"Mai köntösbe öltöztetjük a régi mondavilágot": Interjú a Niburtával

írta Vica | 2013.03.16.

A 2012-es év őszén első nagylemezét kiadó balkáni folkmetalcore Niburta a szezonindító Folk Farsang egyik fellépője volt 2013. február 22-én, a Korpiklaani, Metsatöll, és több más zenekar társaságában. Itt sikerült Hormai „Busó” Balázst, a zenekar frontemberét pár kérdés erejéig elrabolnom.

Hard Rock Magazin: Honnan indult és hol tart most a zenekar érzésed szerint?

Hormai Balázs: Igazából ez egy buzibárnak indult a legelején, de aztán kinőtte magát és zenekar lett belőle. Amúgy egy rózsaszín elefánt magyarázta meg nekem egyik álmomban, hogy legyen Niburta. (nevet) Komolyra fordítva a szót, a Niburta egy balkáni és magyar népzenéken alapuló modern metal / metalcore / death metal zenekar. Kilencen vagyunk, rengeteg hangszerrel, rengeteg emberrel… a többit pedig megtaláljátok a Facebook oldalunkon!

HRM: Tavaly jelent meg az első stúdióalbumotok, a ’Scream from the East’. Kérlek mesélj róla pár szóban!

Balázs: Hát, a ’Scream from the East’ az egy nagyon jó album, vannak rajta számok is, azt hiszem egytől tízig; és akit érdekel, majd meghallgathatja, illetve meg is veheti. Ez egy koncepcióalbum, a borítón is látszik, a balkáni rémálom az egésznek a megtestesítője. Ahogy egy ember életében, úgy a számokban is megvan az érzelmi világ – szerelem, csalódás, harag –, és ezeket fogja közre a ’Scream from the East’. Majd ha kijön a következő album, akkor érthetővé válik a közönség számára is, hogy mi is az összefüggés ebben a négy korongban (demo, EP, SftE, és a soron következő).

HRM: Egy klip is készült az Awakening című dalhoz, ami eléggé egyedi lett. Kinek az agyszüleménye volt ez?

Balázs: Az enyém volt, és a srácé, akivel csináltuk a forgatókönyvet. Egy sámán első utazásáról szól… A sámánok ugye általában eléggé be vannak tépve és úgy találják meg a szellemvilágot, a másik világot az égig érő fán. Ezzel kapcsolatban gondoltuk, hogy összerakjuk ezt a régi mondavilágos témát és a modern világba ültetjük át, hogy tényleg visszatükrözze azt, amit mi csinálunk. A klipet nem ilyenre terveztük, de elégedettek vagyunk vele, mert sokkal különlegesebb lett, mint ahogy vártuk.

HRM: Várható-e még egy klip a lemezetekhez?

Balázs: Szerepelt a tervekben, nagyon szeretnénk, hogy legyen újabb klip. Pénzügyi okokból még egyelőre nem volt, de reméljük, hogy lesz.

HRM: Terveztek-e átfogóbb magyarországi turnét a ’Scream from the East’-tel?

Balázs: Mi nagyon sok mindent tervezünk, de nem minden szokott összejönni… De igen, szeretnénk, és lehetséges, hogy meg fog valósulni. Ebben az évben elméletileg ősszel lesz valami hasonló.

HRM: Honnan jön ez a hatalmas műveltség és tudásanyag, amit beépítetek a dalaitokba? Ki a zenekarban a néprajzi lexikon?

Leindler Milán: Műveltség?! Én ehhez a szóhoz nem adom a nevem! (nevet)

Balázs: Főleg a népzenészeinknek köszönhető ez a nagy zenei repertoár, a magyar és a balkáni népzenéket közösen szoktuk átnézni. Kiválogatjuk, ami beleillik a koncepcióba, aztán pedig belerakjuk ezt a metal dolgot. A legtöbb ilyesmi, mint a mondavilág, a helyes szláv kiejtés stb. ez Marcitól [Szilágyi Márton – kaval, tilinkó, torokének stb.] ered, aki a mostani vendégzenészünk és volt tagunk. Ő segített rengeteget, hogy hogyan van ez az egész szláv világ, hogyan kell kiejteni és hasonlók. Végül is kilencen vagyunk, kilenc ember bölcsességét tesszük bele, kivéve a Milánét, mert ő nem adja hozzá a nevét…

HRM: Konkrétan keresitek az alapanyagot, vagy minden magától történik, valami spontán megüti a fületeket, és akkor jön a „Hé, ez jó lenne a Niburtába” gondolat?

