"A progresszí­v rock királyai újjászülettek": Interjú Roine Stolttal, a The Flower Kings gitárosával

írta karpatisz | 2012.11.07.

A The Flower Kings életében 2012 az újjászületés éve volt. Egy új, csodálatos album, egész Európa szerte öröm, hogy a csapat újra zenél, és öröm a rajongók arcán, hogy újra hallhatják kedvencüket. Roine Stolt, a stílus egyik legnagyszerűbb gitárosa a budapesti fellépésük előtt így válaszolt kérdéseinkre.

Hard Rock Magazin: Sok szeretettel köszöntünk újra Magyarországon! Szeretnénk megköszönni, hogy eljöttetek a Flower Kings-szel Budapestre. Mi volt az oka annak, hogy 5 év telt el az utolsó lemezetek óta?

Roine Stolt: Az ok az volt, hogy már sok éve működött a zenekar, és ugyanazokat a dolgokat csináltuk: megirtunk egy lemezt, aztán turnéztunk a megszokott helyeken. Sokadjára ez az ismétlődés rossz érzést keltett. Fontos számunkra a zene öröme és az alkotókedv fenntartása – úgy gondolom, hogy emiatt ez volt a helyes lépés. Egyszer úgyis elérkezett volna az idő, hogy azt érezzük: meg kell állnunk.

HRM: Tehát ez a szünet kellett ahhoz, hogy a zenekar „egészséges” maradjon?

RS: Azt hiszem, az egész zenekar nevében mondhatom, hogy igen. Jót tett a szünet. Azóta, hogy a zenekar tagjai más projektekben zenélnek, nehezebb dolgunk van, de így megmaradt a jó hangulat és a kedv a folytatáshoz.

HRM: Mi volt az oka annak, hogy élőben vettétek fel az új albumot?

RS: Nagyon sok zenekar úgy dolgozik, hogy számítógépen oldanak meg mindent. Hozzátesznek hangszereket, a modern stúdiótechnika már sok mindenre képes. Mi a zenélés öröme miatt választottuk ezt a módot. Először megírtuk a dalokat, majd rengeteget próbáltunk és végül együtt rögzítettük. Nagyon sokan mondják azt, hogy jobban szeretik a koncertfelvételeket. Van benne egy kis igazság, mert az élő dolgok másképp hatnak. Egy albumot megírni és felvenni az örömet okoz, de élőben előadni többet jelent.

HRM: Miért csináltatok bakelit változatot is?

RS: Már évek óta szerettem volna, ha megvalósul a bakelitkiadás, és sokszor javasoltam is a kiadónak. De ők azt válaszolták, hogy majd a következő alkalommal. Nagyon megörültem, amikor végre igent mondtak. A ’Banks of Eden’ bakelit változatára egy külön keverést csináltam, hogy a 70-es évek hangzását adja vissza. A bakelitlemez-csomagolásban megtalálhatóak a CD-k is, így a régi és az új technika egyszerre benne van. Ha különleges élményt szeretnél, akkor ott a bakelit lemez, de ha fel szeretnéd tenni Ipad-re, akkor a CD-t is tudod használni. Igazából így teljes a kiadvány.

HRM: Milyen volt az új album visszhangja?

RS: Mondhatom, hogy csodás. Ezt annak ellenére mondom, hogy nem minden beszámolót és kritikát olvastam el, ami megjelent. Azok a rajongók, akikkel beszéltünk, dicsérték a lemezt. Szeptember óta úton vagyunk, s most majdnem október vége van, de a visszajelzés nem változott. Úgy érzem, most elszántabbak és motiváltabbak vagyunk, mint a turné elején.

HRM: Mik a terveitek a jövőre nézve?

