baumann BIO

írta baumann | 2013.09.10.

1984-ben születtem Budapesten, itt éltem 24 éves koromig. A gyerekkorom a versenysport, zenetanulás, túrázás jegyében telt. Otthon és a kocsiban Beatles-t, István, a királyt énekeltünk a húgommal évekig (én természetesen Koppányt szinkronizáltam), aztán a 14. szülinapomra apámtól kaptam egy kalóz Deep Purple kazettát, és első hallgatásra tudtam, hogy az életem már sosem lesz ugyanolyan. A Deep Purple-szerelemmel párhuzamosan megismerkedtem az Ossian, a Pokolgép és az Omen életművével, és végleg a rocknak adtam a lelkem. A színes ruháimat kidobtam, jött az első Gripfast bakancs, majd 16 évesen az első Pecsás Ossian koncert, és a következő két évben rengeteg kaland – kis vidéki koncertek, vonatozás, fesztiválok, hajnalban állomáson bőrkabáton alvás, rock bulik új ismerősökkel, sok kommersz szesz, piros főnix és sárga szimfónia, kettőslátás, pasizás, barátok, rock 'n' roll...

Az érettségi nyarán SummerRocks-on láttam először a Manowart, és az életem megint megváltozott. Innentől datálom a külföldi power metalos korszakomat, amelyben DeMaióék mellett az Iron Maiden, a Gamma Ray, a Hammerfall, a Stratovarius és a Helloween dominált. 2002 őszétől az egyetem mellett a Concerto-nál dolgoztam asszisztensként, tettem egy rövid kitérőt a prog. irányába (Dream Theater, Queensryche, Rush stb.), majd 2003 őszén kiköltöztem Athénba, ahol egy undergroundos társaság segítségével végre rátaláltam arra a hihetetlen mély metal kútra, amiből azóta is merítek: a 80-as évek kult heavy színterére, illetve a 80-as évek szellemiségét az új évezredbe átmentő vonulatra.

Elrepült 10 év (az "obscure" színtéren való ásás mellett a klasszikus heavy hiánypótlással és a thrash metal felderítésével), és itt vagyunk, én meg még mindig tanulok, régi és új bandákról, miközben morvaországi száműzetésem 6. évét töltöm. Civilben aviatikai szakemberként dolgozom, nevelem a kislányomat, szabadidőmben hosszútávot futok, kettlebell-lel edzek, bringázom, triatlonozom, járom a világot; táplálkozási szakértő és legújabban – nagy megtiszteltetésemre – a HRM újságírója vagyok.

Jól bírom a kritikát, a tudásomon pedig mindig akad foltoznivaló, úgyhogy olvassátok az írásaimat, és kössetek belém, ha okot adok rá!

„Túl sok helyen jártam, túl sok mindent láttam én... Mégis hiszem, érzem, előttem van minden még! Kezdjük újra el... legyen rock!"

Up the irons!