Balázs: Az úgy szokott lenni, hogy nekem vannak álmatlan éjszakáim, és olyankor bújom a Youtube-ot és rengeteg gyűjtésem is van, onnan válogatom ki, ami tényleg jó. Rengeteg dudadallamom van a Balkánról, mongol és arab zeném is van rengeteg, ezekből válogatok. Ezekből rakjuk össze a témákat, és majd az albumot.

HRM: Mik a külföldi koncertterveitek, van valami szervezés alatt?

Balázs: Ismételten, terv az mindig rengeteg van. Október környékén fogunk kijutni egy német fesztiválra, tervben van még Törökország is, de azt még nem tudjuk, hogy megvalósul-e. Szeretnénk természetesen többfelé külföldre kijutni – külföldön sokkal jobban megbecsülik a zenekart, mint itthon. Nem akarok fesztivált említeni, de voltak itt dolgok… Tehát igen, vannak tervezés alatt. Többet nem árulhatok el, az még titok. (nevet)

HRM: Szerettek sokat utazni, várost nézni koncertek előtt?

Balázs: Nagyon szívesen körülnézünk a városokban, de sajnos úgy szokott lenni, hogy megérkezünk, koncertezünk és megyünk is – tehát időnk szinte alig van. Maribort is alig láttuk, Prágában szerencsére azért volt egy kis időnk, Olaszországban, amikor voltunk Udinében, ott sem nagyon tudtunk körülnézni… Sajnos, ilyenek ezek.

HRM: Ha bárhol felléphetnétek, hol koncerteznétek legszívesebben?

Balázs: Mindenki a nagy fesztiválokat mondaná, mint Wacken és társai, én inkább Isztambulban szeretnék fellépni a törököknél, mert nagy balkánrajongó vagyok, úgyhogy nekem ez a megtestesült álmom lenne. De mindenhol szeretnénk fellépni, ahol szívesen látnak!

HRM: Melyik dal(okat) játszátok legszívesebben és miért?

Balázs: Sokan vagyunk, és mindenkinek más a kedvence. Nekem személyesen a Dance of Satyrs, abba nagyon bele tudom élni magam. A másik pedig a Mašala, igencsak személyes érzések vannak benne.

HRM: Hogy sikerül ezt a sok hangszert összehangolni, és élőben egyszerre megszólaltatni?

Balázs: Sehogy. Ez sehogy nem szokott működni, a technikusok gyűlölnek minket. Általában a backstage-ben szoktunk behangolni, meg átnézni a hangszereket. Sajnos legtöbbször az van, hogy kimész onnan a dudával, ott már két fokkal hidegebb van, és a duda máris lehangolódik. Amíg elérünk a színpadig, háromszor kell behangolni, szóval nem egyszerű…

HRM: Inkább magatoknak zenélő emberek vagytok, vagy szerettek a koncertek alatt aktívan kommunikálni a közönséggel?

Balázs: Nem, nem shoe-gaze metal vagyunk. Nagyon szeretjük a közönséget; ha kevesen vannak, az minket is elszomorít, mert tényleg szeretjük a hatalmas partikat, nagy bulikat, amikor a közönség is átérzi ezeket a dolgokat, érzelmi világot, azt a partihagulatot, amit mi ott fent csinálunk.

HRM: Mi a legmeredekebb visszajelzés, amit eddig kaptatok?

Balázs: Magyarországról jött egy visszajelzés, hogy „Nagyon fasza az egész, de amikor bejön a női ének, elront mindent.” Amúgy volt olyan, aki a karjára tetováltatta az albumborítót, de megkaptuk azt is, hogy az Eluveitie-nél jobbak a gitárriffeink. Külföldről szinte csak pozitív visszajelzés jön, míg itthonról nem annyira…

HRM: Szerinted miért van az, hogy itthonról több kritikát kaptok, külföldön viszont jobb a megítélése a zenekarnak?