RS: Ebben az évben van még néhány koncertünk, aztán jövő év elején Japánba megyünk, aztán februárban újra Európában fogunk zenélni egy szintén progresszív zenét játszó előadóval. Aztán kora tavasszal, ha minden jól megy, Amerikába is eljuthatunk. Az új év első része tehát már teljesen be van táblázva. Remélem, hogy a stúdiózásra is jut időnk, hogy a következő lemezünk alapjait rögzíthessük. Egyelőre így néz ki a közeljövő, de nyilván ez még változhat.

HRM: Van valami különleges emléked Magyarországról? Szerettek itt koncertezni?

RS: Igazából én mindenhol szeretek zenélni, például tegnap először léptünk fel Pozsonyban. Igazán különleges élmény volt. London és Párizs sem jelent többet nekem. Azt hiszem ez a második, vagy a harmadik fellépésünk itt Budapesten. Igazából semmi olyan különleges emlékem nincs, hogy elment volna koncert közben az áram, vagy valaki felugrott volna a színpadra.

HRM: Korábban a zenekarban a magyar Csörsz Zoltán dobolt, tartod vele a kapcsolatot?

RS: Nem igazán. Az Agents of Mercy-ben zenéltünk együtt utoljára. Ő inkább a jazzben érdekelt, ha jól tudom, megnyitotta a saját stúdióját is.

HRM: Van valami különlegesség a turnéfelszerelésedben?

RS: Nem igazán, bár minden alkalommal változik kissé, magam sem tudom miért. Minden egyes alkalommal a legjobbat próbálom kihozni a felszerelésemből. Sokféle pedált és erősítőt szeretek kipróbálni. Most az Orange erősítőket használtam a turnén, korábban a Fender és a LaBoga erősítőket is kipróbáltam. Őszintén szólva a Fender erősítőket jobban szeretem, Hasse most is ilyenen játszik, hiszen a Fender mindenhol ott van. Szívesen kipróbálom az újdonságokat, de ragaszkodom hozzá, hogy az egyéni hangzásom megmaradjon.

HRM: Hallottunk róla, hogy újra össze fog állni a Transatlantic. Van már valami ötleted?

RS: Igazából nincs. Még csak beszélgettünk róla, hogy újra összeállunk. A lehetséges időpontokat keressük, hogy újra összeülhessünk zenét írni. Nem igazán aggódok a zene miatt, de a megfelelő alkalmat nagyon nehéz összeegyeztetnünk. Amikor Mike-nak van szabad ideje, akkor Pete-nek nincs; meglátjuk mi lesz.

HRM: Elárulnál néhány részletet a Prog World Orchestra karácsonyi lemezéről?

RS: Igazából semmit nem tudok még róla. Neal megkért, hogy gitározzak két dalban, elküldte nekem elektronikusan az anyagot, és én feljátszottam, aztán visszaküldtem. Annyit tudok, hogy Steve Hackett és Steve Morse is játszik rajta.

HRM: Van kedvenced a progresszív zene világából, vagy esetleg más stílusból?

RS: Őszintén szólva, nagyon ritkán hallgatok progresszív zenekarokat. Néha-néha leveszem a Yes vagy a King Crimson lemezeit a polcról. Az újabb csapatokból talán a Porcupine Tree-t tudnám megemlíteni, de inkább más stílusú dolgokat szoktam hallgatni, például popzenét, klasszikus zenét.

HRM: A klasszikus gitár előadóművészei közül van valaki, akit szeretsz?

RS: Nem igazán. Tudom, ez furán hangzik, de annak ellenére, hogy gitáros vagyok, én inkább a szimfonikus zenekari vagy zongorán előadott műveket szeretem. A rockzenészek közül Jeff Becket tudnám megemlíteni, de alapvetően nem vagyok olyan ember, akinek otthon több száz gitáros lemeze van, leszámítva néhány 70-es évekből származó blues lemezt. A műfaj, amiben zenélünk, sok stílusból merít, így inkább olyan zenéket hallhatok, ami teljesen más stílusúak. Nap mint nap zenélünk, így ki is kell kapcsolódnunk valahogy.

Készítette: karpatisz

Fotók: pearl69