Készítette: TAZ