Balázs: Hálistennek itthon is inkábbdicsérnekk, mint kritizálnak minket, bár tény, volt 1-2 igen leszóló kritika is. Sajnos itthon jellemző trend, hogy az emberek nem nyitottak az újdonságra, nem nagyon értik, mit keres a metal meg a népzene együtt, miközben ez már egy régóta létező műfaj. A másik, hogy ha már bennevan a népzene, reflexből rásütik a nemzeti rock, “rovásírásos metal”, meg a hasonló jelzőket, ami viszont NAGYON távol áll a zenekartól.

HRM: A kritizálók általában mit kifogásolnak a zenétekben, és ez hogyan érint titeket? Lehet belőle tanulni?

Balázs: Tanulságosat sajnos még nem nagyon kaptunk. Itthon volt olyan, hogy azért fikáztak, miért nem magyarul éneklünk. Külföldön annyi volt, hogy a nagyon true balkániak mondták, hogy nem is vagyunk balkániak, miért játszunk olyan zenét. De semmi nagyon durva dolog nem volt.

HRM: Milyen a kapcsolatotok más zenekarokkal?

Balázs: Igazából akikkel BeltineFesten felléptünk 2012 áprilisában – Cruadalachhal, a most is fellépő Avvenékkal –, azokkal nagyon jóba vagyunk. A Krampus zenekarral Olaszországból szintén, mert így a stílus másodikgenerációs képviselőiként csak ketten vagyunk, és ezért is jóban vagyunk, meg a közös fellépéskor is nagyon rendes srácok voltak. Az itthoni zenekarok közül szerintem a folk metal szcénán belül mindenkivel jóban vagyunk, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy lángszóróval rohangálunk egymás után – szerintem rendben vagyunk.

HRM: Sokan vagytok sok felől: hogy tudjátok összehangolni a próbát?

Balázs: Nehezen… Általában a teljes létszámos próbából sokkal kevesebb szokott lenni, mint a 4-5-6 fős próbából, amikor számot írunk, vagy átgyakoroljuk a dolgokat. Van, aki Székesfehérvárról jön, van, aki egész Pécsről, úgyhogy eléggé nehéz ilyen szempontból összehozni.

HRM: Sok folk metal zenekar nem igazán hallgat stílusbeli bandákat. Ti hogy álltok ezzel?

Balázs: Közülünk, a zenekarból senki nem hallgat folk metalt – vagy folkot hallgatunk, vagy metalt.

HRM: Szóval akkor hogy álltok a népzenével?

Balázs: Amikor a Niburta indult, eleinte Jani volt, aki például nem is hallgatott népzenét, és nem is érdekelte és nem is tetszett neki a sima népzene, és így az évek alatt megtetszett neki. Úgy érzem, hogy aki benne van a zenekarban, és eddig nem is volt kapcsolatban a népzenével, most már kb. mindegyikük egy sima akusztikus Niburtát is bevállalna.

HRM: Mi is…

Balázs: Lesz, lesz...!

HRM: Mik a tervek a jövőre, következő anyagra: maradtok a délszlávoknál és Ázsiánál, vagy már megvannak a friss, eddig kiaknázatlan területek, amikkel foglalkozni szeretnétek?

Balázs: A Niburta alapból az ázsiai, balkáni és hasonló népzenékkel foglalkozik, így annyira nem fogunk újítani, de cserébe új régiókat fogunk hozni. Tervezünk mindenképp egy indiai dalt; ezen kívül lesz még egy ógörög dolog is, amivel meg fogunk szenvedni, mert szeretnék ógörög szöveget is beletenni…

HRM: Martinának akkor feladjátok a leckét…

Balázs: Fel-fel, teljesen, lassan már nem fog tudni magyarul beszélni. Egyébként igen, szeretnénk Mongólia felé is jobban nyitni, de az új lemez, azt mondhatom, sokkal jobban lesz balkáni, egy-két moldvai dalt is beteszünk a dalsorba, a Balkán lesz a középpontban.

HRM: Szeretnél-e esetleg bármit hozzátenni még, kommentálni, elmondani?

Balázs: Csak szeretném megköszönni, hogy ennyien támogatják a Niburtát itthon is, meg külföldön is, és nagyon remélem, hogy az új számok is tetszeni fognak, amik most még nem fognak elhangozni, de a következő koncerteken már igen.

Készítette: Vica

Legutóbbi hozzászólások