Paul Stanley - 2006. 10. 21. Atlanta, Tabernacle (USA)

írta szakáts tibor | 2006.10.26.

Atlanta belvárosában található a Tabernacle, ahol aznap este Paul Stanley koncertre voltam hivatalos. Az épületet úgy tudnám a legjobban leí­rni, ha az otthoni Uránia mozihoz hasonlí­tanám (csak az sokkal szebb). Mire megérkeztem, az előzenekar már javában nyomta a show-t, de isten igazából senkit nem érdekelt, mert ezen az estén mindenki Paul miatt jött... Ami azért elég furcsa, mert az államokban minden előzenekart általában siker fogadja, ez itt most elmaradt, én is inkább a póló árushoz vettem az irányt. Egy nagyon rövid átszerelés és egy hosszabb várakozás után egyszerűen besétált a szí­npadra Paul Stanley, és a közönség hatalmas ovációja közepette üdvözölte az egybegyűlteket. Egy szó, egy akkord nem hangzott még el, de az első sikert már learatta Paul. Fürdőzött benne egy kicsit, aztán belevágtak az új lemez cí­madó dalába, a Live to Win-be. A hangzás tökéletes volt és az első pillanatba már tudtam, hogy fantasztikus élményben lesz részem. Hatalmas szerencse, hogy az új lemezt már három hete tudom hallgatni (hála érte Baán Tamásnak) és í­gy nem volt számomra ismeretlen ez a dal. Hatalmas lendület, a megszokott Stanley táncokkal és fergeteges hangulattal kezdtek bele a Hide Your Heart-ba, ahol a közönséget nem kellet biztatni a refrén éneklésére, Paul ránk is hagyta a nótának ezt a részét. Az átvezetésben elmondta, hogy ez a második szóló turnéja (az első '89-ben volt) és milyen hálás azért, hogy ilyen sokan eljöttünk (teltház fogadta). Számomra hatalmas meglepetéssel folytatódott a buli, egész egyszerűen még most sem hiszem el, hogy hallottam élőben a A Million To One-t. Persze a régi klasszikus KISS nóták se maradhattak ki, í­gy került elsőnek terí­tékre a Got To Choose. Majd ezután elővette az első szóló lemezről a Move On-t! Az egyik ámulatból a másikba estem, mert olyan számokat nyomott az "öreg", amire álmomba sem gondoltam volna, ráadásul pazar minőségben. Itt meg is állnék egy pillanatra. A zenészek, akik egytől-egyig profi módon nyomták a nótákat, csak egy pici apró hibával rendelkeztek... Az öltözködéssel... Mintha három Kurt Cobain állt volna a szí­npadon, köztük pedig Paul egy selyem ingben és western csizmában... Na, de meg van bocsátva, mert amit zeneileg hoztak, abban a legvadabb KISS rajongó se találhatott kivetnivalót. Különösen a dobos alakí­tott nagyot. Olyan iszonyatos erővel, és olyan látványosan dobolt, hogy bizony néha elkalandozott a tekintettem Paul-ról a szí­npad hátsó felére. Ami több mint húsz év KISS rajongás után nagy szó. Na, de vissza a bulihoz. Az új lemezről került elő a következő nóta a Bulletproof, ami személyes kedvencem. Sajnos az amerikai rajongók valószí­nű most hallották először, mert ezt a kiváló dalt csak nemes egyszerűséggel végig állták. Megint a régi szóló album, és megint egy kiváló dal, a Tonight You Belong To Me következett. Ezután Paul egy kicsit a hölgy rajongók kedvében akart járni és elkezdte gombolni az ingét, de aztán végül is maradt minden a helyén. Egy kis pajzán felvezetés után belecsaptak a Lick It Up-ba, hála az égnek ugyanúgy nyomták, mint ahogy mostanában a KISS is játszotta, középen egy kis kiállás, tapsoltatás, együtt éneklés és az egész terem egy hatalmas mosoly lett. Hacsak ezt az egy számot játszottak volna, már akkor is megérte volna ide lejönnöm. Mondanom sem kell, hatalmas siker volt. Ebben a nótában azért már Paul se fogta vissza magát, volt terpeszugrás, tánc, és egy kis hátsó riszálás is, a lányok legnagyobb örömére. Csak ismételni tudom magam, megint egy hatalmas meglepetés a Dynasty albumról a Magic Touch jött, amit Paul a személyes kedvencének titulált erről a lemezről. Ennek megfelelően hatalmas feelingel énekelte végig a nótát. Jött a I Still Love You, és egy csoda, mert Paul a csillagokat is leénekelte az égről ebben a dalban. Hihetetlen teljesí­tmény, amit ez a fickó tudd a hangjával! Minden megingás nélkül hozta a legnehezebb témákat is a koncert egész ideje alatt. A koncert hangulata egyetlen percre sem lankadt, hála az igazán jól kiválasztott daloknak és Paul dinamikus előadásmódjának. Strutter, Every Time I See You Around, Do You Love Me, majd az I Want You amiben ismét megcsillantott valamit a tudásából, ha esetleg valakit nem győzött volna meg az est folyamán. Persze amiben biztos voltam, az is elhangzott. A Love Gun köztudottan Paul egyik kedvenc KISS nótája, és ezt, ezen az estén, szintén bebizonyí­totta, mert olyan elánnal, olyan fergeteges hangulattal adta elő a dalt, hogy szinte az-az érzésem támadt, hogy ezt magának játssza, nem is a közönségnek. A koncert végére maradt a Lift cí­mű új szám, ami nem igazán volt jó döntés, mert ezt szintén sokan nem ismerték még. De ennyi volt csak a negatí­vum ezen az estén. A ráadás mi is lehetett volna más, mint a Detroit Rock City, ahol az egész zenekar apait-anyait bele adott, szemmel láthatóan élvezték Ők is az együtt zenélést. Persze minden jó dolog véget ér egyszer, í­gy ez a buli is, de Paul biztosí­tott mindenkit arról, hogy az utolsó számmal ellentétben, ez csak a kezdett... Goodbye. Én is biztosí­thatok mindenkit, innen a távolból, hogy Paul Stanley-t látni, nem csak a Kiss rajongóknak volt élmény ezen az estén!!!!! Egy hatalmas élménnyel gazdagodva indultam a parkoló felé, és végig az otthoni KISS rajongó barátaimra gondoltam, hogy ezt nekik is látni kellett volna... Molnár Imre [email protected]