Slamo és a NO - 2006. Május 1. Zöld Pardon

írta szakáts tibor | 2006.05.01.

"Éljen Május elseje, énekszó és tánc köszöntse"- hangzott a dal annak idején, ilyen alkalmakkor. Idén majdnem elmaradt az énekszó. A munka ünnepére beköszöntött az ősz. Délután kb. háromszor lett lemondva, majd mégis visszamondva a No zenekar esti koncertje. Nem is kell ezen csodálkozni, hiszen egyrészt a Zöld Pardon egy teljesen nyitott hely, másrészt Slamoék Miskolcról indulnak minden fellépésre. Aztán úgy 3 óra körül megszületett az elhatározás. Irány a koncert, aztán majd lesz valahogy. Lett is! Az autóm hőmérője mikor elindultam 10 fokot mutatott, és ez a Duna partig csak csökkent. De sebaj, ha már itt vagyunk, akkor csak valami jó dolog történhet. Kb. fél 9-kor belecsaptak a fiúk, mondom ezt a szó szoros értelmében, mert rögtön az elején látszott, ez nem az eddig megszokott No buli lesz. Ami egyből feltűnt, hogy csak négyen voltak a szí­npadon. A koncert után elmondták, hogy ez egyelőre í­gy is marad, mert szeretnének visszaállni az eredeti felálláshoz, és egy kicsit rockosabbra venni a figurát. Ez sikerült. Először azt hittem a hideg miatt van ez a lendület a szí­npadon. Aki ismeri a No zenekar dalait és mondjuk nem volt ott hétfő este, láthatja a számok összetételéből, hogy nem volt oka panaszra a kb. 3-400 lelkes rajongónak. A lelkest azért emeltem ki, mert tényleg minden elismerést megérdemelnek azok, akik ezen az estén a No koncertjét választották. Cudar idő volt, annak ellenére, hogy az égiek azért csak velünk voltak, mert az esőcsatornák el lettek zárva a kezdésig. Visszatérve a rockosságra. Eddig azt lehetett észrevenni a zenekar koncertjein, hogy tudatosan felépí­tik a bulit. Szépen lassan alulról indultak és érték el céljukat. Most ez másképp volt. A te háborúd, Hallottalak sí­rni, Álom, Felkeltem a hajnalt, négyes, valami olyan erős kezdés volt, hogy aki addig fázott, most biztos jobban lett. Néhány gyönyörű lí­rai dal adott lehetőséget egy kis pihenésre, de utána újra jött a rock n' roll, ahogy az kell. Sajnos a ZP-ben már csak este 10 óráig lehet játszani, í­gy nagyon rövidnek tűnt a koncert. Persze a No az amit reggelig lehetne hallgatni. Slamon végig lehetett látni, hogy nagyon élvezi a koncertet. Betudható ez gondolom annak a feszültség kieresztésnek is, ami egész nap a buli körüli hercehurcával járt. A ráadás az Ő blokkja volt. Az utolsó két dalban valami olyan fantasztikust gitározott, hogy azt taní­tani kéne. A ritmusszekció is kitett magáért. Talán egy kicsit többet is kell dolgozzanak most, hogy billentyű nélkül maradt a csapat, de maximálisan megoldották a feladatot. Az énekesről pedig most nem fogok ódákat zengeni, csak annyit mondok, Ő Szatai Gábor. Azt hiszem ennyi elég! 🙂 Egy szó mint száz, újra kitettek magukért a fiúk, és azt gondolom a nevűkben is szólhatok, ha azt mondom, ebben most a közönségnek is nagy szerepe volt. A te háborúd Hallottalak sí­rni Álom Felkeltem a hajnalt Ha sí­rni tudnék Kí­noz egy ének Érzés Vezess át a sivatagon Szí­vemben élsz Valami égjen Égető eső Várok fénylő éjszakákra Vad álmok Eltűnnek a hétköznapok Hegyeken át Minden sarkon Mint egy vihar A folyónál Ráadás: Ha a dalom véget ér Álmodtam egy világot Szakáts Tibor